/KÉRÉSEK ZÁRVA!/ Anime Boy x Reader OneShots

【Kyoya x Reader】 •Lavina•

"Utálom, hogy fiúsnak néznek..."-Mérgelődtél.

Mikor végre valahára véget értek az órák, te villámgyorsasággal pakoltál be minden cuccot a táskádba, hogy minél előbb elhagyhasd a sulit, mielőtt még tovább kellene hallgatnod "rajongóid" fangörcsöléseit. A legtöbb emberrel ellentétben, te utáltad,hogyha a középpontban vagy, ráadásul elég fiús kinézeted miatt a lányok nagy része teljesen odáig volt érted, amit nem értettél, de kezdett eleged lenni abból, hogy konkrétan fiúnak néznek téged.

Ezért ma elhatároztad, hogy minél előbb hazajutsz, és próbálod elfelejteni a mai napot.

Ez a terved addig teljesen sikeres is volt, ameddig neki nem mentél valakinek. Mivel túlságosan is arra figyeltél, hogy ne kerülj senki OLYAN ember szeme elé, aki esetleg a rajongód lenne, nem néztél magad elé, s így végül a földön kötöttél ki.

Pár másodperc erejéig elkerekedtek a szemeid, s még fel sem fogtad, hogy mi történt az utóbbi egy percben, amikor az előtted levő ember már a kezét nyújtotta feléd.

-Legközelebb legyél óvatosabb.-Hallottad meg az ismerős hangot, mellyel már tegnap is találkoztál. Rögtön eszedbe jutott a zenetermi kis akciód, s a fiú szürkés-fekete szempárja, amik mélyen a lelkedig hatoltak, és hogy bebizonyosodj, tényleg ugyanaz a fiú áll előtted, kissé hezitálva felpillantottál.

"Ugyanazok a szemek."-Állapítottad meg mikor tekinteted találkozott a fiúéval.Halványan elpirultál, és lassan belecsúsztattad ujjaidat az "ismeretlen" ismerős tenyerébe, majd ekkor eszedbe jutott, hogy a tegnapi nagy folyamán [H/G] említette a nevét.

-K...Ky...-Próbáltál meg halkan emlékezni a névre, mely a fiúhoz tartozott, Kyoya pedig kissé furcsáló tekintettel nézte, ahogy azon szerencsétlenkedsz, hogy megtalált a memóriádban levő nevét. Két perc után feladta a várakozást, és illedelmesen eléd lépett.

-Ootori Kyoya vagyok. Te pedig?..

-Ohh.sajnálom, nem emlékeztem a nevedre!-Kezdtel el vakargatni tarkódat egy kínos mosoly kíséretében- [Teljes Név] vagyok!

-Nem is mutatkoztam még be.-Utalt az előbbi mondatodra mire te megráztad a fejedet.

-Igen, de a húgom mondta! Na, mindegy, sajnálom hogy beléd mentem, nem volt szándékos!-Hajoltál meg kissé és már mentél is volna tovább, ha Kyoya hangja nem állít meg téged.

-Miért menekülsz?-Húzta fel egyik szemöldökét.

-Mert már elegem van a mai napból! Szóval, szia!-És azzal se több szó, se beszéd, elfutottál.

Egészen a házad kapujáig rohantál, hogy végre valahára otthon érezhesd magadat, és azt csinálhass, amit csak akarsz anélkül, hogy bármiféle fiúsággal kapcsolatos mondatot hallanál.

"Végre.."-Sóhajtottál és azzal felmentél a szobádba, hogy nyugodt körülmények között, végre kipihenhesd magadat, és a mai napot legalább egy időre elfelejtsd.

/////

-Megvagy.-Hallottad meg magad mögül Kyoya magabiztos hangját, mikor másnap órák után kiléptél a tantermed ajtaján. Elkerekedett szemekkel néztél rá, ő pedig zsebretett kezekkel ácsingózott előtted.

-Kerestél?-Ráncoltad a szemöldöködet.

-Gondoltam, megihatnánk valamit.-Mosolyodott el amitől akaratlanul is hevesebben kezdett el dobogni a szíved, s automatikusan lepillantottál a padlóra, de válaszként bólintottál egyet.

Némán kezdtetek el sétálni a folyosón, a körülöttetek levő emberek mind-mind összesúgtak, a legtöbben fangörcsöltek, amit nem néztél jó szemmel, de nem tudtál ellene mit tenni, csak egy fáradt sóhajtással reagáltál a lányok kitöréseire.

-Meséj magadról.-Szólalt meg miután leültetek egymással szembe.

-Pff, most nem valami féle buta szöveggel kéne előjönnöd, mint a legtöbb filmben, vagy valami teljesen idióta dolgot csinálnod?-Bukkant ki belőled hirtelen, s meglepődöttségedben szád elé kaptad kezedet. Azt hitted, hogy már most felhergelted a fiút, de ő csak elkuncogta magát.

-Tudod, én nem olyan tipikus fiú vagyok. Szeretek másként közeledni az emberekhez, mint a legtöbben.-Hirtelen rád emelte tekintetét. A fejed paprika vörös lett szemeitől, s szavaitól is, a szíved pedig már a torkodban dobogott. "K-közeledni?!"

-Miért akarsz közeledni hozzám?-Motyogtad, s gondolataid egyre jobban vitték le hangulatodat-Hiszen, nem fura, amit az emberek levágtak a folyosón? Úgy nézek ki, mint egy fiú...

-Nem izgat.-Vágott szavadba, amitől felragyodott a szemed.-Szeretnélek jobban megismerni.

És ez az egyetlen mondat, egy hatalmas lavinát indított el mindkettőtök életében...

//////1 héttel később//////

-Hallottad a hírt?

-Elvileg [Név]-san és Kyoya-san..

-Mii? Nem mondod!

-Grrr...-Morogtál mikor a folyosóra értél, Kyoyával az oldaladon. A fiú csak megrázta a fejét, és egyik kezével megállított téged. Komoly tekintettel nézett szemeidbe, míg te a vörös ötven árnyalatában pompáztál, a végén pedig a fiú lassan összeillesztette ajkaitokat.

-Próbálj meg ma nem megölni senkit sem.-Mosolyodott el halványan, s azzal még egy búcsú csókot adott homlokodra, ezután elindult a folyosón.

-KYAAAAA [SHIPNÉV] IS REAL!-Kiáltottak fel egy emberként a körülötted levők, de nem tudtál rájuk fókuszálni, ugyanis még mindig a csók hatása alatt voltál.

Végül, elmosolyodva kezdtél el sétálni tantermed felé, hevesen dobogó szívvel a mellkasodban...