Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

7.

Jungkook egy kávézóba vitt, ahol a legeldugottabb részre ültünk, hogy senki se zavarjon minket, de azért a kiszolgálók lássák, hogy itt vagyunk. Csendben ültünk egymással szemben. Jungkook az ablakon kifelé nézve figyelte a hóval borított várost, míg én a többi vendég vidám kacaját és beszélgetését hallgattam. Kellemes hangulatot adott ez a kisebb épület, nem is csodálom, hogy ilyen sokan voltak. Belül világos barna falak adtak színt a kávézónak. A székek és asztalok krémszínben pompáztak, amik teljesen levettek engem a lábamról. Három dekorált égő fénylett a plafonon messze egymástól, hogy a legeldugodtabb helyre -mint, ahol mi is voltunk- fényt borítsanak. Kávé, forrócsoki és némi süteménny illat szállingózott a levegőben, amit lehunyt szemekkel szívtam be. A rádiókon már karácsonyi dalok szóltak, holott még csak december elseje.

Gondolataimból a kiszolgáló lány húzott vissza, aki megérkezett Jungkook capuccinójával és az én forrócsokimmal. A lány kedvesen mosolyogva nyújtotta át mindkettőnknek a két forró italt, majd hátatfordítva elment. Kíváncsian figyeltem Jungkookot, de kellemeset csalódtam, amikor láttam, hogy nem nézett a lány után.

Le a kalappal, Jungkook!

Szívószálam megragadva tettem ajkaim közé. Félszemmel láttam, ahogy Jungkook nagyot nyelve figyelte mozdulatom. Torok köszörülve rázta meg kissé fejét, hogy észhez térjen, amit én visszafojtott mosollyal néztem.

- Ízlik? - köszörült ismét tokot vőlegényem.

Halkan felnevettem.

- Hm. - bólintottam. - És neked?

- Megkóstolod? - tolta elém az üvegpoharát.

Bólintva vettem el tőle és tettem az ó szívószálát az ajkaim közé már túl csábosan, csak, hogy lássam mi lesz a reakciója. Óvatosan szívtam fel a még gőzölgő italt, majd lehyuntva szemeimet nyeltem le azt. Még hümmögtem is mellé.

Ez az, EunSoo. Csalogasd csak még közelebb az arrogáns vőlegényed.

Jóízűen körbeszántottam nyelvemmel alsó ajkaimon, csakis a hatás kedvéért, amit Jungkook kábultan figyelt.

- Elnézést, mindjárt jövök. - állt hevesen a helyéről és elsietett a mosdóba.

Halkan felnevetve fogadtam a tényt, hogy letudtam venni Jungkookot a lábairól. Persze nem ez lesz legközelebb a célom, ő ugyanolyan bunkó, mint eddig volt, csak msot megártott neki a suli nélküli élet. Bizonyára holnap már más lánnyal fog kufircolni. Már nem mintha velem már megtette. Isten ments, hogy hozzámérjen.

Kerek tíz perc múlva Jungkook visszatért, frissen és üdén, majd újra kortyolgatni kezdte a már rég kihűlt italát. A forrócsokim már megittam, így az asztalon könyökölve bámultam az alkarján lévő tetkóját. Az a virág szerűség feketén díszelgett hófehér bőrén, ami teljesen kihangsúlyozta bőre színét.

És persze Jungkook megint pólóban volt.

Télen.

Mínusz két fokban.

Ciccegve ingattam meg fejem és fontam keresztbe karjaim. Jungkook felfigyelt rám és kérdő tekintettel nézett rám.

- Meg fogsz fázni. - ingattam meg fejem rosszallóan.

- Tán aggódsz értem? - mosolygott elégedetten, amitől a frászt kaptam.

Fújtatva egyet álltam fel a helyemről és elnézést kérve, a mosdóba mentem, hogy felfrissítsem magam. Percek múltán visszaindultam Jungkookhoz, de egy igazán érdekes és hányingert keltő látvány fogadott. Jungkookkal szemben - a helyemen- egy haspólóba és miniszoknyába tuszkolt bűnronda lány ült. Haja szőkén virított, körmeivel majd' kiszúrta saját szemeit. Szempillája már akkora volt, hogy féltem, letépi szemhélyait a helyükről. Szemöldöke tipikus leborotvált és felfestett vonal ábrázatú volt, amik kicsit sem hasonlított egymásra.

