Egy Creepypasta Élete

Előkészületek

Kori szemszöge:

Végre eljött a nap amit annyira vártám mint 10 karácsonyt egyszerre. Hajnali négykor csak úgy kipattantak a szemeim, pont fél órával az ébresztőm előtt. Zero még nagyban alutt, nem lett volt szívem felkelteni. Ki ugrottam a fürdőbe és össze kaptam magam kicsit, majd mikor kilépek a helyiségből a megszokott látvány fogad. Mindenki hulla fáradtan paprika vörös fejjel áll Nina ajtaja előtt, a szobából pedig üvölt a metál. Általában én is ott állok a tömegben hevesen anyázva, de így külső szemlélő ként igen komikus a szituáció. Végül az ajtóban felbukkannak Nina rózsaszín tincsei és egyik szeme.
- Jó reggelt- mondja félig röhögve. Mire a többiek szem forgatva elmennek. Figyelem ahogy a csapat lelép majd megakad a szemem Jeffen aki jobb kezében a kését szorongatja ball kezében pedig egy plüss macit. Az abszúrd látvány megteszi a hatását és másodperceken belűl röhögve dőlök el a földön, majd pár perc után vissza megyek a szobánkba ahol Zero épp öltözködött. Az órámra pillantottam majd realizáltam hogy a koncertig még van vagy 10 óra úgyhogy addig vissza dőltem az ágyba.

Mr.Jackson szemszöge:

Az elmúlt héten a nyomozás sikertelen volt. A lány egyik helyen sem jelent meg, így talán ma van az utólsó esélyünk elkapni a pszichopata nőszemélyt. A rendőrség csapatai napok óta figyeli a környéket, a stadiont pedig több tucat fegyveres védi. A környékt mesterlövészek figyelik árgus szemekkel. Kamerákat és lehallgatókat helyeztünk el a stadion több pontján. Egy légy sem repülhet odébb a tudtunk nélkül. Kora reggel megjelentek a rajongók, a tömeg segítségével az embereim könnyen elvegyülhettek. Minden a terv szerint halad.
- Uram, biztos benne hogy eljön? Eddig egy megfigyelt helyen sem jelent meg.- kérdezde a mellettem ülő tizedes kételkedve. Nem csodálom a kételyeit, én sem hinném hogy eljön. De a megérzésem ezt súgja.
- Nyugalom tizedes! El fog jönni, ebben biztos vagyok. Ha önnek is lenne egy elmegyógy intézetben élő lánya maga is ki tudná következtetni egy őrült lépései. És a nyakamat adom rá hogy itt lesz mire a koncert elkezdődik.- gyújtottam rá egy cigire.- Addig is élvezze a nyugalmat és igyon egy kávét.
- Igen is uram.- mondta a férfi majd kiszállt a kocsiból.
- Lövész 1 látsz valamit? Vétel.- szóltam az adó-vevőbe.
- Minden tiszta. A célszemély sehol. Vétel.- Szólt egy érdes hang a tóloldalról.
- Legyetek résen. Bármikor megjelenhet. Vétel. Vége.- Helyeztem vissza a készüléket a helyére.
" nehéz napunk lesz"

Kori szemszöge :

Tíz óra lehetett mikor ismét felébredtem. A ház már nyüzsgött az elettől. Puppeteer, Jason és Doll maker a kicsiket szórakoztatta. Candy és L.J a nappaliban verekettek Ben pedig mind ezt videózta. Oda léptem a szőke fiúhoz és megkérdeztem:
- Min marakodnak a bohócok?
- Jack egész eddig Candy csengőit birizgálta és álítólag több lufiát is kipukkasztotta.- mondta mosolyogva házunk gamere.
- Megyek szétszedem őket, még a végén össze törnek valamit. Vagy egymást.- sóhajtottam majd beléptem a fiúk közé. Csoda hogy észre vettek hisz vagy két fejjel magasabbak nálam.
- Fiúk! Nem tudnátok felnőtt ember módjára megbeszélni a dolgot?- próbáltam szétválasztani a két culát de rájöttem hogy nem hat rájuk a szép szó, így egy óvatlan pillanatban elkaptam a két fiú fülét és addig húztam míg a fejük egy szintre nem kerűl az enyémmel.
- Kori a füleeeeem!- jajdult fel Candy.
- Nem mintha nem lenne így is elég nagy.- Röhögött a színe vesztett bohóc.
- Mondja az akinek orrára hat holló rá tudna ülni.- kontrázott rá a csengős.
- CSEND LEGYEN!- üvöltöttem a fülükbe.- Most szépen leteszitek a szottyos vén seggetek a kanapéra és felnőttek módjára mégbeszélitek!- elengettem a füleiket mire a két fiú leült a kanapé két legtávolabbi felére.
- Szóval Jack..... Mi a bajod Candyvel?- Néztem szúrós szemmel monokróm barátunkra.
- Lopja az imidzsem és a cukrom! Nem rég még én voltam az egyetlen gyilkos bohóc a házban amíg meg nem jelent és újra elfelejtett mindenki......és többször is láttam hogy a cukromat eszi.- mondta felháboridva L.J. De szerintem a cukrosat csak kamuzta.
- Jack szerintem te csak félsz hogy ugyan az történik veled mint évekkel ezelőtt. - Ültem le a két létra közé.- De nyugavér. Senki sem fog elfelejteni. Nincs mitől félned. A mi meg a cukrot illeti. Biztos vagyok benne hogy nem Candy volt. Akit vagy akiket te keresel szerintem jóval alacsonyabbak, fiatalabbak és lányok. Még azt is meg mondom hogy mindketten rózsaszínben vannak, és mindkettőnek te fonod a haját.- Mosolyogtam.- Meg különben is. Candy nem bohóc hanem udvari bolond. És öregebb nálad. Na menj és beszéld meg a cukor prblémád a kicsikkel! Nekem beszédem van Candyvel.- Intettem Jacknek aki szó nélkül távozott majd Candyhez fordultam.
- Kösz hogy leszedted rólam. Az idegeimre ment.... És kösz hogy emlékeztettél hogy öreg vagyok.- nevetett mire én is kuncogtam.- De gondolom nem erről akarsz beszélni.
- El találtad. Ugye tudod hogy ma lesz a koncert?
- Persze hogy tudom. Én viszlek. Négy előtt öt percel itt várlak.- Mosolygott.
- Köszi. Cukor vagy- nyomtam egy puszit az arcára majd vissza mentem a szobámba.