Forralt bor...milyen finom, édes, ám mindeközben mégis kesernyés ízzel spékeli meg ezt fagyott testet(valaki esetében akár lelket is) téli, zord időkben felolvasztó italkát. Hát igen, ezt Lorelei Montgomary is így gondolta addig a napig, amíg a híre...
- Örülök, hogy tetszik - kacsintott, majd a nyitott, amerikai konyhába indult, ám mikor elhaladt mellettem, a derekamon végigsimítva elmormolt valami - Egyébként jó a segged...
Én döbbenten pillantottam a szórakozott férfira, aki csak egy bugyileolvasztó vigyor közepette bevonult a konyhába, és nekiállt sütögetni. A derekam egyből hiányolta a meleg tenyereket, agyam pedig a bódultságot okozó illatot, mégis meglepett a hirtelen nyílt bókja, amivel nem tudtam mit kezdeni. Szívem hevesen reagált, agyam viszont mégsem fogta fel, mi történt az előbb.
Ez még egy pohár bornál is mámorítóbb érzés.
Ez persze mind egy csapásra elszállt, amikor fejbe vágott az előző mondat valódi jelentése...
- Várj, mi? - eredtem utána a konyhába, majd helyet foglaltam a pult elötti bárszéken.
- Hát, amikor farkasosat játszottál... ahhoz, hogy felállj, konkrétan az arcomba nyomtad a feneked... de a kedvemre rátett egy lapáttal, amikor elpirultál - mosolygott rám huncutul, enyhén felpillantva a zöldségek vágdosásából. Én ismét mély pírköpenybe burkolóztam, majd ezt elterelve neki álltam beszélgetni;
- Azt hiszem, már kijózanodtam ahhoz, hogy kommunikálhassunk rendesen... sőt, ha ki tudtam mondani a ,,kommunikálni" szót, akkor tuti, hogy kijózanodtam... - kuncogtam fel.
- Szóval beszélgetni akarsz...
- Pontosan. Méghozzá veled. Mesélj magadról... - kérleltem, majd mellé sétáltam, és látva, hogy rántottát tervez készíteni, elkezdtem feltörni a tojásokat.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezett vissza, majd az imént feldarabolt zöldségeket bele szórta egy tálkába, hogy köretnek salátát csináljon.
- Mindent. - pillantottam rá, majd zavartan eltűrtem egy szemembe lógó tincset, de az nem hagyta magát, csak azért is vissza esett látóterembe. Ekkor megéreztem Daeron ujjait arcomon, ahogy hátrasimítja tincseimet. Szemébe néztem, amit ő is viszonzott. Arcomat nem engedte el, egész tenyerével megsimította, mire tudatomon kívül is belesimultam abba, mint egy ártalmatlan macska.
Aztán észhez tértem. Ismét. Napom során sokadjára.
- khmm, szóval... - fordultam el érintésétől, amit kínzó fájdalom volt arcomnak megtenni.
- Daeron Rogers vagyok, zenész. Egy bátyám van, aki katona, most is a fronton szolgál. Szabadidőmben dalokat írok és nincs álladnó barátnőm. - itt rám kacsintott, majd folytatta - Most ért véget egy nagyobb turnénk, így egy darabig még itthon maradok, kicsit kipihenem az elmúlt hónapokat.
- És milyen kapcsolatod van a szüleiddel? Csakmert őket nem említetted... - kérdezősködtem, mire ő megdermedt.
Ezek szerint sikerült a közepébe trafálnom. Szupeeeer, gratulálok Lorelei...
- Khmm...a..a szüleim kiskoromban meghaltak...árvaházban nőttünk fel a bátyámmal...ztán egy darabig a nagyszüleimmel éltem, de az sosem volt olyan... - nyögte ki nehezen. Hangja megremegtette a csend néma, mégis erőteljes zaját.
Én megdöbbenve pislogtam rá, majd látva megtört tekintetét, kezemet összekulcsoltam a pulton fekvő szabad kezével, jelezve, hogy nem megértem a helyzetét, hogyan is érthetném - de itt vagyok neki, hiszen néha egy ismeretlennek könnyebb beszélni a problémáidról.
,,a szüleim kiskoromban meghaltak" - ismétlődött bennem ez a négy szó. Akkora bűntudatom lett, hogy az egyenesen a szívemre telepedett.
Hogy lehettem ekkora hülye?! Végig azt hittem, hogy egy beképzelt kis gazdag gyerek, aki minden munka nélkül, örökléssel gazdagodott meg - bár ettől még lehet beképzelt - pedig talán nálam is több energiát fektetett abba, hogy ott legyen, ahol. És ez az álarc nem a valódi énje, csupán egy védő pajzs a további csalódások ellen. Legalábbis abban a pillanatban szentül hittem ebben a klisében.
De nekem nem kell ez a pajzs, én meg akarom fejteni az igazi énjét...
Megismerni az igazi Daeron Rogerst...
- Na, és te, Lorelei Montgomary. Mi a te történeted? - kérdezte kíváncsi tekintettel, mire bele is kezdtem életem mesélésébe egészen a gimis álmaimtól a megvalósulásig.
De úgy érzem a mai nap szívem még egy álommal társul...
Megfejteni az elöttem álló férfit...
És megismerni...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész, nemsokára hozom is a következőt, ezenkívül pedig tervbe van egy Plot Shop könyv is, mivel egy csomó sztorit kitaláltam, de időm nem engedi a megírásukat, és valamelyikhez ihletem sincs folytatni, így szívesen odaadnám valakinek, aki tudna vele mit kezdeni❤
