Confusing Feelings

Csepp csepp csepereg... (+16)

Éppen lépek ki a dohányboltból egy üveg vodkával a kezembe, amikor a tekintetemet a telefonját nyomogató Minhora vezetem. Csupán egy a bökkenő: Hyunjin sehol sincs!
- Hát ez? Hova tűnt? - állok meg előtte, körbefordulva tengelyem körül - az előbb még itt volt, nem?
- Igen! Hiszen még halottam is az idétlen röhögését!
Hirtelen ötlettől vezérlve veszem elő mobilomat, amin 3 nemfogadott hívás látható legjobb barátomtól.
- Baszki - csapok homlokomra - miért van lenémítva ez a szar? - teszem fel a költői kérdést magamnak - Oh, és már csak ez hiányzott - emelem égnek tekintetem, ahonnan szépen lassan kezd szemerkélni az eső...
- És most mi legyen?
- Megpróbálom visszahívni és reménykedünk abba, hogy felveszi - hangosítom ki a készüléket, miközben ajkamba harapva hallgatjuk ahogy kicsöng.

- Binnie~, de jó, hogy hívtál! Segítsetek! Nem tudom hol vagyok...szerintem egy pincébe! És ki van gombolva az ingem, de ennek fejében még hiányzik mindkét cipőm~! Érted? Mind a kettő!
- Oké, de hol vagy? Mondd meg és érted megyünk... - mondja Minho, sürgetve a vonal túloldalán lévőt.
- Nem tudom, de nincs meg a cipőm! Pedig olyan szép volt...
- Istenem, hova kerültem -rázom meg a fejemet lemondóan, mire csak egy csúnya pillantást kapok.
- Akkor szedd össze magad és menj ki onnan ahol vagy baszki! - parancsolja, ellentmondást nem tűrő hangon a mellettem ülő.
- De mi van, ha be vagyok zárv- oh várj, ez nyitva van! Srácok! - kiállt fel, mire mindketten megugrunk - kurvára nem tudom, hol vagyok! És az eső is esik! Azaz...ha tudjátok hol van egy piros parkolóház, akkor minden megvan oldva...
- Én tudom az hol van! - mondom elgondolkodva azon, melyik úton jutunk oda gyalog a legrövidebb idő alatt.

Hyunjin szemszöge:

Kb negyed órája állhatok a szemerkélő esőbe, mikor megjelenik ez a két idióta.
- Én azt hittem csak hülyéskedsz, amikor azt mondtad nincs meg a cipőd - vezeti tekintetét zokniba bújtatott lábaimra Bin.
- Szerinted én viccelnék ilyennel? - nézek rá hitetlenkedő tekintettel, mire csak megrántja a vállait, majd útnak indulunk vissza a dohánybolthoz.

- Van egy ötletem - kortyol bele az üvegbe Minho - hogyan találhatnánk meg az olyannyira szeretett cipődet - nyomja meg a mondat végét gúnyosan, amiért ajándékul egy szúrós pillantást kap tőlem - kezdjünk el visszafelé menni, azon az útvonalon amin te jöttél...oké? Már ha arra egyáltalán emlékszel...
- Hogyne emlékeznék! Kisujjból tudom az utat - indulok el visszafelé.
Ha mások látnának minket tuti hülyének néznének, mert azért valljuk be nem mindennapi látvány az, hogy három srác szakadó esőbe sétálgat, egy pár cipőt keresve.

- Állj!
- Jézusom, mi van, jól vagy?
- Ez a pad - mutatok kb az ötödik padra, ami mellett eljöttünk - olyan ismerős nekem...
- És...? - ösztönöz a folytatásra Changbin.
- Hát nem értitek? Én itt aludtam - mondom vadul gesztikulálva, majdnem lecsapva a mellettem álló Minhot.
- Nahát - színlel megdöbbenést Bin - a nagy Hwang Hyunjin egy padon aludt...
- ...mint egy szakadt csöves! - fejezi be a mondatot Minho, mire egymásra nézve lepacsiznak egymással. Ez aztán a csapatmunka...
- Nem - teszem csípőre kezeim - úgy aludtam mint egy kisherceg!
- Jah, és már csak a rózsa meg az okoskodó róka hiányzik... - jegyzi meg magának, de sajnos nem elég halkan, mert meghallom.
- Az én kisrókám most éppen otthon oldja a gátlásait, hogy felkészüljön az érkezésemre - vigyorodok el perverzen.
- Nem akarom tudni milyen pózba akarod meghúzni szegény "kisrókád" - fintorodik el Bin, mire kiszélesedik mosolyom.
- Aha, értjük... - bólogat Minho mindentudóan - nézd, ott a dzsekid! - mutat a pad támlájára akasztott ruhadarabra. Csak most érzem, hogy egész eddig csak egy pólóban álltam a szakadó esőben! Cipő nélkül! Mintha az életem múlna rajta, olyan sebességgel nyúlok a dzsekim után.
- Látom fáztál - nézi végig legjobb barátom, ahogy magamra rángatom a vizes ruhadarabot.
- Még mindig fázok - húzom össze a mellkasom előtt az anyagot.
- Szóval akkor a vizes dzseki nem segített... - mondja elgondolkodást színlelve, mire csak egy gyilkos pillantást kap tőlem.
- Amúgy még szerencse hogy nem lopták el! - jegyzi meg csak úgy mellékesen Minho.
- Mégis ki akarta volna ellopni? - néz rá kérdőn.
- Tesó, szilveszter van, szakad az eső. Csak nézz körbe - mutat körbe - tolonganak az emberek! Jó hogy nem vesztek össze rajta...
- Jaja, főleg hogy egy celeb dzsekije - száll be a játékba Binnie, egy félmosollyal ajkain.
- Najó, hagyjatok! - indulok el előre, magam mögött hagyva őket.