Lucifer [BEFEJEZETT_évad] -ff.

Chloe

/Őrző ördögöm/

Nem bíbelődött az emberi szerkezetekkel; lift helyett a szárnyait használva suhant fel az épület oldalán, éteri tollai fehéren szikráztak a napsütésben. Futótűzként hasította a levegőt, egy halandó számára csak egy röpke pillanat alatt elérte a tetőteret.

A liftajtó mögötti takarásban visszarendezte az eredeti helyzetébe; tollai visszahajlottak, másodperceken belül el is tűntek, csupán egy szakadást hagyva eddig pazar zakóján. Ezt utálta a szárnyaiban; ha kedve szottyan repdesni, a zakói látják kárát. Mindenesetre ezt hanyagolva kilépett a rivaldafénybe.

A követelőző bűnös lélek nem egyedül tartózkodott az épület peremén. Ha Lucifer ezt tudja, nem erről az oldalról közelíti meg; láthatatlan lecsapott volna, mielőtt a másik észbe kapva fetreng vörös talpú bőr cipője alatt. Túszként egy fiatal nőt tartott maga mellett, torkához a Mazetől lopott pengét nyomva taszította egyre közelebb a mély felé.

Luc szándékában állt megközelíteni, bevetve ördögi képességét, tervezte kiszedni belőle legmélyebb vágyait, hogy aztán elvehesse azokat. De e szavak hallatán, kénytelen volt megállni.

- Ha elkezdesz trükközgetni, azonnal lelököm - manifesztált.

Zsíros arca megfeszült, a sötét pengét szem előtt tartva konstatálta, jelenleg ő van előnyben. Elvetemült jelleméhez, ugyanilyen külső dukált. Lucifer látta az őrült elszántságot, tisztában volt vele, hogy képes kioltani egy ártatlan életét.

- Honnan veszed, hogy érdekel a halála? - kérdezte fölényesen.

- Gondolom, nem akarod, hogy a TE pengéddel öljék meg… ugye? Mert akkor az a te lelkeden szárad - húzta végig az élét a lány nyakán, egyelőre csak gyengéden.

Lucifer tudta, hogy az nem az ő pengéje, személy szerint nem is Maze-é. Ahonnan jött, ott rengeteg hasonló fegyver készül… mindazonáltal nem sokat tévedett az alak - Csak annyi a dolgod, hogy szépen idejössz és én azonnal elengedem.

A lány akár lehetne egy exe is, bár arra emlékezne; ilyen szép arc nem terem minden sarkon. Szőke, selymes haját az arcába fújta a hűvös magaslati szél, porcelán bőre kipirosodott. Karcsú alakja meg-megbillent, majdhogynem bármelyik pillanatban leeshetett.

Madár tekintetét félve Luciferre emelte. Az érzés kölcsönös volt. Ilyen közelségben Luc is megérezte azt, amit eddig soha azelőtt: félelmet. Először be sem tudta azonosítani, csak később döbbent rá, mi lehet az.

De miért érdekel egy halandó halála? - morfondírozott, mindeközben nem hagyta szem elől téveszteni. Mi olyan különleges benne?

- Rendben. Meggyőztél. De mielőtt odamennék, árulj el nekem valamit… - ilyen távolságból nem tudott rá hatni, viszont érdekelte a hitvány féreg válasza. - Miért ez a cirkusz? Bizonyára nem erre vágysz, ugye eltaláltam? Le tudjuk rendezni máshogyan is - vett elő egy köteg ropogós dollárt.

Számára semmivel sem ért többet, mint színes lánggal égő papírhalmok, amit unalmában meggyújt és szétszór, de most hihetően kell alakítania.

Mélyen beleszagolt, hogy éreztesse a patkánnyal, mi van a kezében. Ujjaival átpörgette, hanyagul legyezve magát figyelte a tohonya alak reakcióját. Karjai meglazultak a lány nyakán, figyelme a pénzre terelődött.

- Igen. Ez a tiéd lehet, sőt bármennyi, amennyit csak szeretnél. Én megadhatom, amire vágysz! - látszólag ráharapott a csalira, az ősi bájt bevetve Lucifer ravasz mosolyra húzta száját.

A lány nem szólt egy szót sem, különleges kisugárzásából Luc mégis azt szűrte le, ha alkalma adódna, ő is bosszút állna. Valóban különleges halandó - gondolta kissé meghökkenve.

- Nem ezért vagyunk itt! - tört meg a férfi, kijjebb lökve túszát. - Az ördögnek nem itt van a helye! Ennyi gonoszság nem élhet emberek között! Te vagy a színtiszta gonoszság! - ordibált.

