GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

tíz;

- Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem, felnézve a jégkék íriszekbe.

- Most komolyan ezért jöttél ide? - nevette el magát lenézően. - Nilla, nekem erre nincs időm.

Közömbös szavai hallatán úgy éreztem, mintha a szívemből letörtek volna egy darabot - azonban a fájdalom egyik pillanatról a másikra alakult át dühvé.

- Rohadj meg - mondtam halkan, tekintetemet az övébe mélyesztve, majd azon voltam, hogy most tényleg kimegyek, de Kyrre szinte reflexből erősen a karom után nyúlt, és kicsit sem kedvesen a falnak tolt. |evelinetti | Halkan felszisszentem, ahogy a hátam odacsapódott.

- Hogy mondtad? - nyúlt az állam alá erőszakosan, elérve, hogy felnézzek rá. Hangja feldúlt, mégis tekintélyt parancsoló volt, arcizmai pedig megfeszültek.

- Pontosan úgy, ahogy hallottad - ült ki az arcomra egy mosoly, amivel azt jeleztem, még nem fejeztem be, és természetesen idegesíteni is akartam őt. - Miért van az, hogy egyszer kedves vagy máskor meg totál kikapcsol az agyad és képes lennél még lepuffantani is? Oké, ebben egy részben én is hibás vagyok, mert bevallom, szándekosan akarom ezt kihozni belőled, de gondolj már bele, hogy ki is indította el ezt az egészet - mosolyodtam el keserűen. Éreztem, ahogy Kyrre szorítása enyhül a derekamon. - Tényleg, csak ez az egyetlen kérdésem van: Miért? Múltkor a csók után utánam jöttél este, és tudod..titkon reménykedtem abban, hogy fogunk róla beszélni. De erre csak a képembe vágtad, hogy neked abban nem volt semmi komoly. És cseszd meg, mert utálom magam, amiért annyira szarul esett. Pedig nem kellett volna - folytattam. - És téged is utálnom kellene, de egyszerűen mindig teszel valami olyasmit, amivel totálisan összezavarsz és elbizonytalanítasz - halkultam el a végére. Hevesen szedtem a levegőt. - Úgyhogy kurvagyorsan döntsd el, hogy mit akarsz, mert nekem nincs kedvem ezt játszani tovább - tettem hozzá befejezésül.

- Tudni szeretnéd, mit akarok? - súgta Kyrre közelebb hajolva hozzám. Éreztem meleg leheletét a bőrömön, ajkai pedig az enyémeket súrolták.

Nagyot nyeltem, a csendben heves szívverésemet is hallottam pár pillanatig.

Bólintottam.

- Legszívesebben újra és újra megtenném..mindenféle bűntudat nélkül - simította ujjait az arcomra, szabad karjával pedig a csípőmet ölelte át.

- Akkor tedd meg - suttogtam felnézve a jégkék szemekbe, Kyrre-nek pedig ennyi kellett; a következő pillanatban ajkait követelőzően az enyémekhez nyomta.

A hirtelen jött érzéstől egy halk nyöszörgés hagyta el a számat, de aztán Kyrre nyaka köré fontam a karjaimat és viszonoztam a csókjait. Szorosan ölelt - ha nem tartott volna, ott helyben összeesek. Olyan szenvedélyesen és tapasztaltan csókolt; nem volt kérdés, hogy már több lánnyal is volt dolga.

Kyrre egyszer csak felkapott az ölébe a fenekemnél fogva, aminek következtében automatikusan a dereka köré kulcsoltam a lábaimat. Az ágyához vitt, ahol óvatosan lefektetett, de közben egy pillanatra sem szakadt el ajkaimtól.

Jólesően felsóhajtottam, ahogy csókjaival a nyakamra tért át, és néhány ponton apró szívásokat is hagyott. Közben kezei sem tétlenkedtek; ujjaival lassan feltűrte a combomra lógó pólót, majd megéreztem kezét beljebb csúszni.

- Kyrre.. - szólaltam meg nagynehezen.

- Hm? - hümmögte egy másodpercre megállva, majd újra csókolgatni kezdte a kulcscsontom körüli részt.

- Ne már, figyelj egy kicsit - kértem, mire ő felkapta a fejét, és karjaival mellettem könyökölve nézett rám vágytól elsötétült szemeivel. - Én..én még nem... - dadogtam olyan halkan, hogy először az is eszembe jutott, lehet nem is hallotta.

Kyrre arcára őszinte döbbenet ült ki, aminek hatására tuti, hogy elvörösödtem.

