Egy Creepypasta Élete

A koncert

Kori szemszöge:

Nagyon izgulok.... Húsz perc és indulunk. Ép a kedvenc bandás pólóm kerestem mikor Slenderman nyitott be.
- Szervusz Korina.- köszönt miközben becsukta az ajtót. Bakker hogy mennyire hasonlít a hangja a bátyáméra......
- Heló Slendy. Miben segíthetek.- ültem le az ágyamra.
- Csak beszélni akartam veled. Biztos hogy el akarsz menni a koncertre?- nézett rám. Bár nincs arca tudtam hogy engem néz.
- Még szép hogy biztos vagyok benne. Imádom a Tøpot és az életem árán is elmennék a koncertjükre.
- Ezt gondoltam.... De mint tudod a rendörség égen földön téged keres. Ha megtalálnak le fognak lőni.
- Nyugi. Ott lesz velem Candy. És ha nagy a baj Kriszt is megidézem. Nem lesz baj. Bíz bennem.
- Én bízok is csak....-sóhajtott- nem akarok még egy tagot elveszíteni.
- Még egy tagot? Ezt hogy érted?- húztam fel a szemöldököm." Halt már meg valaki közülünk?"
- Oh.... Zero még nem mesélte? Nem csodálom......mindegy majd Ő elmeséli ha akarja.
- Rendben. És ne aggódj. Bisztosítalak hogy épségben hazaérek.
- Biztos?
- Igen biztos....és ha most mégbocsájtasz ép a kedvenc pólóm kerestem.-
- Oké. Már megyek is- nyitotta ki az ajtót.
- Ja és Slendy!
- Igen?- fordult vissza.
- Hívj Korinak. Nem szeretem ha Korinának hívnak.
- Rendben. - Becsukta az ajtót én pedig folytattam a keresést. Pár perc múlva már a nappaliban vártam Candyt aki meg is érkezett. Igazi metál arcnak nézett ki a fekete szerelésében de tényleg. Az összképet csak kék haja és csengői zavarta meg, de határozottan szexinek találtam.
- Mi ez a gúnya rajtad te állát?- Mondtam szinte nevetve.
- Próbáltam nem feltűnő lenni...- vakarta a tarkóját.
- Ja mert egy két méteres kék hajú sminkelt pasi nem feltőnő.... No mindegy, menjünk. Az előzenekarra is kíváncsi vagyok.
- Ahogy kívánod.- lépett oda mellém majd vállamat megfogva elteleportáltúnk és máris a koncertre váró tömeg közepén voltunk. A teleportálás következtépen kicsit megszédültem így kísérőmnek támaszkodtam.
- Jól vagy?- nézett rám ijedten.
- P..persze csak még szoknom kell ezt a gyors helyváltoztatást.- Mosolyogtam erőtlenül. Pár perc várakozás után megjelent az előzenekar. Valami helyi banda lehetett a nevükre nem emlékszem. Először tolták a sablon szöveget majd belekezdtek a zenébe. Nem mondanám jónak a produkciót de abban a pillanatban tetszett. Kellemes volt a ritmus, a hangjuk sem volt rossz. Jól éreztem magam és láthatóan Candy is mivel a zene ritmusára dobogott a lábával. És ekkor végignéztem rajta ismét. Így közelről olyan fura volt. Távolról szemei vészjóslóan csillogtak, haja pedig keménynek és rendezetlennek tűnt de közelről egészen más volt. Szemei lágyak és élettel teliek haja pedig puhának látszott. Annyira belemélyedtem az udvari bolond tanulmányozásában hogy már csak azt vettem észre mikor megszólalt a számomra oly kedves dal. A Heathens. És ekkor a tömeg egy emberként kezdett énekelni.

