~Rossz fiú~

•36. rész•

~Ashley~
3 hónap múlva.
Hát igen, elég sok minden történt 3 hónap alatt. Akkor kezdjük az elején. Miután Mike elment rá két napra elraboltak engem és Sarat. 2 hét után sikerült megtalálni minket és megmentettek. Mike erről az egészről semmit nem tud. Mikor két hétig nem írtam neki és nem is hívtam, azt mondta nagyon aggódott. Én viszont csak annyit mondtam hogy a nagymamámnál voltam és ott nincs internet. Nem nagyon tudok jól hazudni, de elhitte. Calummal végül kibékültünk és mindenért bocsánatot kért, tőlem is és még egy pár embertől. Harrynek lett egy barátnője, akit nem nagyon bírok, de muszáj legalább úgy csinálnom. Maya és Louis végre összejöttek. Jason.... Hát igen Jason teljesen ellenünk fordult, azt nem tudjuk hogy minek. Elkezdett drogozni és folyton iszik. A többi három fiúval minden rendben. Még mindig ugyan olyan jóban vagyunk, mint eddig.
Most itt ülök egy autóban bekötözött szemekkel. Nem, nyugi nem raboltak el. A szüleim visznek valahová csak azt nem tudom, hogy hova. Már sokszor megkérdeztem, hogy merre megyünk, de mindig az volt a válasz hogy "majd meglátod". Kiszálltunk az autóból, de még mindig be volt kötve a szemem. Anya megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Anya! - mondom
- Már itt vagyunk - mondja. Levette a szemkötőt és nem hiszitek el kit láttam. Mike! Ő is nagyon meglepődött, mert neki is le volt kötve a szeme
- Mike - mondom és a nyakába ugrok.
- Ash - mondja és szorosan megölel.
~Mike~
Hát, velem nem történt sok dolog ez alatt a 3 hónap alatt. A suliba minden kis ribanc próbálkozott nálam. Mondjuk mit is gondoltam, senki nem tud nekem ellenállni. Na, de nem csaltam meg Ashleyt, nem is tudom hogy bírtam 3 hónapig nélküle. Nem volt senki aki hisztizett. Vagy aki egy őszinte mosolyt tudott csalni az arcomra. Mikor az én pici hercegnőm 2 hétig nem írt nagyon megijedtem. Először azt hittem hogy elhagyott, és végleg elfelejt, de aztán rájöttem, hogy sosem csinálna ilyet mert szeret. Aztán arra gondoltam hogy nagyon rossz dolog történt vele. Azt mondta, hogy a nagymamájánál volt, de nekem ez nagyon nem tűnt igaznak. Nagyon remélem, hogy semmi nem történt vele, amiről én nem tudok. Most szálltunk le a repülőről és anya bekötötte a szemem, nem tudtam mire vélni, de inkább ráhagytam. Mikor levette rólam a kendőt nagyon nagyon meglepődtem és nagyon boldog voltam. Ott állt előttem az én hercegnőm, akit már három hónapja nem láttam.
- Mike - mondja és a nyakamba ugrik.
- Ash - mondom és szorosan megölelem. Éreztem ahogy Ashnek elkezdenek folyni a könnyei. - Baba, ne sírj - mondom neki
- Úgy hiányoztál - mondja még mindig sírva.
- Te is nekem - mondom.
~Ashley~
Annyit éreztem, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Nem szomorú voltam, hanem boldog. Nagyon boldog.
- Baba, ne sírj - mondja Mike
- Úgy hiányoztál - mondom
- Te is nekem - mondja. Leszálltam Mike öléből és megöleltem a szüleit. Majd mikor oda értem Scotthoz teljesen lesokkolódtam. Nagyon megváltozott. Rengeteg piercing volt rajta és a haja is fehérre volt be festve. Mikor vissza tértem a sokkból őt is megöleltem. Éreztem, hogy nem nagyon akar engem ölelgetni, de végül vissza ölelt.
- Mehetünk? - kérdezi Mike anyukája
- Én Ashleynél leszek - mondja Mike
- Mike, nem vagy fáradt? - kérdezem
- Majd veled pihenek - mondja
- Jó - mondom mosolyogva.
- Akkor te gyere velünk - mondja apa.
- Oké - mondja Mike
- Mi majd elmegyünk később vacsorázni - mondja anya Mike szüleinek
- Rendben - mondja nevetve Mike anyukája.
Elmentünk a kocsihoz, majd beültünk hátra.
- Szeretlek - suttogom Mike fülébe.
- Én is, szeretlek - súgja vissza. Kimondta azt a szót, amiért 3 hónapig az életemet adtam volna. Az út további részét csendben töltöttük. Mikor beértünk a házba, elkezdtem fel magam után húzni a szobámban. Bementünk és rögtön megcsókoltam Mikeot.
- Nagyon hiányoztál - mondja Mike mikor vége lett a csókunknak.
- Te is nekem - mondom. - Gyere pihenj le - mondom
- Akkor te is pihensz - mondja
- Jó - mondom nevetve. Lefeküdtünk és Mikeot hamar elnyomta az álom engem viszont nem. Felültem és csak bambultam ki a fejemből. Nem tudom meddig, de aztán már a könnyeim is eleredtek.