Az igazság az, hogy sosem voltak hosszútávú, komolyabb kapcsolataim, hiába vagyok már huszonegy éves - általában mindig azért értek véget, mert kiderült, az egész a pénzre és a hírnévre megy.

Sosem éreztem úgy, hogy készen állnék rá.

- Ez... őszintén meglepett, khm - szólalt meg elsőként. - Biztos, hogy szeretnéd? - komolyodott el mélyen a szemembe nézve.

Pár másodperc után aprót bólintottam.

Szerintem magam sem voltam teljesen tisztában azzal, mire vállalkozom.

- Ez nekem nem elég. Hallani akarom - nyúlt az államhoz Kyrre, elérve, hogy egyenesen a szemeibe nézzek, ugyanis időközben zavaromban enyhén oldalra fordítottam a fejem.

- Igen - mondtam ki, mire Kyrre ajkai egy halvány mosolyra húzódtak, és a fülemhez hajolt.

- Ha lesz valami, ami fáj vagy kényelmetlen azonnal szólj, érted?

- Igen - leheltem, ahogy Kyrre egy apró csókot nyomott a fülem mögötti érzékeny bőrfelületre.

Ajkai újra megtalálták az enyémeket. Világosbarna tincsei közé túrva hagytam, hogy ujjai a pólóm alá vándoroljanak, és kezét a meztelen, felforrósodott felsőtestemen végigsimítsa. Izmos vállát öleltem át, ahogy az egymás után érő eddig ismeretlen érzésektől szinte folyamatosan rázott a hideg.

Kyrre óvatosan megemelt, hogy levegye rólam a halványrózsaszín felsőt, ami a következő pillanatban valahol az ágy mellett landolt.

Folyamatosan nyöszörögtem, ahogy csókjaival egy vonalban haladt lefelé rajtam, és a csípőm akaratom ellenére is megemelkedett, mikor Kyrre ajkai a köldököm alá értek.

Mikor egy ujját a rajtam levő bugyi szélébe akasztotta, pár pillanatig levegőt is elfelejtettem venni.

- Levehetem? - hallottam meg a mély hangot, mire lenéztem rá.

Semmi sem lehetett volna helytelenebb és dögösebb, ahogy Kyrre kócos hajjal, csókoktól vörös ajkakkal és igazságtalanul vonzó, elsötétült tekintettel néz fel rám a két lábam közül.

Aprót bólintottam. Kyrre ismét megemelt egy kicsit a fenekemnél fogva, hogy aztán egy már-már kínzóan lassú mozdulattal levegye rólam az utolsó ruhadarabot is, ami a testemet takarta.

...

Nem nagyon figyeltem arra, mennyi idő telt el, és őszintén, nem is tudott érdekelni. Pihegve néztem fel Kyrre-ra, ahogy ismét felém hajolt, visszatérve a lábaim közül. Halványan elmosolyodott keze az arcomra simult, ajkai pedig az enyémekhez simultak.

A csókcsatánk eltartott még néhány percig, miközben Kyrre lassan, fel-alá simogatott engem, majd egyszer csak elszakadt tőlem és felkelt.

Nemes egyszerűséggel vette le a nadrágját, majd az alatta levő alsót is, én pedig inkább a plafont kezdtem bámulni zavaromban minekután egy pillanatra is, de láttam..khm.

Mikor ismét felém kerekedett egyik kezével kisimította az arcomba lógó rakoncátlan hajtincseimet.

- Most még meggondolhatod magad - mondta, majd homlokát az enyémnek döntötte. - Félek attól, hogy megbánod - suttogta ajkaimra, tekintetemet nem eresztve.

- Nem fogom - válaszoltam szintén halkan, és remegő kezemet végigsimítottam enyhén borostás arcán.

Kyrre egy újabb csókkal akadályozta meg, hogy mondjak még akármit is. A nyakát átölelve vontam magamhoz közelebb, aztán egy fájdalmas nyöszörgés hagyta el ajkaimat, mikor Kyrre teljes méretével belém temetkezett. Hátam ívbe feszült, tekintetemet pedig könnyfátyol homályosította el.

- Sss, mindjárt jobb lesz - nyomott Kyrre apró puszikat a szám sarkába, miközben gyengéden cirógatta egy ujjával kipirosodott arcomat. Halkan szipogva hagytam, hogy Kyrre lecsókolja a bőrömre gördülő néhány könnycseppet, aztán ujjainkat a fejem mellett kulcsolja össze.