Wine - Mámoros cseppek I. kötete (befejezett)

🇴​🇳​🇪​

A hó úgy szállingózik, mintha alaszkában lennénk, ami igazán tetszene, ha nem most találta volna ki az én igazán - már-már túlságosan is - bájos unokahúgom, hogy ma feltétlenül kell tennünk a Central Park fele tartó sétánkban egy kitérőt a karácsonyi vásárra. Igazán hízelgő ötletnek tűnt az elején. Mézeskalács, kürtöskalács, forró csokoládé, korcsolya pálya, ezernyi ember, akik a szeretet ünnepén együtt töltenek New York lakosaival egy kis időt, és ami az egészben a legjobb, hogy az idei fesztivál témája a forralt bor.

Csak ez ösztönöz jelenleg arra, hogy a mai időjárásban a festegetés helyett kimozduljak. Dehát ilyenek a tíz évesek és a hatalmas barna, csillogó íriszeik, no meg az a pirosló arcalmácskájuk. Nem lehet nem-et mondani. Már a manipulálást is felvetettem ellene, és megígértettem vele, hogy visszaküldöm a húgomhoz Kanadába, akinek majd azt az indokot fogom mondani, miszerint ez a hét is sok volt, amit itt töltött nálam a lánya, ideje hazaküldeni. De nem. Addig könyörgött, hogy beleegyeztem, azzal a feltétellel, hogy jól fog viselkedni, és nem vetet meg mindent, amit csak lát.

Hát emiatt is kezdek most készülődni, miközben fázós egyéniségemnek köszönhetően három zoknit ráncigálok magamra, majd a cicagatyára felhúzom a fekete farmeremet, bordó, kötött pulcsimat pedig megpróbálom a rétegek ellenére is magamra ,,operálni" még valahogyan. Holló fekete, vállig nyújtózkodó hajamat kibontottam a kontyból, hogy az is csak jobban melegítse a nyakamat, majd a szekrényből előkapom a fülvédőt, sapkát, sálat, kesztyűt, kabátot, és mikor már késznek nyilvánítottam magam, akár egy testes Inuit, indultam is az ajtóhoz. Még gyorsan töltöttem tápot Tramini táljába, - igen, még a kutyámat is egy bor fajtáról neveztem el - majd a kulcsokat felkapva rohantam át a hilared zöldre festett nappalimon a tölgyfa ajtóhoz indulás előtt, ahol már igen durcás unokahúgom ácsorgott karba tett kezekkel. Ez a látvány megmosolyogtatott.

- Lore néni! Az idő pénz! Még nevetgélsz magadban, vagy esetleg indulhatunk? - kérdezte durcásan, majd válaszom meg sem várva indult ki az ajtón. Sóhajtottam egyet, majd a pénztárcám táskámba gyömöszölése után beriasztottam, majd el is hagytam a lakásomat. Ahogy leértünk a lifttel, megragadtam Lara kezét, és már indultunk is ki a hatalmas nyüzsgésbe. Amint kiértem unokahúgommal a kezemben, megcsapott az a tipikus karácsonyi illat. Jólesően szippantottam bele a levegőbe, és egyből felvidultam. Az emberek annyira boldogok voltak. Ahogyan a gyerekek angyalkát formáztak a hóban, a tinédzserek egymás tarkójába öntötték a havat, majd röhögtek azon, ahogy a másik elkáromkodja magát, a fiatal szerelmesek pedig hidegtől mart, kipirosodott arccal csókolóztak a hóesésben, ami jelenleg még csodálatosabbá, meseszerűbbé varázsolta az egész látványt.

Bezzeg, amikor a saras hó átáztatja a cipőm...

Leginkább a porcukorhoz tudnám hasonlítani az idei havat. Hófehér, gyönyörű, örömet okoz a gyerekeknek, felvidítja a napodat. De hatalmas mennyiségben undorító, és úgy megutálhatod, hogy soha többet nem látnád szíved szerint.

Hát ez most teljes mértékben igaz.

Karon ragadtam Larat, mert pár percre a mások által készített hógolyókat tanulmányozta és félő volt, hogy csalva ellop egyet, hogy megnehezítse a játékot, majd indultunk is a központ fele, hogy végre ihassak egy kellemes, gyöngéd forralt bort.

Az út nem volt hosszú, ugyanis nem lakok messze a belvárostól. Brooklyn negyedben található a lakásom, így most a dugó és a hatalmas gyalogló sereg okozta káosz miatt volt csak tizenöt perc az út. Lara az egészet élvezte. Végig azt ecsetelte, hogy ő már mennyire várja, hogy egyen, valamint a műlyégpályán korizzon, ugyanis Peter - Lara mostoha apja - nem tud, így nem is tudta átadni neki az ehhez kötődő tudását. Én meg már csak haza akartam érni, mivel orrom konkrétan lefagyott, térdemet nem éreztem, lábujjaim a réteges zoknik ellenére is felmondták a szolgálatot, és még tömeg is volt. Igazából elment a kedvem az egész naptól, az egész téltől. Talán még az egész életnek nevezett dologtól is.