Féltékeny lettem. Láttam, hogy Jungkook rá sem hederített, szinte másodpercenként ásított a csaj pofájába, de persze annak nincs esze, hogy észrevegye. Cseppet sem érdekelte Kookot a csaj, mégis felszínre tört a durvábbik énem, ami nem ismert határokat és, ha kellett, azt a lányt is kivágta volna az ablakon, de volt bennem annyi és nyilvános helyen tűrtőztettem
magam. Nőies, magabiztos léptekkel lépkedtem a lány felé, majd amint észrevett engem, gúnyosan felmosolyott rám, majd Jungkookhoz fordult.

- Édesem, én is ugyanazt kérem, amit te. - nézet rá vinnyogó hangot kiadva. - Két kávét kérünk! - csettintett ujjaival, majd egy legyintéssel elhesegetett volna.

Eszetlen.

- Szerintem rossz helyre ültél. - mondtam neki teljesen nyugodtan.

- Miket habogsz itt? - vinnyogott ismét. - Kérlek, zavard el innen! - nyávogott Jungkooknak, aki ajkait összeszorítva nézett rá. Kicsi kellett, hogy elröhögje magát, de bevallom, nekem is.

- A helyemen ülsz, te eszetlen! - rivalltam rá, amint elvesztettem a türelmem.

- Szeretnéd, hogy a helyed legyen! - nevetett, mint egy hiéna. - Ki vagy te itt, hm?

- Ennek a fiúnak a mennyaszonya. - mutattam Jungkookra.

A lány csak értetlenül nézett rám, látszott rajta, hogy nem vágja.

- Kérvényt kell kérjek vagy anélkül is felfogtad, hogy a helyemen ülsz? - sóhajtottam a plafonnak fordítva a fejem.

A lány ciccegett egyet, majd felállt és eltipegett az öt centis magassarkújában.

- Nem volt semmi. - küldött egy elégedett vigyort felém, Jungkook.

- Menjünk inkább. - indultam el a kijárat felé.

Jungkook kifizette a két italt, majd hazaindultunk. Csendben sétálgattuk egymás mellett, csak a cipőnk alatti hó ropogása törte azt meg. Jungkook idővel megszólalt, amivel teljesen megtörte a nekem szinte kellemesen ható csendet.

- Mi volt ez a kávézóban?

- Hagyjuk inkább. - sóhajtottam. - Felejtsd el.

- De én tudni akarom. - makacskodott.

- Nem fogom elmondani!- csattantam fel felé fordulva, két karom kitárva. - Felejtsd el!

Felidegesített, hogy ennyire féltékeny voltam. Lehet nem is attól voltam ideges, hanem csak azért, mert Jungkookról volt szó. Egyre jobban kezdtem megőrülni miatta, minden megengedtem neki, sőt, hagytam, hogy megcsókoljon és magához öleljen. Ő pedig kiélvezte ezt és kapott az alkalmon.

Mérgesen hátatfordítottam neki, majd lépéseimet felgyorsítva hagytam ott őt egyedül. Még hallottam, ahogy felhorkant, ami nem igazán érdekelt engem, inkább haladtam tovább, míg nem házunk elé értem. Szinte futva tettem meg a távolságot az ajtóig. A házba berobbanva vettem le cipőim és kabátom, majd rohantam fel a szobámba. Ott az ágyra dőltem és nagyot sóhajtva szorítottam össze szemeim.

- Miért csináltad ezt, te marha? - temettem tenyereimbe arcom, miközben magammal beszéltem.

- Hagytad volna ott őt egyedül, az Istenért is. - emeltem fel hangom, majd ingerülten felültem.

- Olyan kedves volt ma velem, én mégis bunkó voltam vele. - ráztam meg fejem nem tetszően.

- Mi van veled, EunSoo? - fájdalmasan kinyögve a mondatot, dőltem vissza az ágyamba.

- Miért érdekel téged az a bunkó? - folytattam tovább.

- Miért, miért, miért? - ütöttem fejem az ágy matracába minden egyes "miért" után.

Beszélni fogok vele. Beszélnem kell vele és bocsánatot kérni tőle. Kedves volt velem és megérdemli, hogy kedves legyek vele én is.
Holnap elmegyek hozzá és beszélni fogok vele. Biztos kedves lesz és megbocsát. Igen, az lesz. Ha ma az volt, akkor holnap is, hiszen a barátai nem lesznek ott. A barátai nélkül kedves szokott lenni velem.
Teljesen biztos vagyok benne.
Megfogok neki bocsátani. Most az egyszer, hiszen kedves volt és az is lesz ezen a héten. Biztos vagyok benne.

Hogy te mekkora egy naív kislány voltál, EunSoo.