GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

nyolc;

- Jesszus, Julia, én.. - akadtam meg még mindig döbbenten. - Tudom, sokra nem megyek ezzel, de tényleg, őszintén sajnálom, hogy ez történt veled - suttogtam. - Anyám, én ilyen apró szarságok miatt nyafogok, te meg..áhh, ne haragudj! - szorítottam össze a szemeim egy pillanatra, miközben kócos tincseim közé túrtam.

- Nem haragszom. Én teljesen megértelek téged is - mosolyodott el. - Esetenként amúgy bánom, mert a negatívumok jóval előnyben vannak a pozitívumokkal szemben az ilyen drogozós dolgokban, viszont amikor rövid ideig, de minden oké...és ezt nem arra értem, mikor totál be vagyunk lőve - jegyezte meg, mire elnevettem magam. - ...Olyankor úgy érzem, jobban nem is dönthettem volna. Meg figyelj..akkor meg sem ismertem volna Alexet - mosolyodott el halványan Julia. Na, igen, múlt héten volt szerencsém megtudni, hogy ők ketten egy párt alkotnak, mikor is öhm, hogy is mondjam..véletlenül betoppantam hozzájuk akció közben. - De gyere le már egy kicsit! Nem is ettél ma még semmit.

- Bocsi, de..

- A fiúk nincsenek itthon, ha arra gondolsz - vágott a szavamba.

- Hol vannak? - kérdeztem meg akaratom ellenére is.

- Új csomagok érkeztek - felelte.

- Jó, oké, megyek - adtam meg magam sóhajtva, majd kikászálódtam az ágyból. Julia előre ment, de én utána szóltam.

- Julia.

- Hm? - nézett vissza.

- Köszönöm..az előbbit - mondtam valamivel megkönnyebbülten. A lány csak halvány mosollyal vont vállat.

A konyhába érve lerohantam (oké, nem szó szerint) a hűtőt, ugyanis tényleg megtette a hatását, hogy egész nap semmit nem ettem.

Míg Julia az asztalnál ülve telefonozott én a pultra tettem ki a dolgokat, amiket a szendvicsembe szántam, de közben még mindig nyomott belülről valami, amit képtelen voltam tovább magamban tartani.

- Kyrre megcsókolt - mondtam hirtelen, megtörve a csendet.

- Mi a fasz?! - kapta fel a fejét Julia elkerekedett szemekkel. - Te most szórakozol?!

A fejemet ráztam.

- Mikor? - kérdezte még mindig totál döbbenten.

- Reggel, mikor bejött utánam a fürdőbe.

- És más is volt?

- Mi? Jesszus, dehogy! Mondjuk, öhm.. én egy szál törülközőben voltam - motyogtam, és éreztem, hogy már csak a gondolattól elvörösödöm.

- Viszonoztad? - folytatta.

Fájdalmas arccal bólintottam, ugyanis tudtam, Juliát nem tudnám átvágni. Lehetetlen lenne már a gondolat is.

- Anyám, ez most sokkolt - dőlt hátra a székben. - Tudod, csak azért mert..

- Gyűlöl engem a történtek miatt? - tippeltem, mire Julia csak kelletlenül, de bólintott.

- Meg amúgy..ahogy ismerem Kyrre-t..ő nem éppen az a típus, aki képes megállapodni egy lány mellett. Ő inkább az a fajta ember, aki az estélyeken meg bárokban felszed magának valami hülye ribancot egy-egy éjszakára és ennyi. Meg a majom mindig azt hajtja, hogy van annál nagyobb problémám is, hogy egy lánynak szenteljem minden figyelmemet - utánozta Kyrre hangját a lány.

- Hát, nem érzem úgy, hogy ez a veszély fenyegetne - nevettem fel erőltetetten, miközben a kezembe vettem egy paradicsomot.

Julia szóra nyitotta a száját, de egy ismerős hang megakadályozta ebben.

- Kit fenyeget mi? - pillantottam meg a konyhába lépni Sandrot, akit Alex követett.

- Téged az ebola - vágta rá reflexből Julia, mire ő csak a szemét forgatta. - Megvan minden?

- Igen. - felelte neki Alex. - És egyébként..a floridai utazás is elmarad - közölte csak úgy mellékesen, miközben odajött hozzám, és felkapott a pultról egy uborkakarikát.

- Mi? Miért? - akadtam ki.

- Ne engem kérdezz - válaszolta.

💎💎💎

Elég későn, valamikor tíz körül vettem rá magam arra, hogy elmenjek zuhanyozni - ezután pedig nem a szobámba, hanem egyenesen le, a hátsó kertbe mentem.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, miután a friss, esti levegőből szippantottam. Felnézve láttam, ahogy az égen most kezdenek igazán megjelenni a Csillagok, de a Hold már ragyogott, valamennyi világosságot adva.

Lehunytam a szemem - csak élveztem a csendet, a nyugalmat. Egyedül előlről hallottam tompán a szökőkút hangját, de az sem tudott nagyon meghatni. De az idill pillanatom talán kemény öt percig, ha tartott.

- Mit csinálsz te itt? - hallottam magam mögül a mély, rekedt hangot, mire megfordultam és szembetaláltam magam a tulajdonosával. Egy egyszerű, szürke térdnadrágot viselt fekete pólóval, világosbarna tincsei közül néhány a homlokába lógott.

- Ezt kérdezhetném én is - vágtam rá magabiztosan, magam előtt összefont karokkal. Hiába volt minden, még így is éreztem, ahogy a szívem hevesen ver.

- Beszélnünk kell - jött hozzám közelebb.

- Aha..nem - közöltem, és arra készültem, hogy kikerülöm őt, de Kyrre ezt nem hagyta annyiban - szinte már reflexből, erősen a csuklóm után nyúlt és visszahúzott magához. - Engedj el! - próbáltam kiszabadulni a szorításából, de a helyzet esélytelennek bizonyult, így fújtatva, mint akinek a fogát húzzák, de feladtam. - Mit akarsz? - sóhajtottam.

- Ami reggel történt.. - kezdett bele halkabban, majd a holdfényben megcsillanó jégkék tekintetét az enyémbe mélyesztette. - Részemről..részemről nem volt komoly. Csak..

- Csak engem is egy hülye ribancnak nézel, akit kihasználhatsz, mint azokat a lányokat, akikkel eddig voltál, ugye? - mondtam ki, ügyelve arra, hogy a hangom ne remegjen meg.

Kyrre a homlokát ráncolva nézett rám.

- Mi? Nilla, ne..

- Jesszus, csak ezt ne. Falra tudnék mászni a magyarázkodástól. Julia mindent elmondott - ingattam a fejem lemondóan. - És..hiába viszonoztam, egy ilyen emberrel, mint te soha az életben nem állnék össze. Ezt jól jegyezd meg, Kyrre Gørvell-Dahll - jelentettem ki egyenesen a szemébe, majd minden erőmet összeszedve kibújtam az erős karjai közül, és felsiettem a teraszra, ahonnan a bejárathoz vettem az irányt.