Én Is Téged, McClain /klance ff./

A kezdet

Egy újabb hétfő. A McClain házban nagy készülődés volt, ugyanis a család szeme fényének, vagyis Lance McClain-nek kezdődött a harmadik éve a gimnáziumban.

- Kicsim, ezt ne hagyd itthon! - szólt az indulni készülő fiú után anyukája.

Egy uzsonnás zacskó lobogott a kezében, benne feltehetőleg egy szendviccsel és egy almával. Ezt Lance már tapasztalatból tudta, hisz az elmúlt két évben mindig ezt csomagolta anyja.

- Köszi anyu! - vette el unottan a csomagot anyja kezéből.

Egy gyenge mosollyal kilépett az ajtón, kezében az uzsonnájával. Bezárta az ajtót, majd kiállt a ház elé. Egy mélyet szippantott a levegőből, és megállt. A szomszédok idiótának hihették volna, de ő nem a semmiért állt meg ott. Bizony a legjobb barátját, azaz a suli nagymenőjét várta, Keith Kogane-t. Lance csak várta a fiú kocsiját. Egy fehér ing volt rajta, egy kék nyakkendővel, és egy pár fekete vans cipővel. Egy szóval helyesen nézett ki. Felpillantott Instagram fiókjára. A legutóbbi csekkolás óta 100 lájk jött a képére.

Pár perc múlva egy éjfekete BMW hajtott fel a kocsifeljáróra.
Ez Keith. Biztos hogy Keith.

- Beszállsz haver? - kiáltott ki az autóból az említett.

Lance vigyorogva kinyitotta az ajtót és beült. Mint kiderült, nem csak ő volt ott. Az autóban már ott ült Pidge, és Hunk.

- Shiro? - kérdezte a McClain fiú.

- Most megyünk érte, nyugi. - válaszolt Keith, és benyomott egy kis Palaye Royale-t.

- Shiro! Gyere pattanj be! - kiáltott ki a fekete hajú.

Lance és Hunk igyekeztek helyet szorítani az említettnek hátul. Shiro beugrott arra a minimális helyre amit Hunk nem foglalt el, majd elindultak.
Hát igen. Keith Kogane, Lance McClain, Pidge Gunderson (avagy Katie Holt), Takashi Shirogane, és Hunk Garrett Palaye Royale-t hallgatva együtt indultak az első napra.
Az iskola előtt hatalmas kocsisor állt.

- Basszus! - csapott rá a kormányra egy nagyot Keith, mire az autó dudált egyet.

- Vigyázz emós, felszakad a kesztyűd! -viccelődött Pidge vigyorogva, mire az említett unott fejjel ránézett.

- Nem emós, hanem emo... -magyarázta el századjára barátainak, mire azok nevetve egymásra néztek.

Keith leparkolt egy kicsire az iskolától, majd kiszállt a fekete BMW-ből.

- Kifelé, ingyenélők! - vigyorgott rájuk, majd kinyitotta a csomagtartót.

A potyautasok egyenként szállingóztak ki az autóból, majd mentek hátra a táskáikért. Lance kikapta kék táskáját, és a többiekkel oldalán elindult befelé. Az iskola nem volt nagy, de kicsi sem. Hófehér falán pár sáros cipő és focilabda nyom éktelenkedett. Az ablakai felett sárga díszítés volt látható, és piros cseréptető ékesedett a tetőn. Az ajtó tölgyfából volt, és kicsit kopott. A csapat kisebb zajjal vonult be, bár bent sem volt nagyobb zaj. Mindenki elvolt valamivel. A többség beszélgetett, Pidge és Hunk egy Rubik-kockán akadtak le, Lance és Keith vitatkoztak valamin, míg Shiro éppen próbálta őket csendre inteni.

Az iskolában egész évben versengés volt a csapatok közt. Hogy milyen csapatok? Hát felvilágosítalak, barátom. Itt a kezdetek óta lehet három csapatba csatlakozni, és azok, akik a legtöbb pontot szerzik, év végére mehetnek egy hétre kirándulni. Nem nagy cucc, de megéri.
Ugye van a Voltron csapat, amiben a kis társaságunk is van, a Balmera csapat, és az Altea csapat. Minden csapatnak van egy színe, és olyan pólókat, kitűzőket, nyakkendőket kell felvenniük. A Balmerásoknak a barna, az Alteásoknak a fehér, és a Voltronosoknak a szivárvány összes színe a fehéren, és a barnán kívül. Szóval így ment az élet a Universe gimiben.

Mindenkin nyakkendő volt, a csapata színével és logójával ellátva. Lance-en kék volt, Keith-en piros, Hunk-on sárga, Pidge-en zöld, és Shiron fekete, egy fehér inggel. Idén az újakat első évben beosztják már a csapatokba. A kis társaságunk izgatottan foglalt helyet az udvarra állított padokon.

- Hello Universe gimi! - sétált be Coran, mire ujjongás tört ki.

A harmincas férfi nyakában egy piros nyakkendő himbálódzott. Vörös haja most hátra volt fésülve egy kevés hajzselével. Fehér nadrágján és ingjén egy árva folt sem éktelenkedett. Szintén vörös bajusza ki volt pödörve.

- Üdvözöllek titeket az új évben! Remélem mindenki jól fogja érezni magát! Jött egy új tanár viszont, akit be szeretnék nektek mutatni. Jöhet? - kérdezte, mire egy igenlő moraj futott végig a társaságon. - Akkor bemutatom nektek Zarkon tanárurat. Ő lesz az új kémia tanárotok. Köszönjöm nekik! - utasította a férfit.

- Sziasztok! Mint az igazgató úr elmondta, én leszek az új kémia tanárotok. Remélem jó éveink lesznek együtt! - szólt bele dörmögő hangon a mikrofonba, mire a diákok tapsolni kezdtek.

Miután Zarkon lement a színpadról, egy Alteás jött fel helyére.

- Jöjjenek a toborzó szövegek! - mondta az igazgató, és gyorsan lesietett. Az Alteás lány beleszólt a mikrofonba.

- Sziasztok! Én az Altea csapat képviselője vagyok, Allura. Először is, itt mi vagyunk a vezető csoport, mivel már évek óta mi nyerjük a versenyt. A foglalkozások többnyire szórakoztatóak. Minden újat szívesen látunk! - fejezte be a lány.

Egy rövid taps után lement a színpadról, és egy balmerás lány vette át a helyét.

- Sz-sziasztok! Én vagyok a Balmera csapat képviselője, Terry. Mivel mi vagyunk a legkisebb csapat, ezért szeretnénk minél több embert. Ne féljetek csatlakozni! Ha kevesen is, de összetartunk, és már-már olyanok vagyunk mint egy család. Szerintem egy jó csapat vagyunk! - szólt a mikrofonba az alacsony lány. Egy taps után letopogott a színpadról.

Csend volt. Senki a színpadon, pedig a Voltron jönne. Az igazgató óvatosan sugdolózva elkérte a lapot az összezavarodott titkárnőtől. Egy zavart köhintés után odalépett a mikrofonhoz.

- Úgy látszik, hogy nincs felírva ide senki. - gondolkozott. - Akkor választok valakit aki.......nem lesz más, mint Lance McClain!