Nagyon fontos kérdés

1.6K 99 7
                                    

...

-És kis volt az a szerencsés, aki végignézhette a vizespóló versenyedet?

A lány elméjében a köd azon nyomban felszállt, a kérdést pedig igencsak sértőnek találta. Kikapta kezét Macskáéból, majd dühösen így válaszolt neki:

-Életem szerelme. És remélem élvezte a látványt. Most pedig dolgunk van, nem hülyéskedhetsz itt egész nap, miközben az akuma a fél várost romba dönti. - közölte szúrós szemmel és máris átszökkent a mellettük lévő háztetőre.

A fiú még egy darabig a távolodó hősnő alakját figyelte, majd végül társa után eredt. Miközben tetőről-tetőre ugrott, lassan elvigyorodott és félhangosan megjegyezte - Igen, nagyon is élvezte.

...

-Földrengések, összeomló épületek, füst és por. Párizsban ismét eluralkodott a pánik, Halálfej aktuális csatlósa pedig ezúttal erősebbnek tűnik, mint a megszokottak. Itt Alya Césarie, a Katiblog írója, Ti pedig ismét első kézből láthatjátok az akumatámadást. - Mondta lélekszakadva, futás közben a telefonján elindított videofelvételre a tiniblogger, miközben a menekülő embertömeggel ellentétes irányban haladt. Nemrég kanyarodott le a Rue Saint-Honore-ról a Szövetségi Kormányzati Hivatal mellett, de már meg is látta a csata helyszínét. Sejtése beigazolódott, a harc éppen a Jardin du Palais Royal szökőkútjánál zajlott. Még az iskola ablakából látta, hogy Katica abba az irányba lendíti magát varázsjojója segítségével. Mivel barátnőjére, Marinette-re, tudomása szerint a törmelék túloldalán Adrien vigyázott, máris nekiiramodott. Az épület kiszakadt oldalfalán át épp rá tudott mászni a közelben lévő egyik nagy fa vastag ágára. Nino, aki életében a pasi szerepet töltötte be, már meg sem próbálta őt visszatartani. Tudta, barátnője egy jó sztori miatt úgysem tudna a harc zónáján kívül maradni. A lány, alkatához és fiatal korához képest nagyon ügyesen mászott le a fáról. Nemhiába, annak is megvannak a maga előnyei, ha az embernek két rosszcsont ikerhúga van, akiket folyton a nagyobbaknak való játszótéri eszközökről kell lementeni.

- Ideértem... - lihegett a futástól kimerülve telefonja mikrofonjába - a parkot körülvevő épületegyüttesből csak füstölgő romok maradtak - mondta, majd körbe fordította a telefonját, hogy megmutathassa követőinek a látványt. A porfelhők még nem ülepedtek le teljesen, a törmelékekből viszont sokkal kevesebb mutatkozott, mint kellett volna. Ugyanis a park centrumában elhelyezkedő szökőkúttól a szélrózsa minden irányába kisebb-nagyobb szakadékok indultak szét, melyek örömmel nyelték el a leomló falakat. Valószínűleg a földrengések következtében keletkeztek. Miközben próbálta átjuttatni magát az épen maradt területeken, hogy közelebbi felvételeket készíthessen, valami furcsára lett figyelmes. Csak Katica harcolt.

- Na szép! Még van képe bedurcizni amiatt, mert otthagytam és most harcolhatok egyedül. - mérgelődött a hősnő, miközben egy hátraszaltó kíséretében éppen félreugrott egy felé repülő óriási földdarab elől. Jópár perce már annak, hogy vizespólós beszólása után, azon a bizonyos háztetőn magára hagyta partnerét és elindult legyőzni a gonoszt. Fel sem merült akkor benne, hogy társa nem követi őt.

A megszállt városlakó elég erős képességeket kapott, a természeti elemekkel és a Földdel valahogy kapcsolatba került és uralta azokat, így Katicának sok mindennel meggyűlt a baja. Nehezen tudta kivédeni egyszerre a növények támadását, a felé dobált földdarabokat, a szökőkútból időnként rázúduló vízsugarakat, mindeközben pedig még arra is figyelnie kellett, nehogy egy-egy erőteljes széllökés valamelyik szakadékba taszítsa őt. Miközben próbált talpon maradni, szeme sarkából észrevette barátnőjét, amint egy bokor árnyékából filmezi a jelenetet, így megpróbálta a gonosztevőt arrébb csalogatni, nehogy Alyanak baja essen.

Egy vizes nap története - Miraculous novelWhere stories live. Discover now