GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

öt;

- Miért, megvédenél? - próbáltam elhülyülni a helyzetet, de éreztem, ahogy közben hevesen ver a szívem.

- Kénytelen lennék, ha nem akarom a sitten végezni - kaptam a tömör, mégis lényegre törő Kyrre-választ. A szememet forgattam, de erre már nem reagált. Hozzám lépve félkézzel átölelte a derekamat, majd az előszobából a hallba indultunk.

A ház belülről is eszméletlenül gyönyörű volt. A fehér és szürke színek domináltak; a plafonról pedig így ránézésre valószínűleg dollármilliókat érő csillárok függtek. A márványpultokra temérdeknyi alkohol volt kipakolva - az emberek nagy részének kezében egy-egy pohár volt, így beszélgettek kisebb csoportokban. A háttérben halkan szólt valami régi sláger, szóval tényleg, már-már nevetségesen filmbeillő volt a jelenet.

- A többiek hol vannak? - kezdtem végigvezetni a tekintetem az amúgy nem annyira kicsi tömegen.

- Vegyülnek - felelte, majd a mellettünk elsétáló pincér tálcájáról levett egy pezsgőspoharat, miközben beljebb haladtunk. Kyrre közelebb hajolt hozzám, hogy egyenesen a fülembe suttogjon. - Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - A hangja kifejezetten lágy volt, amitől kirázott a hideg. - És csak hogy tudd..Garritsen már észre is vett minket. Három óránál - magyarázta, mire igyekeztem nem annyira feltűnően a tőlünk pár méterre levő említett irányba nézni.

- Aki azt a kurvát tapizza? - hagyta el a számat az első gondolatom, mikor megláttam egy épphogy takaró ruhát viselő, alig szilikon lányt, akit egy göndör, sötétbarna hajú fiú karolt át.

Tisztán hallottam, ahogy Kyrre elfojt egy nevetést, de aztán rögtön vissza felvette a komoly énét.

- Igen - felelte, majd beleivott a pezsgőjébe.

- Nem szimpi - méregettem, a következő pillanatban pedig szerintem totál elsápadtam, ahogy Martijn Garritsen tekintete összetalálkozott az enyémmel. Még így, távolról is láttam, ahogy szemeibe őszinte döbbenet ül ki - van egy sanda gyanúm, hogy észrevette Kyrre-t is.

- Ne idegeskedj ennyire, nagyon feltűnő - hallottam a fülemben levő kicsi készülékben Justin hangját. A biztonság kedvéért mind a hatan egy ilyennel jöttünk el, hogy az este folyamán tudjuk értesíteni a másikat, ha esetleg valami történik.

- Igyekszem - motyogtam.

- Gørvell-Dahll - hallottam meg egy rekedtes hangot, mire azonnal annak irányába fordultam, így szembetaláltam magam a tulajdonosával is. Martijn állt előttünk, kék szemei pedig a derekamat ölelő fiút figyelték, akinek karja szorosabban fonódott körém.

- Garritsen - mondta Kyrre teljesen nyugodt hangon, mellé még pimasz módon mosolyogva is.

- Nem gondoltam volna, hogy itt leszel. Nem is emlékszem úgy, hogy rajta lettél volna a listán - jött közelebb.

Te jó ég, Kyrre azt mondta, nem fog kiakadni...

- Tudod, hogy nem szokásom az ilyen eseményeket kihagyni. Jól esik kicsit kiszakadni a folyamatos stresszelésből - kezdte magyarázni Kyrre úgy, mintha Martijn és ő ezeréves pajtik lennének - ezzel természetesen szándékosan bosszantva őt, amivel én amúgy rohadtul nem értettem egyet, de Kyrre hangszínéből ítélve ő kifejezetten élvezte a helyzetet.

- Amint láttam, a csapatodat is hoztad magaddal - vágta rá Garritsen. - Viszont ezt a tüneményt itt melletted még nem ismerem - nézett rám, ajkai pedig egy félmosolyra húzódtak, ami valljuk be, helyes volt meg minden..de tudva, hogy kihez tartozik ez a mosoly, inkább lett hányingerem és legszívesebben összetapostam volna az arcát a magassarkúmmal. - Kinek örvendhetek a gyönyörű külső mögött? - lépett hozzám közelebb Martijn, hogy a kezemért nyúljon és tenyerébe zárja az izgalomtól jéghideg ujjaimmat.

- Nilla vagyok. Nilla de Piero - mutatkoztam be, mire Garritsen egyáltalán nem titkolta a döbbenetét.

- Nahát, ez meglep - kezdett bele. - Egy de Piero a norvég drogbáró oldalán? Apu nem lesz mérges? - vigyorgott, de én ebből semmit értettem.

- Mi a..

- Garritsen, ezt itt fejezd be - vágott a szavamba Kyrre ellentmondást nem tűrő hangon.

- Mégis miért? Talán nem tudja, hogy..

- Nem, és egy ideig nem is fogja. A témát pedig itt és most lezártam - jelentette ki.

Most úgy őszintén..mi a szarról van szó?

- Meg fogod bánni - ingatta a fejét Martijn. - Mindenesetre..érezzétek jól magatokat - ült ki az arcára egy sokatmondó mosoly, majd sarkon fordult és közben a pultról levett egy pezsgőspoharat, hogy azzal induljon vissza a tömegbe.

- Na jó, most tudni akarom, hogy mégis miről beszéltetek ti ketten az előbb - szabadultam ki Kyrre karjának öleléséből, hogy vele szembe tudjak fordulni. - Miért említette meg ő is az apámat? Honnan ismeritek őt?

- Nilla, ne itt kelljen...

- Mit ne itt kelljen, hm? - szakítottam félbe. - Elegem van abból, hogy megállás nélkül titkolóztok előttem, mikor amúgy nem kellene, mert cseszd meg, azzal, hogy elraboltál, sajnálatos módon én is a részese lettem ennek a szarnak, de kezd egyre jobban elegem lenni! - fakadtam ki.

Kyrre továbbra is kifejezéstelen tekintettek figyelt engem és egyszerűen közölte:

- Másodszor és egyben utoljára mondom: nem itt fogok meseestét tartani. - Itt Kyrre odalépett hozzám, hogy az államat erősen megragadva elérje, hogy egyenesen a szemeibe nézzek. - Egyikünk sem jókedvből van itt, szóval ajánlom, hogy hamar fejezd be ezt a kislányos hisztit, mert nem lesz jó vége. Értve vagyok? - halkult el a végére.

- Hát, hogyne - nevettem fel erőltetetten, majd minden erőmet összeszedve ellöktem őt magamtól, és meg sem várva a válaszát ott hagytam, menet közben felkapva egy pezsgőspoharat a pultról.

Kyrre nem jött utánam.

💎💎💎

Még egy órája sem lehetünk itt - Kyrre-t a kisebb vitánk óta nem is láttam, az idő nagy részét Juliaval és Drewval töltöttem.

- Bocsi, elmegyek mosdóba. Mindjárt jövök - mondtam Drew szavába vágva. Mindketten csak bólintottak.

Egy folyosóra bekanyarodva a sok közül reméltem, hogy megtalálom az előbb említett helyiséget, de ehelyett más is várt ott.

Pontosabban valaki.

- Ó, jesszusom, bocsánat - néztem fel a személyre, akibe beleütköztem.

- Reménykedtem benne, hogy még látlak - mosolyodott el Martijn Garritsen, ezzel pedig elkezdődött az, amiért valóban jöttem ide.