Your Brother

A terv

Elég fura lehet hogy 17 évesen már dolgozok,de ez nem olyan diákmelós cucc hanem egy igazi munka,a moziban. Ez nem akrámilyen mozi hanem az ország leg elitebb mozija,hatalmas vászonnal,kényelmes székekkel és tökéletes minőséggel,kényelemmel. Hogy hogyan kerültem be ide az nagyon egyszerű. A legjobb barátoméké ez a mozi és ő szervezett be,tudta hogy kell nekem a pénz,így kerültem ide . Sosem szerettem mások seggét nyalni és műmosollyal nézni bárkire is de egyszer ezt is át kell élni. Mondjuk néha nehéz mikor nagyon bunkók az emberek,siettetnek vagy csak maguk elé mondják a szitokszavakat amik szépen csengenek el egymás után,de szándékosan olyan hangerővel mondják hogy én is halljam. Na ilyen helyzetekben néha elgurul a gyógyszerem,és kikelek magamból,ami után majdnem ki is rúgtak de a barátnőm kért az anyukájától nekem mégegy esélyt,ezért fogom vissza magam és inkább mosolygok, de fejben elküldöm melegebb éghajlatra azt aki beszól.

Egy ilyen helyen sok típusú emberrel találkozik az ember nap mint nap,és hát sok helyes fiú is megfordult itt azt is be kell vallanom,de mégsem éreztem késztetést arra hogy lépjek valamit,tekintetük üres volt,egy apró mosoly nem jelent meg az arcukon,pedig szórakozni jöttek. Lehet a sok pénz az oka amit erre a mozizásra költöttek? Nem értem akkor miért nem egy hagyományos moziba mennek. A látszat miatt? Fogalmam sincsen,de nem is izgat,egyszerűen csak zombi embereket láttam,különböző de mégis egyforma emberek járkáltak ide oda.

Egy ugyanolyan unalmas és monoton nap indult aznap mint ahogyan ez szokott lenni. Kikivel (a legjobb barátnőmmel) indultam melózni,na de persze Tomas sem hiányozhatott Kiki barátja. Sülve főve együtt vannak amit nem is bánok,hiszen szerelmesek. Sokan furcsán néznek rájuk amiatt,hogy 10 év van közöttük.Én büszke vagyok rájuk, mivel megtanulták elengedni a fülük mellett a megvető hozzászólásokat,és csak a fontos dolgokra koncentrálnak, különösen egymásra. -Szeretnék egyszer olyan boldog lenni valakivel amilyen boldogok ti vagytok egymás társaságában..-szólaltam meg ami kicsit meg is lepte őket,majd egy halvány mosoly jelent meg arcukon. -Biztosan boldog leszel,nálad jobb embert nem ismerek Rara. Egy talpra esett vicces lány vagy,egy szerencsé fiú főnyereménye leszel.-mosolygott rám kedves,bíztató tekinettel. Kék szemei ha mosolyog annyira meg tudnak nyugtatni hogy ah..nagyon jó. Szeretem Kikit,mindig tartja bennem a lelket,mikor kicsit jobban elkeseredek amiatt hogy, nincsen egy olyan ember akinek én vagyok a legfontosabb és törödik velem. -Persze, Figyu ez a pasi ügy tök egyszerű, mindig akkor jön amikor nem számítasz rá-veregetett vállba Tomas,vele is elég jóvan vagyok,de néha inkább csak elviseljük egymást,muszáj. Mondhatni én hoztam össze őket,de ezt a tényt inkább megtartom magamnak. -Tudom tudom ezt én szoktam Kikinek mondani,dehát mióta vagy neki már nem hallgatja ezt tőlem- kacsintottam a barátnőm felé,aki egy sunyi tekintetet küld felém szemöldökét vonogatva.

Beértünk a moziba,ilyenkor csak mi az alkalmazottak vagyunk ott,meghallgatjuk a főnökünk magánéleti problémáit,mivel nincsen családja és neki az a nap fénypontja mikor velünk találkozik. Elkészíti a beosztást,amiből kiderült hogy ma ruhatározni fogok. Remek. Jó esős idő van szóval tuti jó sok kabát lesz. Egy apró sóhaj hagyta el a szám,és a kollégáim is húzott szájjal néznek rám. Mellém Kikit osztották de, szóval nem egyedül fogom végigszenvedni hála Istennek.Bármilyen sok kabát is lesz,az vígasztal majd hogy nem egyedül fogok tocsogni a vízben és nem egyedül fogok röhejesen kinézni. Lassan kezdett gyűlni a tömeg,amit még a ruhatárba száműzve is hallottunk. A dörmögő tömeg hangja mindig elálmosít,olyan egyhangú és el nem tompuló.Már fordultam volna Kiki felé hogy sok erőt és kitartást kívánjak neki a mai naphoz de ekkor az előtérből hangos nevetés hallatszott amire felkaptam a fejem,és úgy nézelődtem kifelé mint egy szurikáta.-Hallottad ezt?-kérdeztem tőle,ugyanis az illető elég viccesen nevetett ami még engem is megmosolyogtatott.-Igen valaki nevetett. Na és? Mi van abban?-nézett rám kicsit értetlenül,majd az értetlen pillantását visszavezette a telefonja kijelzőjére. Tomassal beszélgetett,igaz hogy csak 1 emelet választja el őket pár órára de ők néhány percig sem tudnak egymástól elszakadni. Azon sem lepődnék meg ha még wc-zés közben is beszélgetnének...videochaten. Najo fúj az azért elég gusztustalan lenne. Blah.