Plot Shop | Az ötletbazár™

MINTHA KÉT FELŐL SÜTNE RÁNK A NAP

Sziasztok, igen, ezt a sztorit valóban el akartam kezdeni, de időhiány miatt sajnos nem tudtam megvalósítani, így arra gondoltam, mivel sokatoknak tetszett az ötlet, esélyesek van, hogy ti alkossátok meg.

Státusz: ELVITTE: Avery_storys

Idézet/leírás:

Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap...

Ezt a könyvet küldöm a Nap szerelmeseinek...

Történet:

Sophie barátnője meghal egy autóbalesetben, amit barátja vezet. Neki bűntudata lesz, majd beleszeret Sophieba, aki ezt viszonozná, de neki is van barátja, és bűntudata is lenne. Ám jön egy harmadik személy, aki Sophie testvére, és kiderül, hogy vele csalta meg Sophie barátnője Dylant, ezzel Dylan enged érzelmeinek, és Sophie is, mivel kiderül, hogy nem baleset volt. És a gyilkos nem más mint barátja. Sophie és Dylan amikor rá jön, bizonyítaniuk is kellene, miközben meg kell küzdeniük démonjaikkal is.

Szereplők:

És már csináltam is hozzá egy kezdetek című részt, hátha segít:

Mindenkiben megvan a sötétség, az a bizonyos árnyékos oldal. Mindenkiben ott lapul, csak valakiben hamarabb a felszínre jön. Az okos ember elnyomja, próbál tudomást sem venni róla, míg a magamfajta, hirtelen haragúak küzködnek a felszínre hozásuk elnyomásával. Bennem is megvan, mint mindenkiben.

És most, hogy itt állok az egykori legjobb barátnőm sírjánál, szakadó esőben, éjjel, rá kell jönnöm, hogy ez a sötétség képes felemészteni, ha nem vezeted le valakin.

Egykori...

Utálom ezt a szót.

Mindig elmúlásra utal, de mint megtanultuk, a jó dolgok jóval gyorsabban múlnak el, mint a rosszak.

Ahogy a sírkőre pillantok, a szépen gravírozott betűket simítom át jéghideggé vált ujjaimmal, azonnal visszajönnek az emlékek.

Az egyik pillanatban boldondként ugrálunk és énekelünk a barátságról a Spice girls-Wannabe című számára, a következő motívumokban meg a sávjáról letért autó fénye látszik a szemem előtt, ahogy mint meny, úgy közeledik felénk. Pontosabban csak Annabelle felé.

Mert ő meghalt.

Meghalhattam volna én is, vagy akár Dylan, a sofőr, és egyben Belle barátja. Azóta ő is megtalálta a saját démonjait. Egy gonoszat, a bűntudatot.
A bűntudat mindig sokkal tovább elkísér, mint a kevéske, igazán jó pillanat. Ez így van.

És most, amikor itt vagyok Anne temetésén, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy vége. Hogy nem rajtam múlt és nem tudok mit tenni ellene. Ilyenkor nem számít, hogy mennyi pénzed van, milyen a bőrszíned, vagy hajléktalan vagy e, mert nem tudsz mit tenni a halál ellen. Csak megtörténik, és rá kellett nekem is jönnöm arra, hogy ezt nem tudom megakadályozni, nem tudom helyrehozni, mert ebbe nem én döntök. És ez felőröl.

Felőröl a tudat, hogy ott voltam, én is ott ülhettem volna az anyósülésen, az autó felém jöhetett volna és én halhattam volna meg helyette. De nem, ki kellett harcolnom, hogy hátraüljek, nem lehettem volna egyszer az életben kevésbé gyerekes. És most okolhatnám magam, habár ha tudtam volna, hogy mi lesz, engedtem volna hátra, de nem tudhattam, szóval vétkes sem vagyok. Az én bűnöm a megbánás.

Dylannek is be kéne látnia, hogy nem tehetett semmit, és talán megszabadulhatna a démonjától, de az ember nem ilyen. Ha nem hisz istenekben, vagy egyetlen, mindenható istenben, csak magában keresi a hibát és azt a bizonyos miért-et.

Én nem vallásos családból származom, de egyetlen egy istenben hiszek a baleset óta.

A Halálban.

Semmi sem biztos az életünkben, csakis a halál.

Így most, elfehéredett ujjaimmal, egészen végig simítva egykori barátnőm nevén is csak egy dolgot tudok neki kívánni; A megnyugvást, a halál által szolgáltatott békét.

De a legfőbb kérdés mégis az, hogy hogy tudtunk kiszabadítani Dylannel minden démont magunkból, és hogyan ismerkedtünk meg a mi napunkkal Belle halála után, igen egyszerű.

Csak a szívünkre hallgattunk, és félelmet félretéve ástuk bele magunkat minden egyes részletbe...

Borító is készült hozzá(natiland által), ezt meg tudja csinálni ha tetszik, hogy átírja a te nevedre: