Ellenségbe szeretve/JAVÍTÁS ALATT/

30.rész-Az az átkozott mondat..

🔴Sara szemszögéből🔴

A film miután végetért még egy csomót beszéltünk.Könnyen megtaláltuk a közös hangot.Aztán rápillantottam az órára ami 22:00 mutatott de nem bántam mivel holnap szombat.

-Álmos vagy?-kérdezte James.

-Nem igazán..és te?-kérdeztem.

-Nem de menjünk fel a szobámba mielőtt apáék hazajönnek és rajtakapnak,hogy nem alszunk még-mondta mosolyogva mire bólintottam.

Én az ágyára ültem James pedig az íróasztalnál lévő székre.Csak néztük egymást.Minden olyan jó volt ebben a pillanatban de aztán eszembe jutott egy mondata.

"Még bottal se piszkálnálak meg".

Ezt a mondatát még jó darabig nem fogom elfelejteni az biztos.Lehajtottam a fejem és elkezdtem piszkálni a zoknim.Éreztem azt a szokásos sós ízt.Nem lehet.Nem fogok előtte sírni.Annyi dolgot vágott már a fejemhez,hogy nem tudom megállítani a könnyeket.Gyors letöröltem és reménykedtem benne,hogy James nem veszi észre.

De sajnos észrevette.

-Mi a baj?-kérdezte aggódva.

-Semmi baj csak szempilla-most komoly?Ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni?-kérdeztem magamtól.

-Jah mint múltkor amikor anyud benyitott.Az is csak szempilla volt,ugye?-kérdezte szemeit le se véve rólam.

-Azt mondtad,hogy azt felejtsük el-mondtam határozottan.

-Tudom....Elmondanád,hogy mi a bajod?-kérdezte egyre ingerültebben.

-Már mondtam,hogy semmi-vágtam rá.Ekkor felállt a székből, odasétál és leült mellém.

-Most akkor az igazat-mondta komolyan.

Ekkor kitört belém a zokogás.Nem bírtam.Azt,hogy így érzek iránta.Azt,hogy megbánt de mégis vele akarok lenni.És miután megbántott az ő karjaiban vigasztalódom..Ez nem normális..Átölelt és a hátamat simogatta.

Néha megállt egy-egy hajtincsemnél és az ujja köré csavargatta.
Ahol hozzámért kellemes bizsergés öntött el amitől még inkább csak sírtam.A szívem eszeveszettül dobogott.

-Néha összeomlok kicsit-válaszoltam rekedt hangon.Csak ennyit tudtam mondani.Ő tovább simogatta a hátam és nem szólt.

Elfeküdtünk az ágyon és csak néztük egymást.
Gyönyörű szeme,izmos teste,helyes arca..Nem tudtam betelni vele.És ekkor megszólalt az az átkozott mobil.Nagy nehezen felültem és felvettem azt.

-Szia kicsim.Minden rendben?-szólalt meg anya.

-Igen, minden rendben-válaszoltam összeszedve magam.

-Sajnálom kicsim de nem megyünk haza hétvégére mivel egy meetingre kell mennünk Georggal.Remélem el lesztek Jamessel.-mondta álmosan.

-Igen megleszünk,vigyázzatok magatokra.Szia-.mondtam,majd letettem a telefont.

348 words