𝑻𝒓𝒐𝒖𝒃𝒍𝒆𝒎𝒂𝒌𝒆𝒓 (🔓)

6.

Renee Agers,
avagy az új pultos lány

*2 nappal ezelött*

Délutánig le sem tettem a könyvemet. A nagy kedvencem most Cassandra Clare-től az Árnyak ura.

Aki nem olvas, azon meglátszik, amint megszólal.

Sajnos a közvetlen környezetemben én vagyok az egyetlen, akinek szabadiői foglalkozása legfőképpen az olvasás. Ha olvasol, a szereplővel együtt sírsz, nevetsz, idegeskedsz, vagy esetleg épp egy nagy kő esik le a szívedről.

Ennek tudatában vettem fel a fekete vans cipőimet és magamra kapva a hátitáskám, elindultam a szokásos kávézóm felé.

A mindennapi gofrik és forrócsoki elfogyasztása után elballagtam a közeli parkba.
Szinte mindenkit a madarak csicsergése, a patak vizének csobogása és a kellemes, fényes napsütés nyugtat le.

Nálam ez úgy zajlik, hogy a madarak rikácsolásától nem tudok gondolkodni, vagy olvasni. Ha egy patak melletti padon nyúlok el, akkor meg a víz hangjától rámjön az ihatnék... vagy a pisilhetnék. Amit a legjobban utálok, az az, amikor a nap a pofámba világít és kiégnek a retináim.

Ezen okok miatt inkább csak sétálgattam lehajtott fejjel pár percet (Én hülye nem hoztam szemüveget.), majd a parkból kiérve hunyorított szemekkel rátaláltam hűn szeretett újságosomhoz.

- Jó napot, Mrs. Snorth! Milyen szép ma az idő! Maga is így látja? - mosolyogtam szélesen az én másodpapámra.

- Persze! Szeretem, ha ennyire süt a nap - mondta, közben enyhén elmosolyodva körbepillantott. Bár egyet érthetnék önnel...

- Megvan az eheti Bravo? - izvatottan néztem át az íriszeimmel a sorokat, de nem láttam a mostanit. - Úgy látszik, n...

- Megvan, az biztos! - nyújtotta felém a keresett újságot. - Csak most, csak magának, kishölgy.

- Wow, tényleg köszönöm! - intettem neki és az egyik fa alá (Mivel a park közelében voltam.) leültem, hátamat nekidöntöttem a törzsének. Drágalátos Bravo-mat lapoztam fel, szemem megakadt pár soron.

Szia!
Nem találsz munkát? A White Eskimo-ba szívesen várnak egy lány pultost. Ragadd meg a lehetőséget és élj vele! Ne hagyd ki, egyszeri alkalom!

Ezen szöveg alatt volt egy telefonszám, pontosabban David Kidman-é.

Hehe, Kidman.

Eltűnődtem ezen az ajánlaton. A hely sem volt túl messze, nen véletlenül tehették be a Bravo-ba (amit még mindig nem értek), hisz biztos király hely lehet, nem igaz?

El sem olvastam az újságot, csakis azon kattogtak agyamban a fogaskerekek, hogy fel hívjam-e a tulajt, vagy ne. Hisz olyan kis törpszli vagyok.

Lehet fel sem érem a pultot, akkor meg mi lesz?

Bár, mit veszíthetnék?

Előkaptam a telefonomat, majd bepötyögtem a megadott számot a készülékbe, aztán a fülemhez emeltem azt.

Kihasználtam azt a pár másodpercet amíg kicsöngött. Valami normális hangsúlyt és beszétformát kellett felöltenem magamra. Gyorsan.

- Hallo? - hallok meg egy férfi hangot a vonal túlsó végéről.

- Jó napot! David Kidman, jól tudom?

- Igen, én lennék. Minek köszönhetem hívását?

- Lenne egy számomra igen fontos kérdésem Önhöz. Áll még az a szabad hely a pultosnak?