- Nem vagyok gonosz! - dühödött be ő is, hisz utálta, hogy az emberiség mocskát mind rákenik. Ő nem csinál semmi mást, csak megadja, amire vágynak. Nem öl, és nem is áll szándékában. - ÉN nem vagyok bűnös. Én a bűnösöket büntetem… vagyis eddig ez volt - halkult el a végére. Eddig valóban ez volt, de már nem őriz egy lelket sem és a démonjait is hátrahagyta, egyet kivéve persze.

- Te vagy az ördög! Te vagy az ördög! - kiabált eszeveszetten. Kezdi elveszíteni az önkontrollját, ha így folytatja megöli szegény szőke lányt. Oda kell mennem - gondolta Lucifer.

Majd lassan; ahogyan az illető kérte, odasétált. Meg sem próbálta bevetni a képességét. Teljes nyugodtsággal közelítette meg őket.

- Mi a neve Kegyednek? - intézte szavait a nő felé.

Bizonyára rettegett a kialakult helyzettől, mégis válaszolt, mikor Lucifer odaért közvetlen eléjük.

- Chloe… Decker - rebegte vékony hangon.

Luc figyelmen kívül hagyva a disznópofát, mintha csak ketten lennének, elegánsan meghajolt és bemutatkozott, mert hát így illendő.

- Lucifer Morningstar - flörtölt.

- És most… - kezdett volna a tohonya felé, de amaz meglepte hirtelen mozdulatával. A szőrös ördögfélő alak Lucifer felé lendítette a fegyvert és mindent beleadva gyomron találta. Célja minden bizonnyal az volt, hogy megölje és visszaküldje a pokolra. A lányt csalinak használni okos húzás volt. De miből gondolta, hogy az ördögöt érdekli? Ezt vajon, honnan tudta?

A penge, mint valami parazita állt ki a húsából. Nem számított arra, hogy fel is fogja sérteni. Csak most tudatosult benne, mennyire fáj… utoljára a fivérével folytatott verekedésben volt része ilyen fájdalomban… úgy ötszáz éve.

- Ez tényleg hirtelen volt… - mosolygott Lucifer. - De nem elkerülhetetlen - húzta ki a pengét. - Ennek az öltönynek már úgy is mindegy volt… - kontrázott.

- De… ho-hogyan? - dadogott az alak kétségbeesve, viszont a túszt még mindig nem engedte el. - Hogy lehet, hogy nem működött? Ennek meg kellett volna ölnie… - habogott. A szöszi felszisszent és szabadulni próbálandó, igyekezett kitépni magát a béklyóból. Rossz ötlet.

Lucifer fölényesen, szinte hanyagul dobta a háta mögé a démoni szerszámot, a vére szivárgott ugyan, de semmi komoly baja nem esett. Ennek nem szabadott volna ártani neki…

- Te ostoba! Ez csak egy replika volt - magyarázta neki Lucifer hahotázva. - Az eredeti már biztonságban van, elrejtve.

Bizony a csomag tartalma nem más volt, mint a penge másolata, melyet nem kevés pénzébe került egy éjszaka alatt elintézni. Drága démonja délelőtt elment az alak búvóhelyére és észrevétlen kicserélte. Számítottak rá, hogy megtámadja majd Lucifert, mégis - szórakozás végett vagy csak a hecc kedvéért - beleegyezett egy találkozóba. Mazikeen gyorsan megtalálta, talán még fejvadásznak is helytállna.

- NEM! Akkor is én győzök! Ha lent meglátják, hogy lelöktél egy ártatlant… - az épület legszélére húzta a lányt, majd lökött rajta egyet.

- NE! - kiáltott Lucifer. Sebesen nekirugaszkodva utána vetette magát.

A talpa elhagyta a magaslat peremét, szárnyai kibomlottak. A simlis alak utánakapott, megkísérelte megakadályozni, hogy utána repüljön. Nem számolt azonban Lucifer angyali erejével, melyet egy ember nem überelhet, így végül ő is utánuk zuhant. Alatta pár méterrel a lány szelte az emeleteket, hárman őrületes sebességgel hullottak alá.

Lucifer kénytelen volt lerázni magáról azt a szörnyű alakot, hogy elérje célját: meg akarta menteni ezt az emberi lényt. A férfi nem az ő hibájából fog meghalni. Nem, mert cserébe megmenthet valaki mást, aki megérdemli, hogy éljen.