GREEDY FOR LOVE - kygo ✓

három;

Mikor felmentünk ugyanabba a szobába, ahol az elmúlt két napot is töltöttem totálisan kiütve, hallottam, ahogy az ajtózár kattan.

- Most arra készülsz, hogy megerőszakolj? - kérdeztem amolyan már minden mindegy alapon.

- Csak szeretnéd - felelte egy pofátlanul helyes félmosollyal, mire csak ciccegve forgattam a szememet. - De viccet félretéve...beszélnünk kell valamiről - húzta oda magához a bent levő egyik széket. A lábaim már eléggé fájtak a tűsarkúimban, így lekaptam őket magamról, aztán törökülésben helyezkedtem el a hatalmas, puha franciaágy közepén.

- Hallgatlak - támaszkodtam meg magam mellett a kezeimmel. Éles állkapcsa egy pillanatra megfeszült, aztán belekezdett a mondanivalójába.

- Nem tudom, rémlik-e, de lent említettem egy utazást Hollandiába.

- Igen, és?

- Szükségem lesz a segítségedre - jelentette ki Kyrre, miközben mélyen a szemembe nézett.

- Elraboltál, de elvárod, hogy segítsek neked? Tisztában vagy te azzal, ho..

- Akkor máshogy mondom. Segíteni fogsz.

Szóra nyitottam a számat, de a döbbenettől egy hang sem hagyta el a torkom.

- Szóval. Szerintem vagy olyan okos, hogy rájöttél, rajtunk kívül vannak mások is, akik a dílerkedéssel foglalkoznak. Köztük egy holland banda az, akikkel nem éppen valami fényes a kapcsolatunk.

- Aham, de még mindig nem értem, hogy kerülök én képbe - vágtam furcsa arcot.

- Két hét múlva tartanak egy partit, azt a tipikus minden ismerős méregdrága ruhákban meg cipőkben jelenik meg félét. Nem fognak számítani ránk, de nincs merszük ahhoz, hogy ott, annyi ember előtt balhét csapjanak.

- De..

- Megengeded, hogy befejezzem? - vágott a szavamba Kyrre, hangja pedig enyhén türelmetlennek hangzott, miközben nagyot sóhajtott.

- Hogyne - motyogtam.

- Tehát. A banda feje egy nálad csak egy évvel idősebb srác, Martijn Garritsen. Nagyon bent van ebben a világban, szóval vigyázni kell vele, hiába csak 22 éves - magyarázta mély, rekedtes hangján. Észre sem vettem, hogy kicsit előre hajolva könyökölök az ágyon és már kíváncsian hallgatom őt. - Lassan egy éve, hogy megvolt az első komolyabb összetűzésünk - folytatta -, aminek az lett az eredménye, hogy hozzá kerültek olyan dolgok, amik kibaszottul az enyémek.

- Mint például? - érdeklődtem.

- Kurvasok pénz, és egyéb örökségek - rendezte le ennyivel. Jobbnak láttam, ha tényleg nem kérdezgetem őt tovább. - Viszont van az a szaros helyzet, hogy nem magánál tartja, hanem valamilyen Isten háta mögötti helyen. És, kérdéseidre válaszolva..itt jössz te a képbe. Tudod, most így belegondolva nem is olyan nagy baj, hogy elhoztalak ide - mosolyodott el halványan. - Természetesen te is velünk utazol, részt fogunk venni Garritsen estélyén. A te feladatot, kicsi Nilla, pedig az lesz, hogy kiszedd belőle, hol tartja a vagyonom egy részét - árulta el végre, mire nekem a plafonig szaladt a szemöldököm és a szemeim az álmosságom ellenére is vagy ötszörösükre kerekedtek.

- Hogy mi van? - nevettem fel hitetlenül. - És elárulnád nekem, mégis hogy a francba fog ez nekem, ismétlem nekem sikerülni?

- Szépen beveted a cicababa, kislányos éned, enyhén nyomulni kezdesz, egyszer csak rátérsz a témára és ennyi, nyert ügyünk van. Az a barom az első tíz percben úgyis a sárga földig issza magát, és biztos, hogy lesz benne más is - vázolta fel a neki valószínűleg totálisan egyszerűnek tűnő helyzetet.

- Mi van Juliaval? Ő is simán elintézhetné ezt nektek.

- Julia nem éppen Martijn esete. És tudom is róla, hogy nem benne bele ebbe - felelte Kyrre.

- De rólam meg azt gondolod, hogy nyugodt szívvel leszek olyan, mint valami felbérelt FBI ribanc? Kösz, de én ebből nem kérek - mondtam a fejemet ingatva. - De őszintén..ebből nekem mi hasznom lenne?

- Ha lerendeztük az ügyet és meglesz az, amit keresek... hazamehetsz - szólalt meg újra. Az utolsó szóra felkaptam a fejem és résnyire elnyíló ajka figyeltem őt.

- Ugye tudod, hogy ez így nagyon nem fair?

- Ugye tudod, hogy nem is a fair playről vagyok híres? - vágta rá reflexből, ajkai pedig ismét egy magabiztos félmosolyra húzódtak. - Na, mit mondasz? - fürkészte az arcomat, a jégkék íriszekben pedig most vettem észre talán először egy igazinak tűnő érzelmet.

Remény.

Továbbra is szótlanul felkeltem, majd a széken ülő Kyrre-hez mentem. Ő is felállt, és így, hogy nem a magassarkúmban voltam, majdnem két fejjel magasabb volt nálam.

- Legyen - mondtam ki akarva-akaratlanul is. Felé nyújtottam a kezem, mire Kyrre nagy tenyerébe fogta az ujjaimat, végig a szemembe nézve.

Te jó ég, mire vállalkoztam...?

💎💎💎

hi babies !! ♡
itt a harmadik rész, remélem elnyerte a tetszésetek ❤ a folytatásban lesz egy kis időugrás, és a dolgok is beindulnak 🙈

all the love, Aida ♡