Immortal Love

Chapter 5: Lehetőség

Steve éppen az ingujját gombolta vissza, mikor bejött a nővér és valamit odasúgott az orvosnak, aki vizsgálta.

- Várjon - szólt oda neki a férfi, miközben összepakolta a táskáját.

- Valami gond van? - kérdezte Steve az ágyon ülve.

- Itt várjon - ismételte az orvos, majd kiment és behúzta a függönyt.

Steve néhány pillanatig értetlenül meredt maga elé, de mélyen belül tudta, hogy csakis egy ok miatt tarthatták fel. Hátrafordult a fal felé, amin nagy betűkkel a következő tábla állt:

A jelentkezési lap meghamisítása törvénybe ütközik

Ha lebukott, méghozzá úgy, hogy Bucky még csak egy hete ment el, akkor azt élete végéig hallgatni fogja. Már ha megússza annyival, hogy beviszik, majd elengedik, de amilyen az ő szerencséje, a legjobb esetben is börtönbe csukják. Felpattant és a székhez sietett a mérleg mellett, hogy visszavegye a cipőjét is. Közben azon agyalt, hogyan vágja ki magát a szorult helyzetből, hiszen Lottie háromra várta teára a kórház étkezdéjében, és tudta, hogy ha akár öt percet is késik, a nő azonnal a keresésére indult volna.

Nem mintha nem értette volna meg, miért teszi. Mióta Bucky elment, Lottie próbálta erősnek mutatni magát, de Steve mindig észrevette, hogy amikor rádiót hallgatta, olyan feszülten és görcsösen ült, mintha karót nyelt volna. Steve szinte látni vélte, hogyan ködösül el egyre jobban Lottie mélykék szeme, mintha kiszívták volna belőle a fényt. Pedig Bucky csak egy hete ment el és azóta már levelet is küldött, hogy megérkeztek Angliába, ahonnan a csatornán átkelve indulnak majd el a Maginot-vonal felé. Steve látta Lottie-n, mennyire fél, és szerinte a nő ezt úgy próbálta levezetni, hogy szinte mániákusan próbált vigyázni rá.

Épp ezért lassan már rosszul is érezte magát, hogy a nő kérései ellenére is újra meg újra elgondolkodik a jelentkezésen, de azok után, hogy Bucky elment, úgy érezte, neki is ott a helye. Emlékezett rá, mit kért tőle Bucky - nem múlt el úgy nap, hogy ne gondolt volna rá -, és egészen eddig vissza is fogta magát. Azonban folyton azt vette észre, hogy az agya azon pörög, miként tudná jobb színben feltűntetni magát az orvosi vizsgálaton, hogy végre besorozzák és Bucky után küldjék.

Nem akarta hátrahagyni Lottie-t. Tudta, hogy ha ő is elmegy, nem lesz, aki támaszt adjon a nőnek. Legalábbis ezt hitte, amíg meg nem találta Lottie elől felejtett újságkivágásait, amik katonaorvosok és nővérek jelentkezését kérték a fronton harcoló katonákhoz. Nem szembesítette vele Lottie-t, hiszen pontosan tudta, miért akart kijutni - őt is ez motiválta. Ugyanakkor ledöbbent - és meghatódott - azon, hogy a nő ilyen messzire is képes lenne elmenni, csakhogy velük tarthasson.

Ez új löketet adott neki és tegnap közölte Lottie-val, hogy másnap (vagyis ezen a napon) ismét eljön, hogy jelentkezzen. Lottie csak sóhajtott egyet és kényszerítette, hogy végighallgassa az intelmeit, hogyan kerülje el a letartóztatást. Nyilván ezért kérte Lottie, hogy az újabb próbálkozás után egyenesen hozzá menjen, mindegy, hogy sikerült.

Épp fel akart állni, mikor belépett egy egyenruhába öltözött férfi, karján és sisakján „MP" felirattal. Steve kihúzta magát ültében, miközben a szíve a torkában dobogott, de valahogy sikerült megőriznie a nyugalom álarcát. Az, hogy a katonai rendészet itt van, nem jelentett semmi jót rá nézve. Meglepetésére azonban a katona nem szólította fel, hogy kövesse, hanem csak állt hátratett kézzel, míg be nem lépett egy másik férfi.

Ő nem katona volt. Idős orvosnak tűnt, de nem volt egyenruhában. Aranykeretes szemüveget és hosszú, barna zakót viselt, kezében pedig egy aktát tartott. Ősz haja már kikopott a feje búbján, barna szeme pedig kedvesen csillogott.