GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

hét;

Se szó se beszéd letettem a kezemben tartott bögrét a pultra, és elhagytam a konyhát. Egyszerűen képtelen voltam ránézni, vele lenni egy helyen anélkül, hogy a gyűlölet ne fogott volna el, azonban ezzel csak magamnak ártottam; és nem csak most, hanem az egész itt töltött idő alatt. Fokozatosan, napról napra úgy éreztem egyre gyengébb, sebezhetőbb vagyok, hiába próbáltam magabiztosnak tűnni meg keménykedni.

Kyrre nem jött utánam - miért is tette volna?

A fürdőbe mentem, ahol lemostam a tegnap esti sminkem maradékját, majd gyorsan - mármint amennyire a fájos vállam engedte - lekapkodtam magamról a ruháimat, negyed órát álltam a zuhanykabinban, hagyva, hogy a langyos vízcseppek végiggördüljenek rajtam, és akaratom ellenére, de pár könnycseppet is sikerült ismét hullatnom. Nagyot sóhajtva szálltam ki a tusolóból, majd az akasztón pihenő fehér törülközőért nyúltam, amit gyorsan magam köré tekertem, ugyanis nem annyira volt kellemes meztelenül, totál vizesen ácsorogni.

A bepárásodott tükör megtörlése után kissé hátrahőköltem a látványtól: sápadt, enyhén beesett arc, karikás, erősen sírásról árulkodó szemek és cserepes ajkak. Röviden egy káosz vagyok - akár egy természeti katasztrófa. A konkrétan önálló életet élő babahajaimat hátrasimítva hosszasan fújtam ki a levegőt, majd miután nagyjából összeszedtem magam, a mosdópulton pihenő fogkefémért nyúltam.

Még utoljára, újra az arcomhoz nyomtam a hideg vízben áztatott kezeimet, de a következő pillanatban felsikoltottam, ahogy a tükörben megláttam magam mögött Kyrre-t. Hirtelen utálatot éreztem szétterjedni minden egyes porcikámban.

- Te barom! - fordultam meg dühösen, és a mellkasára csaptam, amire legnagyobb meglepődésemre nem tett semmilyen megjegyzést. - Menj ki. Most! - mutattam egyik kezemmel az ajtó felé, a másikkal pedig inkább szorosabban fogtam magam köré a törülközőt. Azonban a férfi mintha meg sem hallott volna - továbbra is ott állt előttem, majd egyszer csak közelebb lépett. Automatikusan hátráltam, de ennek következtében szerencsésen a mosdópultnak ütköztem, így esélyem sem volt a menekülésre.

- Komolyan, nem érted? Hagyj békén!

- Hogy van a vállad? - kérdezte. Mély, rekedtes hangja teljesen nyugodt volt, jégkék szemei pedig az enyémekbe mélyedtek.

- Mintha annyira érdekelne - mormogtam, de ezt azonnal meg is bántam, mikor Kyrre egy egyszerű mozdulattal lefogta mindkét csuklómat és enyhén a márványlaphoz nyomta.

- Amit Garritsen mondott.. - kezdett bele. - Nem érdekel, hogy mit gondolsz, felőlem kívánhatsz a Pokol fenekére is. Én nem megmondtam, hogy át vagy verve huszonegy éve? És már megbocsáss, de rohadtul nekem kellene lenni annak, aki ki van akadva. Ha elfelejtetted volna, a te apád kezdte az egészet. Fogadd el, Kicsi lány - sziszegte, szavaiból pedig tisztán kivehető volt az undor. - Tudod, rohadtul kevés választott el attól két hete, hogy ott helyben végezzek veled.

- Akkor miért nem tetted meg? Ja, várj, tudom. - Hatásszünetet tartottam, majd egyenesen a szemébe mondtam. - Mert egy önző, csak saját magára gondoló szemétláda vagy.

- Igen, hogyne. Tegnap nem én voltam az, aki aggódott érted és kiküldte utánad Justint, hogy megnézze, rendben vagy-e - vágta rá reflexből, mire ledöbbentem, de próbáltam nem kimutatni. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb, és éreztem, a szorítása is erősödik a kezemen.

- Ha annyira érdekelt, mi van velem, te is jöhettél volna - csúszott ki a számon azonnal, miközben egyre hevesebben szedtem a levegőt Kyrre közelségétől. A következő pillanatban azonban olyan történt, amire még utolsóként sem számítottam volna - Kyrre egy határozott mozdulattal rántott magához erős karjával, szabad kezét az arcomon simította végig, majd hozzám hajolva minden előzmény nélkül megcsókolt.

Abban a csókban minden volt, csak szeretet nem. Erőszakos, követelőző volt ahogy magához szorított, mégis annyira jólesően rázott a hideg, hogy az agyam csak egy szót kántált megállás nélkül: még.

Mindketten dühösek voltunk a másikra, és így vezettük le az elmúlt hetekben felgyülemlett feszültséget.

A nyakát átölelve viszonoztam a durva, mégis annyira szenvedélyes csókokat, majd egy apró sikkantás hagyta el a számat, mikor Kyrre egy egyszerű mozdulattal felültetett a mosdópultra. A törülközőt feljebb tűrte a combomon, hogy ujjaival végigsimítson még enyhén vizes bőrömön, mire azonnal kirázott a hideg. Dús hajába markolva halkan nyöszörögtem, Kyrre pedig ha lehet, még inkább magához szorított.

Viszont ez sem tarthatott örökké - mikor levegőhiány miatt elváltunk egymástól mindketten ziháltunk. Kyrre a homlokát az enyémnek döntötte, majd éreztem, ahogy hüvelykujját végigvezette az alsó ajkamon.

- Legközelebb kevésbé légy szemtelen - lehelte, majd ellökte magát tőlem, és se szó se beszéd ott hagyott a fürdőben.

💎💎💎

hi babies !! ♡
naaa kinek mi a véleménye? 🙊🙈

all the love, Aida ♡