Mr.Jackson szemszöge:

A koncert már húsz perce elkezdődött. Az embereimmel a megfigyelő kocsiban vártuk a jelet hogy elindulhassunk mikor megszólalt a rádió.
- Uram! Itt Fürkész6. Megtaláltuk. A tömeg közepén áll egy magas kék hajú személy mellett. Ahogy látjuk fegyvertelen. - Szólt a hang amire vártunk.
- Vettem Fürkész6. Az akció indul! Várjon a parancsra. Vége.- tettem le az adó-vevőt majd az embereimhez fordultam.
- Nos fiúk. A célszemély veszélyes lehet de élve kell elfogni. Ha fegyvert rántanak csak a végtagjait lőjék.
- Igenis!
- Rendben! Akció indul. Fogják a fegyvereiket és mindenki a helyére! - Hangzott a parancs majd elővettem a revolverem.
- Én a főbejáraton megyek ha észre veszem szólok és elimdulnak a célszemély felé.- száltam ki a kocsiból és megindultam a főbejárat felé. Mire beértem a tömeg széléhez a többiek már a parancsomra várva figyelték a nézőket.

Kori szemszöge:

A szám éppen végetért mikor Candy a fülemhez hajolt és azt suttogta:
- Itt van a rendőrség...
Körbe néztem mire megláttam egy állig felfegyverzett férfit az egyik kilátón.
- Tünj el. Én itt elvegyülök és otthon találkozunk. - Mondtam a szemébe nézve.
- Ez nem jó ötlet. Együtt kell haza mennünk. Itt túl veszélyes. - Nézett aggódva.
- Ne aggódj, nem lesz semmi baja.
- Nem Kori! Együtt megyünk el. Nem hagylak egyedül úgy mimt Zero.
- Candy, ne most kezdj el veszekedni! Ez az első élő koncertem és nem hagyom hogy elbasszák! Úgyhogy tűnj el és otthon találkozunk.
- Jó. De tényleg ott legyél....nem tudnék a többiek szemébe nézni.
- Oké oké csak menj már. - Káltottam rá mire ő szomorúan eltűnt.
Elindultam a tömegben. Az emberek körülöttem ugráltak és táncoltak ami csak nehezítette a dolgomat. Alig láttam, így nem tudtam pontosan hány rendőr figyel. Végül megláttam egy vész kijáratot elindultam felé. Már a kilincset fogtam mikor hallottam egy hangot.
- Állj! Kezeket fel és forduljon meg!- "most komolyan? Ennél sablonosabb szövegük nincs?......Hogy pont ilyenkor nincy nálam a bárdom...." mondtam magamban. felemeltem a kezem de nem fordultam meg. Az ajtó melett észre vettem egy egy rozsdás vascsövet.
- Megteszi- morogtam miközben hallottam hogy a hang mögöttem tovább beszél.
- Itt a 22-es megtaláltam a célszemélyt a déli vészkijáratnál. Erősítést kérek! Vétel.- " Erősítés? Ez nem jó. El kell tűnnöm minél előbb. Déli vészkijárat? Remek ha sikerül ki jutni egyenes az út az erdőig." pörögtek a gondolataim. De nem jutott tőbb idő gondolkodásra, cselekedni kellett. Felkaptam a csövet és izomból fejbevágtam a rám pisztolyt szegező rendört aki ájultan ögyött össze. Elvettem a fegyvert és kifutottam...
Rossz ötlet volt. Vagy egy tucat állig felfegyverzett férfival és nővel talátam szembe magam.
- Megállj! Dobd el a fegyvert és le a földre.- biztosítotották ki fegyvereik mire én csak széles vigyorral húztam a szám és egy szót mondtam.
- Krisz!- Ebben a pillanatban a szél feltámadt és egy alaktalan paca rajzolódott ki előtte majd megjelent a kísértet csontos teste. A következő pillanatban pedig egy lövést hallotta majd éles fájdalmat éreztem az oldalemban. Eltaláltak.....
- Vigyél az erdőbe!- üvöltöttem fájdalmamban és a következő pillanatban már házunk körvönalait láttam majd azt ahogy Candy és Slenderman felémrohan. Ha nem ugrott volna meg a félelemtől és a fájdalomtól az adrenalin szintem biztosan elájulok.
- Látod! Mondtam hogy el kellett volna hoznod! Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?!?- üvöltött Slender.
- Ő erősködött hogy jöjjek! Egyedül akart kijutni!- kiabált vissza Candy.
- Fiúk! Elég! Ha nem zavar titeket ép próbálok nem meg halni.!- mondtam egyre halkabban.
- Őőőő oké! Candy te hozd be én addig megkeresem E.J-t. - Mondta Slendy majd eltúnt én pedig az ájulás szélén jártam. Mire Candy felkapott én csak tehetetlenül lógtam karjai közt.