Szerelemre Épülve ✔

5. Életem első randija

*1 óra után*
JÉZUSOM. Nekem indulnom MOST. Felkapom magamra a kis balerina cipőmet. A nagy rohanásban nem voltam időm rendesen kiválasztani, hogy mit vegyek fel, így ez mellett döntöttem. Felkaptam még a bérletem is és kimentem az ajtón (végre).

Rendesen kivoltam pirulva, és ez akkor sem változott, amikor oda álltam James elé. Olyan piros voltam, mint egy alma. Gondolom ezt ő is észrevette, mert kicsit furán nézett rám, de mosolygott is.
- Na hali. Azt hittem már sosem jössz.
- Igen, egy pillanatra én is - nevettem.
- Najó, mostmár tényleg bekéne menni, mert még megkell venni a kaját a filmre. Jegyeket már foglaltam, úgyhogy kb. minden elintézve.
- Okés.

Ez az amit mindig is szerettem, (eddig csak barátként de sshhh) benne, hogy mindig pontos volt és mindenre odafigyelt. Nem kapkodott, és mindent megtett amit tudott.
*Kajavétel után*
- Na már csak annyi, hogy hova fogu- Itt elestem majdnem. De megfogott. Mégjobban kipirultam mint eddig. Elég nyálas, meg átlagos amit most leírtam, de így történt. Mindenki csak nézett a moziteremben, hogy mi van már. Elég kínos volt. Felsegített, és leültünk a helyünkre.

Na most jöttem egy újabb bökkenő.. én nem voltam felkészülve a horrorra. Vagy 8szor odaugrottam Jameshez. Ő meg ölelt. Szerencse, hogy nem látott a sötétben, mert tényleg elégge kipirultam. Valóságos rémálom volt. Azt hittem sohasem lesz már vége.

*Film után*

- Látom elégge ijesztő volt szerinted a film.
(Általában a szokásos közelsége miatt dadogok, de most a horrorfilm sokkja alatt voltam, és azért dadogtam.)
- I-igen az volt. Bo-bocs, hogy annyit bú-bú. *itt elakadt a hangom és lerogytam a földre*.
-Jézusom, Mary! Mi van veled!?
- Semmi, jól vagyok, csak nem voltam kész egy horrorra.
- De akkor miért nem mondtad? Ha mondtad volna, akkor nézünk valami mást. Remek.. most vihetlek a kezemben (huncut mosoly tőle).
- Ne-nem kell, megleszek, hehe.
*felvesz a karjaiba*
- Jézusom tegyél már le! Mondtam, hogy nem kell!
- Úgylátom megjött a hangod. De akkor sem teszlek le, mert mégegyszer összerogysz.
- I hate u. (morogtam)
- Na de mesélj egy kicsit drága Mary.
- Miről is?
- Például arról, hogy miért pirulsz el egyfolytában.
- M-mi?
- Azt hiszed nem vettem észre? Egész nap olyan voltál, mint egy alma.
-  Ó, hogy az a... Najó, hagyál békén. Hazamegyek egyedül. Nem kell a segítséged. Remélem otthon vár a barátnőd. Szia!
- Öhhm. Várj már!
*Megragadja a kezem*
Mi rosszat mondtam?
- Hagyál már!
* Rohantam volna el, de nem engedte el a kezem, és megfogta az arcom, majd a sajátjához húzta, de úgy, hogy ne érjen össze semmink*
- Nézz a szemembe, és mondd el mi a baj!! Eddig mindig elmondtad. Most mi változott?! - Förmedt rám.

Na itt végleg betelt a pohár, és.. tökön rugtam. Igen, jól olvastad. Én tényleg tökön rugtam. Ő persze azonnal összebicsaklott a fájdalomtól. Én meg ott hagytam, elfutva.
NEM HISZEM EL. HOGY LEHETTEM EKKORA NAGY BAROM? Én komolyan tökön rugtam csak azért, mert próbált segíteni. Lehet meglátogatom a Lánc-hídat. Ahhj komolyan. Hogy lehettem ennyire gyerekes?

Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, már a buszon ültem. Ő közben hívogatott, de nem vettem fel. Vajon most egy életre megutált? Ohh bazdmeg..

Miután leszálltam a buszról, elindultam haza. De észrevettem, hogy valaki követ. Nem akartam észrevehetővé azt, hogy észrevett. Ráadásul kedvem sem volt hozzá, hogy elraboljanak, vagy megerőszakoljanak. De idő közben, elővettem a gázsprémet, hogy majd alkalmazom.

Az illető egyébként fekete kardigánt viselt, kapucnival a fején. Fekete Adidas cipő, és mellé egy sötétkék farmer. Az arcát nem láttam, úgyhogy nem tudom megtippelni, hogy hány éves lehetett. Egyre csak közeledett. Majd éreztem a levegőben, hogy nyúl felém. Azt az undorító cigaretta szagát is. Így egyből megfordultam, és lefújtam. Ezután elrohantam, de még hallottam a káromkodását.

Tulajdonképpen egészen idáig nem hatott meg, hogy követnek meg ilyenek. De most esett le, hogy, hogy ez az ember vagy megakart ölni, vagy megakart erőszakolni. Tovább nem merészkedtem a gondolataimban, mert lehet, hogy akkor hónapokig nem jöttem volna ki a szobámból a félelemtől.

*Hazaérkezés után*
Huhh végre behuppanhatok a puha ágyikómba és nézhetek valami jó sorozatot. Elakarom felejteni ezt a borzalmas napot. Ráadásul azt sem tudom, hogy hogy nézzek ezek után James szemébe.

(Sztorin kívül)
Heló emberek! Újabb hosszabb rész, és izgalmak. Lehet nem kicsit lett nyálas a rész, de ez még mindig egy love story. Remélem tetszett. Hamarosan jön a kövi rész. Bye!