Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

41.rész-Érzelemmentes

🔵James szemszögéből🔵

Egész éjjel szinte nem is aludtam.Nem bírtam a gondolataimmal,ezért inkább felhívtam Scottot.

-Mi lehet ennyire fontos éjfélkor?-dünnyögte álmosan.

-Haver.Elszúrtam.-kezdtem bele a mondandómba.
-Elakartam  neki mondani-jelentettem ki szomorúan.

-De nem tetted-válaszolta.

-Nem tudtam.-motyogtam.

-Miért?-hallottam Schott döbbent hangját.

Ő az egyetlen akinek elmondtam,hogy mit érzek Sara iránt.Kikértem a véleményét már a legelején,hisz már csak ő maradt meg nekem akiben biztos,hogy megbíztatok.Vagy 20 percig meséltem neki, megállás nélkül a történeteket, ő meg csak szótlanul hallgatott a telefon másik végéből.

-Így lesz a legjobb-fejeztem be a történet végén.

-Kinek?-kérdezte vissza.

-Neki-feleltem.

-És mi lesz veled?-kérdezte.

-Az nem számít-válaszoltam.

-Olívia viszont-kezdte el-Haver nagyon nagy szarba vagy.Szerinted képes lenne ilyen gusztustalanul hátbatámadni,ha szakítanál vele?-kérdezte,de nem sok kellett,hogy ő is észbe kapjon.

-Megtenné-vágtuk rá egyszerre.Még vagy egy órát beszéltem vele,aztán elköszöntem.

Tudjátok nekem,mint fiú is szükségem van egy igaz haverra.Azt hiszik általában a lányok,hogy a fiúk egymaguk is megvannak,de nem.Lehet,hogy szívhatjuk,beégetjük egymást és nem mondjuk minden percbe,hogy mennyit jelent számunkra a másik,de az ilyen helyzetekbe nagyon hálásak vagyunk a másiknak.Schott az egyetlen olyan haverom akiben teljes mértékben megbízom és mellettem van.

/Másnap reggel/HÉTFŐ/

Fogalmam sincs,hogy hogyan fogunk viszonyulni egymáshoz Sarával.Már hajnali 5:00 óta fent vagyok,mivel nem tudok aludni.Csináltam magamnak egy jó bögre kávét,majd leültem a konyhapulthoz és vártam..
Aztán vártam..
Nem tudom mióta ülhettem ott,de nem is érdekelt.

Egyszer csak a lépcső fele nézve észrevettem Sarát aki engem néz.Egy percre,mintha megenyhült volna a tekintete,de az gyorsan el is illant és újra az érzelemmentesség uralta az arcát.Ez a legrosszabb.Inkább kiabálna velem vagy utálna,de ez,hogy semmi érzelmet nem mutat..na ez a legrosszabb,mert ilyenkor tudom,hogy már nem érdekli a történtek..

-Szia-köszöntem fáradtan,mélyen a szemébe nézve,hátha elérek valami változást.

-Hello-mondta változatlan hangon.

-Mehetünk?-kérdeztem,mire már csak választa se méltetott csak hanyagul megvonta a vállát.

337 words