Arrogáns vőlegényem ~Jungkook ff.~ /Befejezett/

17.

-Jungkook szemszöge-

Amikor EunSooval szoktam lenni, erős késztetést érzek, hogy hozzáérjek.

A tenyerem már-már bizsergett, annyira megszerettem volna már érinteni a lány apró kezét. Jobb kezem ökölbe szorítottam, bal kezemmel EunSoo táskájának pántját szorongattam. Állkapcsom megfeszítettem és szinte hallani lehetett fogaim csikorgó hangját. EunSoo mit sem sejtve, elfojtott mosollyal lépkedett mellettem, néha rám pillantva. Nyilván nem tudta, de észrevettem, mennyire zavarban van. Ujjait tördelte, idővel pedig zsebre dugta őket, majd megismételte a korábbi mozdulatokat. Magamban jót nevettem az aranyos viselkedésén. Megszokhattam már, hogy a lányok többsége zavarban van mellettem, de EunSoo más volt. Olyannyira más, hogy én is zavarban voltam. Elég volt ránéznem az ártatlan arcára, csillogó szemeire. Sokszor irigyeltem a gondtalan élete, az ártatlansága és végtelen jókedve miatt. Sokszor ki nem állhattam, amiatt, hogy őt kell elvegyem, de a napokban rájöttem, hogy jobb választás nem is lehetett volna. EunSoo volt az a lány, akivel úgy ahogy eltudtam képzelni a jövőmet. Párszor megfelelt ideálomként is.

Kellemes bizsergés futott át mellkasomon, amikor ránéztem. Hosszú, világosbarna hajába belekapott az enyhén fújdogáló szél, megtáncoltatva tincsei millióit. A szélnek köszönhetően rálátást nyerhettem arcára. Pirospozsgás orcái a tekintetem marasztalták, ezért így is tettem. Ajkai vörösen, kissé cserepesen préselődtek egymásnak, ahogy EunSoo zavarában végigszántott rajtuk nyelvével. Szemeim követték ízlelőszerve lassú mozgását. Belülről ráharaptam a számra, hogy elfojtsam a kitörni készülő sóhajom. EunSoo mégegyszer kinyújtotta nyelvét, hogy ismét megnedvesítse ajkait, hiszen a szél igen jól kifújta, szárazva téve száját. Amint ismét végignéztem nyelve mozdulatát, lelöktem vállamról táskáját, kezemet felemeltem és a lányt a vállainál megragadva löktem neki a mellettünk álló betonfalnak, ami a szüleim tulajdonában állt. Lökésem közben bal kezemmel hátranyúltam, hogy fejét megvédjem a kemény lökéstől. EunSoo meglepett nyögéssel fogadta erőszakosságom, de választ nem adva neki, tapadtam durván ajkaira. Hevesen mozgadtam ajkaim az övéin, néha alsó ajkába harapva és beszívva azt. EunSoo meglepetten fogadta tettem, hiszen másodpercek múltán is dermedten állt. Jobb kezem derekára csúsztattam, balommal a feje mellett támasztottam magam. Idővel enyhítettem ajkaim heves mozgásán. EunSoo lassan felemelte bal kezét és derekát ölelő karomra helyezte azt, ahol belemarkolt durva anyagú kabátomba. Szemeimet összeszorítottam heves szívdobgásom miatt, ami a lány ajkának mozdulatától dobogott akkora erővel, hogy majd' áttörte bordáim. A lány, jobb kezét hajamba túrta és a lehető leszorosabban préselődött testemhez. Nyelvemet végigszántva ajkán törtem utat magamnak szájüregébe. Amint nyelvünk összeért, tűz lobbant belsőmben az ismeretlen érzés miatt, amit eddig még életemben nem tapasztaltam. Elmosolyodtam, ahogy megéreztem fogait alsó ajkamon. Megálltam egy pillanatra, hogy lássam, mit fog csinálni. EunSoo fogaival kissé meghúzta alsó ajkamat, majd beszívva azt nyitotta fel pilláit, hogy a már nyitott szemeimbe nézzen. Szemkontaktusunk meg nem szakítva folytattuk tovább heves csókcsatánk, amit végül ő szakított meg, szapora lélegzetvétel kíséretében. Homlokomat az ő homlokára támasztottam és csak lehunyt szemekkel lélegeztem be mennyei illatát.

- Megkellett tennem. - suttogtam remegő hanggal.

- Remélem ne bántad meg. - forró lehelete számnak csapódott, ezért jólesően felsóhajtottam.

Lassan megingattam a fejem, választ adva kérdésének. Táskáját felkaptam a földről és kezébe adtam.

- Aludj jól... - suttogtam, orrunkat összeérintve.

Lassan elléptem tőle és házunk bejárata felé vettem az irányt. Nem volt szép tőlem ezek után otthagynom őt, de úgy éreztem, hogy ha nem teszem meg, felrobbanok előtte a hirtelen feltört érzelmeimnek köszönhetően. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem és nem tudtam megkülönböztetni a jót és rosszat, kellemest vagy kellemetlent.