Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

34.

Sosem voltam még házi buliban, pláne nem egy olyanban, amit egy számomra teljesen idegen srác házában volt tartva. Jól láthatóan Jungkook nagyon is ismerte a fiút, aki nem zavartatva magát, tetőtől talpig végigmért engem.

- Kit hoztatok? - lépett hozzám közelebb és vette kezébe az én kezemet.

- EunSoo, ő itt egy jó barátom, WonWoo - fogta meg a fiú kezét, ezzel jelezve, hogy rossz helyen tapogatózik. - WonWoo, ő itt EunSoo, a barátnőm - húzott magához szorosan.

- Szóval a barátnőd - bólogatott WonWoo, majd ellépve előlünk, beengedett a házba.

Sokan mondták, hogy egy buli tömve van emberekkel, ami igaz, de mégsincs undorítóan izzadtság és dohány szag. Ezek szerint vagy szerencsém volt, vagy a bulikról hallott "mesék" hamisak voltak. Jungkook kezemet szorongatva húzott a konyhába, ahol meglepően senki sem tartózkodott. Barátom otthonosan mozogva a hűtőhöz lépett és kinyitotta, hogy egy üveg alkohollal lépjen hozzám. Felültem a bárpultra és kezembe véve az üveget, tanulmányozni kezdtem azt. A vodka szó láttán elfintorodtam, ugyanis egyszer sunyiban belekortyoltam apám vodkájába, míg ő nem figyelt. Rögvest mardosni kezdte a torkom és most sem lepődtem meg, amikor az első korty után fuldokolni kezdtem.

- Jól vagy? - kérdezte Jimin, aki mindvégig figyelt engem, ezzel is szemmel tartva.

Aprót bólintottam és a lehető legmesszebbre csúsztattam a poharat.

- Elmegyek a mosdóba, maradj itt és ne kószálj el - hajolt a fülemhez Jungkook, hogy valamennyire halljam a hangját, amit a hangos zene elnyomott. - Vigyázzatok rá! - mutatott rám, majd megvárta míg a többiek egyszerre bólintanak egyet és már el is tűnt.

Hiányérzetem támadt, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy Jungkook utan megyek, de amint leszálltam a bárszékről, egy kéz csúszott a derekamra. Tudtam, hogy nem Jungkook az, hiszen a derekamon pihenő kéz csontosabb volt, mint a Jungkooké és durvábban fogott közre ujjaival, mint ahogy Jungkook teszi azt. Aprót ugrottam, amikor az ismeretlen kéz fenekemre csusszant és rögtön bevillant az az este, amikor meglettem erőszakolva Taehyung által. Szinte filmként vetítődött lelki szemeim előtt az a borzalmas este, aminek fájdalmait még ha nem is fizikailag, de lelkileg újra átéreztem. Szemeimet akaratlanul is Taere vezettem, aki mintva megérezte volna, hogy figyelem, rámpillantott.

- Csak nem megijedtél? - suttogta udorítóan a fülembe, így a mocskos lehelete fülemnek csapódott. Nagyot nyeltem, amikor kezével hátsómra markolt és mégjobban magához húzott.

Képtelen voltam bármit is csinálni, ledermedtem és csak bámultam Taehyung szemeibe, aki csak azután vette észre, hogy bajban vagyok, miután az idegen megmozdult, ezzel feltárva arcát a többiek előtt. Taehyung szemei elsötétültek, ahogy Jiminé és a többieké is, akik azonnal felénk léptek. Hirtelen felébredtem a sokkból és már csak Jimin karjai között találtam magam, míg Jungkook WonWoot fogta le és hurcolta távolabb tőlünk. Ezek szerint a ház tulajdonosa fogdosott meg?

Lábaim erőtlenül összecsuklottak és, ha Jimin nem tartott volna meg, már rég ájultan feküdtem volna a padlón.

- Jól vagy, EunSoo? - paskolta meg Taehyung az arcom, de nem tudtam reagálni. - Hé! Hol van Jungkook?!

Fokozatosan vesztettem el látásom, szinte már homályosan láttam, amikor Jungkook megjelent előttem. Azonnal kitisztult minden és csak sötét szemeit figyeltem, míg ő próbált szóra bírni.

- J-Jungkook... - remegett meg a hangom. - Többször ne menj el

- Nem fogok, csak szedd össze magad és állj fel - tettem, amit kért és remegő lábaimmal lassan felemelkedtem és Jimin segítségével visszaültem a bárszékre. - Mi történt?