Seven..

Seven..4. élet

A mosodában eközben Taehyung és Namjoon között Jimin megérkezése előtt

Namjoon szemszöge

Namjoon:Taehyung megint egyedül jött vissza. Nem az első alkalom. Lassan már nem tudok nem viccet csinálni belőle, hogy mennyit szerencsétlenkedik még mindig EZZEL :D Most is mindjárt nekiáll panaszkodni mielőtt még Jimin ideérne és fáradtan huppan le mellém a székre, amíg Jin a körbe-körbe forgó mosógépet figyeli ahogy mindig is szokta. Keserédesen elmosolyodik mielőtt kész lenne az ELSŐ adag és rám néz, de meglátja mellettem Tae-t és csalódottan visszafordul inkább a gépet tovább bámulni. Tae pedig rákezdi és a hátát neki veti a hideg falnak.

Taehyung:Ezt egyszerűen nem hiszem el...-mondja és lehunyja a szemeit, mint ha nagy fájdalmai lennének, én pedig a térdére ütök, mint egy régi jó BARÁTNAK. Ki tudja hanyadszor már ebben az ÉLETben :D

Namjoon:Megint megszökött?xD

Személy szerint fel akartam vidítani, de amint meghallja ahogy kiejtem a számon a megszökött szót szinte felnyársal a tekintetével, Jin pedig titokban elmosolyodik rajta.

Taehyung egy szót sem szól, viszont valami azt súgja, hogy jobb lesz, ha én is abbahagyom a nevetést, ezért inkább felveszem a komoly és érdeklődő arckifejezésem, amíg nem késő :D VELE nem ajánlatos packázni, higgyétek el :D

Taehyung nyugtázza, hogy kellőképpen rám ijesztett, és megint nyafogós kisfiúvá válik, mint pár perccel ezelőtt.

Taehyung:Hyung, ez nem igazság! Miért pont én?!Itt már csak egy halvány mosolyt merek megereszteni, Jin pedig kuncog egyet, de mikor összetalálkozik a tekintetük, úgy dönt hogy kívül tágasabb és óvatosan kisomfordál, majd becsukja maga mögött az ajtót, én pedig Tae-hez fordulok, és suttogva folytatom.

Namjoon: Nem gondolod, hogy el kellene mondanod Jiminnek az igazat?

Tae megrázza a fejét, mire rácsapok a padra és azonnal felugrom róla, majd elfog a düh.

Namjoon:Most ugye csak viccelsz?! Mindennap látod itt őt! Nagyon jól tudod, hogy miért jön ide mindennap! Tudod, hogy várja ŐT! Tudod, hogy sosem fogja feladni, és Te mégis..?!Itt már nincsenek szavaim a saját gondolataimra, csak dühösen hadonászok, majd tehetetlenül leesnek a karjaim magam mellé, én pedig Tae mellé vissza a padra.

Tae ekkor elmosolyodik. Meglepve nem csak engem, hanem saját magát is, ahogy azt mondja.

Taehyung:Mert, SZERETem ha itt van :)

Ránézek kimeresztett szemekkel, mint ha rosszul hallottam volna.

Namjoon:Hogy mi? :D

Taehyung doboz mosolya felkúszik az arcára, és most ő a világ legboldogabb "embere" :D

Taehyung:Szeretem hogy mindennap eljön, és hogy velünk van :) Ha elmondom neki az igazat, többé nem jön majd..-mondja és azonnal eltűnik az előbbi mosoly az arcáról.

Namjoon:"Hogy hogy nem vettem észre, hogy Tae mit érez? Hogy nem esett le csak most? Miért hittem, hogy csak azért teszi, hogy Jiminnek szenvedést okozzon? Talán neki is van SZÍVE?"

Annyira meglep Tae kijelentése, hogy még akkor is őt bámulom, amikor Jimin belép az ajtón és integet nekünk. Jin-el ketten jönnek be, és ő szokás szerint feltelepszik a mosógépre, majd ránk mosolyog, Taehyung pedig vissza rá.Csak nézem őket és valami furcsa érzés jár át belülről. Valami amit régen nem éreztem, mert sosincs rá IDŐm.

Namjoon:"Vajon ilyen lehet a BOLDOGSÁG?"
--------------------------------
A mosodában

Yoongi és J-Hope érkezésekor, miközben Namjoon Tae vállán elaludt..

Jin szemszöge

Jin:Jimin egyet napot sem hagyott ki AZÓTA. Csodálom a kitartását, és mindenben támogatom, hiszen ez a DOLGOM, ahogy J-Hope-nak is. Ellentétben Yoongival, aki nem túl sokat segít nekünk a dologban :D Néha azt kívánom bár, csak máshol töltené az idejét, de J-Hope valamiért odavan érte. Elválaszthatatlanok egymástól. Most, hogy hallottam Tae vallomását, már sokkal tisztábban látom a dolgokat és talán meg is tudom menteni ŐT :) Már, csak Yoongit kell meggyőznöm és sikerülni fog!! Érzem!

J-Hope szokásosan nevetve, Yoongi pedig savanyú arccal lép az ajtón jól bebugyolálva magát a hatalmas sáljába, amiből épp hogy csak kilátszanak a szemei meg ő maga :DD Igazából csak egy bozontos üstök mered ki valahol a tetején, alatta meg a nagy kabát.

Jimin is elneveti magát, majd odamegy Yoongi elé, és egy sapkát a nyom a fejébe, majd elneveti magát.
Jimin:Meg ne fázz, hyung! :D

Yoongi látszólag nem díjazza a poént, viszont a sapit nem veszi le a fejéről. J-Hope pedig boldogan magához öleli Jiminie-t, mint ha ezer éve nem találkoztak volna, pedig mindennap EGYÜTT vannak. J-Hope jelenti Jimin számára a REMÉNYt :)

Jimin visszaül a mosógépre, J-Hope pedig felhuppan mellé és lóbálni kezdik együtt a lábukat engem nézve, és persze gúnyolodva, mint mindig :))

J-Hope:Nem értem, miért Jin hyung csinálja ezt :D Szerintem itt rajta kívül mindenkinek TISZTA a lelkiismerete :D

Jimin:Most miért, Hobi? :) Az övé is tiszta :)) Mert, mindennap szorgalmasan kimossa xDD

Jin:"Haha... Vigyázz, Jiminie az Élet nagy pofont tud ám adni, ha akar :D"

Már megszoktam a csúfolódásukat, és szinte várom hogy Yoongi odaálljon mellém és azt mondja, amit mindig.

Yoongi:Hyung, nem unod még?

Majd hosszan bámul a képembe, legyint és kikap valahonnan egy takarót, majd leteríti a földre, és többé meg se mozdul. Vicces látvány, de most komolynak kell lennem. Meg kell tudnom, hogy most hol lehet?

Elkezdem figyelni a mosógép pörgő dobját, és akkor végre meglátom Őt.

Jin:"Nincs egyedül! :O Mégis ki az a lány? :D"

-------------------------------------------------------------------
Na, milyen ez az új élet? :D Bocsi, hogy nem tudok olyan gyakran írni, mint eddig, de rengeteget dolgozom, és fáradt vagyok írni. De, amint látjátok, ha van egy kis időm, és ébren is vagyok, akkor írok Nektek :D Úgy, hogy légyszi legyetek türelemmel, kedves olvasók és ARMY-k! :) Amúgy ha még nem jöttetek volna rá, hogy igazából ki kicsoda a történetben, akkor kövessétek a nyomokban fellelhető nagybetűs részeket xDDD Hajrá, ARMY-k! :D