Romeo és Júlia

Második rész; Hatodik fejezet

És itt a mai második rész is...

Viggo barát cellája.
Viggo barát és Hablaty bejön

VIGGO Az ég e szent kötésre úgy nevessen, hogy majd ne korholja késői bánat.

HABLATY Ámen, ámen. De jöjjön bár a bánat, nem éri föl a drága örömöt, mit kurta perc ád, hogyha látom őt. Kulcsold kezünket szent igével össze, a szerelem-ölő halál hiába ágál - elég, ha most enyémnek vallhatom.

VIGGO Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor, mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes. S ennen-ízébe zápul el az étvágy. Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig. Elkésik az, ki sürgeti bokáit. Itt jő a hölgyed. Ó, ily könnyű láb sosem koptatta az örök követ. Ökörnyálon is járhat a szerelmes, mely buja nyári légbe lengedez, és nem bukik le, mert ábrándja könnyű.

Asztrid jön

ASZTRID Jó estét, én szent gyóntató atyám.

VIGGO Kettőnk nevében Hablaty köszön majd.

ASZTRID Én köszönöm, hogy ő nekem köszön.

HABLATY Ó, Asztrid, ha boldogságod oly nagy, mint az enyém, s ezt nálam ügyesebb vagy hirdetni, édesítsd leheleteddel a szomszéd léget; nyelved muzsikája beszélje, mily roppant öröm szakadt rám, hogy ez áldott találkán összejöttünk.

ASZTRID Nem szóba, tartalomba van az érzés, magára büszke az, nem a diszére, ki tudja, mennyi az ő kincse, koldus, igaz szerelmed óriásra nőtt s én már felét se bírnám latba vetni.

VIGGO Jertek velem, egykettő végezünk. Majd részesültök az egyházi kegybe, én adlak mindjárt kettőtöket egybe.

Elmennek