My Everything

Prológus

Lydia Thomson

New York! Egy új élet reményében költöztem ide, még is kísért a múltam. Nem követtem el semmi törvénytelent, csupán olyanba szerettem bele, akibe nem szabadott volna. Olyannal töltöttem együtt egy részeg éjszakát akivel nem lehetett volna, de én még is megtettem. Kettőnk közül, én voltam a józanabb. Akár hányszor ránézek a négy éves lányomra őt látom benne, pedig sokan mondják, hogy rám hasonlít, én mégsem hiszem el. Örökké csak az apját fogom látni benne. Gyötör a bűntudat, négy éve volt, ő pedig azóta se tud a lánya létezéséről. Lehetek önző, de azután az éjszaka után, nem emlékezet semmire, én pedig nem bolygattam, akkor nem láttam értelmét. Azután az éjszaka után, noha ő nem emlékezet rá, megváltozott valami. Megváltozott a kapcsolatunk, távolság tartóbb lett. Nem tudtam mire vélni, ezt a fajta viselkedést, ez nem rá vallt. Tudtam, hogy tudja lefeküdt valakivel. A történetek előtt már voltak barátok vagy barátnők, de egyikkel sem történt szexuális kapcsolat. Bármennyire is ciki vagy kínos, mi amolyan szüzességi fogadalmat tettünk, amolyan tartogasd magad egy igazi kapcsolatnak és ne csak egy futónak - a mi esetünkben, egy - egy éjszakás kaland - vissza gondolva már nevetséges, mert mind ketten megszegtük, a legszörnyűbb, hogy egymással. Később derült ki, hogy felvették egy híres egyetemre, hisz ügyvédi karriert szeretett volna. Félt, félt elmondani, mert nem tudta hogyan is reagálnék erre. Meglepődtem, de örültem neki. Csalódott voltam, mert egyedül hagyott. Csalódott voltam, mert akkor közölte velem, amikor már indulnia kellett, de legalább elbúcsúzott. Nekem már lehetőségem sem volt neki elmondani, hogy felvettek egy neves főiskolára. Életem legszebb évei voltak - lettek volna, ha nem derül ki valami - csupán egy évet sikerült a főiskolán töltenem. Szomorú voltam, de nem adtam fel! A szüleim nagyon sokat segítettek Sarah nevelésében, míg én az iskolában voltam vagy tanultam. Az új legjobb barátom akivel a suli első napján ismerkedtem meg, szintén sokat segített. Rea igazán talpra esett lány, nem ítélt el, inkább segített. Együtt béreltünk egy lakást, így nem volt nehéz kifizetni sem. Akkoriban nem igazán dolgozhattam, a terhesség után nehezebb volt, nem maradt volna időm valamire. Nem hanyagolhattam el a kislányomat vagy a tanulást. A tanulmányainkat befejezve nem akartunk szét válni, túlságosan is ragaszkodni kezdtünk a másikhoz. Együtt maradtunk az albérletben, miközben munka után néztünk. Tökéletes munkára találtunk rá, egy internetes hirdetésben. Mindent a követeléseknek megfelelően csináltunk, reménykedni tudtunk, hogy mind kettőnket felvettek. Az állással egy baj volt, hogy ahhoz New York-ba kellett költöznünk. Bevállaltam, el akartam arról a helyről tűnni, ahol közösek az emlékek. Reával eleinte egy közös kis albérletet béreltünk, amiben hárman tökéletesen elfértünk. Nagyszerű hír, hogy a munka helyemen egy kisebb gyermekvigyázó  is működik, így miden nap biztonságban tudhatom. A szüleim nehezen egyeztek bele, de megértették az önállósodást. Nem mondom azt, hogy most is könnyű, egyedül nevelni egy gyereket, de én próbálok megküzdeni vele. Soha nem járok szórakozni mert az nem a stílusom, nekem a lányom mellett a helyem. Amikor kiderült a terhességem, a szüleim nehezen fogadták, nem mondtam meg ki az apa, inkább megtartottam magamnak. Rea mindenről tud, de soha nem hozza fel a témát. Egy év alatt, hihetetlenül sok mindent értünk el, a cég két üdvöskéjeként, mára már bele szólhatunk felsőbb hatalmi döntésekbe is, amik a munka társaink egy részének nem tetszik. A munka halmokban áll, általában együtt dolgozunk, de vállalunk külön is ügyfeleket. A rendezvény szervezés lett az életem, de nem tudtam, akkor még nem, mi fog rám várni a következő hónapokban!

Álmodni sem mertem arról, hogy őt még egyszer láthatom. 

Celeb McQueen az én múltam...

Írjátok meg véleményeiteket!

Csók, Poppy