- Cica, mi a baj? - ül fel hirtelen Mike
- Semmi - mondom
- Mondd el - mondja Mike
- Nem szeretném - mondom
- Légyszives, mondd el - mondja Mike
- Engem és Sarat - mondom de még jobban elkezdtek folyni a könnyeim
- Téged és Sarat, folytasd - mondja Mike
~Mike~
Mikor felébredtem azt láttam, hogy az én hercegnőm sír. Nem tudtam hogy mi a baja. Lehet nem örül annak, hogy vissza jöttem? Lehet talált magának mást, csak nem meri elmondani?
- Cica, mi a baj? - ülök fel hirtelen.
- Semmi - vágja rá kapásból
- Mondd el - mondom
- Nem szeretném - mondja
- Legszíves, mondd el - mondom
- Engem és Sarat - elkezdi, de nem tudja befejezni, mert mégjobban elkezd sírni
- Téged és Sarat, folytasd - mondom
- El..elraboltak - mondja. Ezt a szót soha nem akartam hallani. Nagyon ideges lettem és ökölbe szorult a kezem, de reméltem, hogy nem jól hallottam.
- Mi? - kérdezem vissza.
- Elraboltak minket - mondja
- Miért nem mondtad el? - kérdezem és megölelem
- Nem akartalak a problémáimmal idegesíteni - mondja, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Hercegnőm, hogy mondhatsz ilyet? Tudod, hogy mindig meghallgatlak és ha tudtam volna biztos haza jövök hozzád és Sarahoz. - mondom
- Csak nem akartalak terhelni
- Cica, mikor történt? És ki rabolt el titeket? - kérdezem
- Miután elmentél rá két napra - mondja.
- Mi és miért nem mondtad el? - kérdezem
- Ezt már el mondtam - mondja Ash
- Ki rabolt el titeket?
- Valami két 25 év körüli férfi - mondja mire nekem újból ökölbe szorul a kezem.
- Mostantól mindig ott leszek, és nem fogom engedni hogy bárki bántson téged - mondom
~Ashley~
Nagyon örülök, hogy Mike ennyire próbál rám vigyázni. Viszont láttam, hogy nagyon zavarta az, hogy nem mondtam el ezt neki.
- Ne haragudj - mondom
- Miért haragudnék? - kérdezi
- Hogy nem mondtam el - mondom
- Nem haragszom, csak bánt, hogy azt hitted hogy ezzel terhelni fogsz - mondja
- Sajnálom - mondom
- Semmi baj, de ezentúl mindent mondj el nekem - mondja
- Jó - mondom
- Cica, lehet egy kérdésem? - kérdezi Mike
- Persze
- Ugye nem volt senki aki el csavarta az agyad? - kérdezi Mike
- Hát ami azt illeti... - húzom az agyát, mire düht láttam a szemébe.
- Szóval volt vagy van? - kérdezi és felpattan az ágyról.
- Nyugi nincs - mondom nevetve
- Hát, nagyon nem vagy vicces - mondja Mike még mindig dühösen.
- De tudod, hogy szeretem mikor ilyen vagy - mondom
- Tudom - mondja Mike szemforgatva
- Naaaa - mondom majd felállok és megcsókolom
- Meglepjük a többieket? - kérdezi Mike
- Mivel? És minek? - kérdezem én is.
- Na vajon mivel? Hát velem - mondja Mike
- Pff.. ego az van - mondom
- Tudom tudom - mondja Mike
- Úgye egy ribancal sem feküdtél le?! - kérdezem
- Ezt nézed ki belőlem? - kérdezi Mike
- Nem, csak tudod régen egyéjszakás kalandjaid voltak - mondom
- Eggyel sem feküdtem le - mondja Mike mosolyogva. Az a mosoly ahw, még most is elolvadok tőle.
- Akkor megnyugodtam - mondom.
- Tudod, hogy sosem csalnálak meg - mondja Mike, mire elhúzom a számat.
- Hát, tudom tudom - mondom
- Ez nem volt valami - mondja, de félbeszakítom
- Nem fogunk veszekedni, emlékszel? - kérdem
- Emlékszem - mondja és megcsókol
- Na jöjjenek ide a többiek? - kérdezem
- Aha
- Akkor felhívom őket - mondom majd ott hagyom.
Felhívtak a barátaimat és áthivtam őket. Nagyon megörültek mikor meglátták Mikeot. Sokat beszélgettünk és hülyültünk. Most mentek nem rég haza és mi pedig Mike-al feljöttünk a szobámba.
- Baba, Jason hol van? - kérdezi Mike.
- Teljesen ellenünk fordult, iszik és drogozik - mondkm
- Majd beszélek vele - mondja Mike
- Ha sikerül - mondom
- Ki ne akarna velem beszélni? - kérdezi Mike
- Jaj, istenem, nem lehetsz ennyire önimádó - mondom
- Én nem vagyok
- Á kicsit se
- Én téged jobban imádlak - mondja Mike és megcsókol.
- Jössz vissza a mi sulinkba, igaz?
- Persze
- Akkor jó - mondom majd mindketten csendben lettünk. 5 percig csak néztük a plafont majd Mike megszólalt.
- Basszus, nekem mennem kell - pattan fel az ágyról Mike
- Hova? - kérdezem
- Szeretlek - mondja Mike majd oda szalad és ad egy puszit a számra.
- Én is?! - mondom és már egyedül voltam a szobámba. Nem értettem, hogy Mikenak hova kellett mennie. Remélem nem mondtam semmi rosszat.