Iszonyú fejfájással kezdett ébredezni. Hiába próbálkozott azzal, hogy minél hamarabb észhez térjen, nem sikerült. Bal karja fájón lüktetett és amikor alaposabban megnézte, egy tű volt benne, amin keresztül a vérébe juttattak valamit. Gyenge volt és szédült. Még arra sem volt ereje, hogy a többieket szólítsa. Összeszedte a maradék erejét és kihúzta a karjából a tűt, majd visszafeküdt a földre és csak próbált ébren maradni. Annyira elnyomta a szer, hogy akaratlanul is elaludt tőle. Végre minden kitisztult előtte. Egy cellában volt bezárva. Az ajtaja előtt őrök vártak, méghozzá nem is akármilyenek. Abban az állapotban észrevétlenül surranhatott ki, de előtte ellátta a dögök baját.
Szerencsétlenségére még így sem hagyhatta el az épületet, mintha csak tudták volna, hogy képes lehet erre. Kivágta az utolsó ajtót is maga elől, majd elordította magát és ezt többször is megismételte. Keserves segélykiáltása minden vérvonalába tartozóhoz eljutott. Sorban egymás után érkeztek a visszajelzések, hogy készen állnak és a segítségére sietnek. Az ajtó hamarosan kinyílt a cellájában, de ő még mindig azzal volt elfoglalva, hogy tudassa a többiekkel, hogy fogságban tartják. Valaki megragadta az állát és nézegetni kezdte az arcát.
- Teljesen ki van ütve! - mondta egy ismeretlen hang.
- A ribanc kihúzta a branült. - Morogta D.K. - Ha nem lenne annyira fontos, most azonnal kinyírnám!
Az ajtó hamarosan ismét kinyílt. - Főnök, a Hatcher-ök furcsán viselkednek! - mondta izgatottan a férfi.
Megkönnyebbült, amikor meghallotta az övéit kórusban üvölteni. - Tudják, hogy eltűnt! - vert mérgesen D.K. a falba ököllel. - Az a nyomorult kölyök ugyanolyan, mint Jan! Ha mindenki meghal és ő túléli, a vérvonal csak neki engedelmeskedik majd!
- Mit akarsz, mit tegyünk?
- Hozzátok ide, hogy megölhessem!
Egy újabb ismerős hangot vélt felfedezni a körülötte lévők között. - Van fogalmad róla mi lesz mikor megtudja? - D.K. csak nevetett. - Ha a családjáról van szó, nem ismer kegyelmet! Apró darabokra fog tépni!
A figyelmeztetést nem vette komolyan. - Nem tud, ha ilyen állapotban van.
- Te tényleg ennyire hülye vagy? - ezt kérdezhette volna ő is. - Jaejoong megtámadásakor az összes hozzád közel állót kinyírta! - A hatásszünetből tudta, hogy nagyon meglepődött. - Az embereitek nem tudták azonosítani őket.
- Ő csak egy gyenge nő! - mondta gúnnyal a hangjában D.K. - Tény, hogy okos és talpraesett, de nincs benne ekkora erő! A többiek mészárolták le őket. - Titkon gúnyosan elmosolyodott. - Még Lucian-ből kinézem, de Jan nem képes arra, amire ő. Túlbecsülik.
A beszélgetés abbamaradt és ismét magára maradt. Azzal, hogy D.K. alábecsüli, lett egy kis előnye, amit ellene fordíthat. Amint kimegy a szervezetéből az az anyag, amitől elkábul, megkezdi hadjáratát. Csak remélni tudta, hogy Changmin hamarosan odaér a többiekkel és segítenek neki kijutni. Egy idő után valaki bement hozzá és letett valamit mellé. Nem mozdult meg, csak türelmesen várt, amíg valamennyire felhígult a vérében az anyag. Valamivel később kezdett múlni a kábasága és akkor megnézte mit kapott. Néhány tasak vér hevert mellette, készen, hogy megigya. Óvatosan kezdte el kortyolgatni őket, nem-e raktak beléjük valamit, de nem érzett bennük semmit.
Az ajtó hamarosan kinyílt és mintha belöktek volna rajta valakit. Hangos csapódás jelezte, hogy magukra maradtak. Jó ideig próbált küzdeni az ébren maradással, de folyamatosan kudarcot vallott, ráadásul ki tudja kit raktak be hozzá. Ilyen kiszolgáltatott állapotban bárki megölhetné vagy azt tehetne vele amit csak akar. Ahogy telt az idő, egyre tovább volt képes ébren maradni és végre megérezte a vérszagot. Mielőtt megmozdulhatott volna, valaki belépett a cellába, mellé sétált, lerakott valamit a földre, majd néhány pillanat múlva el is ment. Akkor bátorságot gyűjtött és rabtársa keresésére indult.
आप पढ़ रहे हैं
Prohibited Desires
हॉररA Hatcher klán egyenesági leszármazottja megszokottan éli az életét. Egy családtagját meggyilkolják és nyomozni kezd utána, de ez valakinek nem tetszik és megpróbálja megöletni, de arra nem számít, hogy két különleges képességű férfi megmenti és tes...
