Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

25.fejezet~Kérdések és egy Kereszt Kő

Mira meg sem kérdezte James-t, honnan tudta meg, hogy Sitri-ben lesz a következő Kereszt Kő. De úgy érezte, hogy számíthat a fiúra, és inkább nem fecsérelte az időt kérdésekre, hanem inkább vakon megbízott benne.

"Emlékszem, hogy a küldetésünk elején mennyire visszataszítónak találtam James-t, amiért nem akart részt venni a küldetésen"-gondolta magában Mira-"Szerencsére azóta sokat változotr, és már nem is idegesít annyira."

Mira nagyon örült, hogy végre összecsiszolódtak, és végre olyanok, mint egy igazi csapat.

Amilyen derűlátó volt Mira, Michael annál keserűbbnek látta a helyzetüket. A fiúnak semmi kedve sem volt elutazni valami sivatagos helyre, amikor ő egy esőerdőben nőtt föl. Végül is ilyen gondolatok között érték el Sitri határait.

- Otthon, édes otthon- sóhajtott James- Látod, Szikra, mondtam, hogy egyszer vissza fogunk térni.

Azzal a sötét hajú fiú megpaskolta a sárkánya oldalát.

- És most hogyan tovább?- kérdezte Michael, miközben viszolyogva bámulta a homokot.

- Valami Kaktusz-labirintust kell keresnünk- felelte James- De tudjátok mit? Ti inkább maradjatok itt. Én Szikrával  hamarabb meg fogom találni, hogyha ti nem jöttök.

Azzal a fiú felpattant az állat hátára és pillanatokkal később már el is tűntek a láthatárról.

- Támogatom az ötletet- motyogta az orra alatt Michael, és Furára nézett, mire az állat helyeslően felmordult.

Fél óra elteltével James visszatért, és közölte a többiekkel, hogy megtalálta a Kaktusz-labirintust. A fiú odavezette a többieket, és mivel labirintus nem volt túlságosan nagy, Michael örömére hamar a hátuk mögött tudhatták ezt a helyet.

- És most merre fogunk tovább menni?- érdeklődött Mira.

- Remélem, hogy bemegyünk valamelyik baralangba az itt levő három közül- tette hozzá Michael- Ott legalább hűvös van.

- A középsőbe fogunk bemenni- tájékoztatta James a többieket. 

A barlangban eléggé különös jelenet fogadta a három gyereket. Több száz suhanó lebegett a tó fölött, és nagyon úgy nézett ki, hogy tudták, itt kell keresniük a következő Kereszt Követ.

- Blue! Indulnod kéne!- kiáltott be a lány szobájába az apja, ugyanis reggel volt, és nem ártott volna, ha a lánya elindul végre az iskolába.

- Egy pillanat!- felelte Blue.

A lánynak nem igazán fűlött hozzá a foga, hogy félbehagyja a könyvet, ráadásul egy eléggé izgalmas résznél tartott.

- Ne kelljen még egyszer szólnom!- figyelmeztette Blue-t az apja.

Végül is a lánynak nagy nehezen sikerült elszakadnia a könyvtől, és elindult az iskolába. Amikor megérkezett, Kayla azonnal odarohant hozzá, és csak ennyit súgott a másik lány fülébe: