Ellenségből barát, vagy több?

Kiegészítő novella

Több mint egy hónap telt el azóta, hogy Kurt elköltözött a Blaine-nel közös lakásukból, és újra az apjánál lakott. Kissé furcsa volt újra abban a szobában lenni és aludni, ahol felnőtt, de otthonos és megnyugtató volt. Blaine még mindig írogatott neki naponta többször is, amire ő persze nem felelt, a másik mégsem adta fel.

– Ez már túlzás – olvasta el az újabb sms-t, majd rögtön ki is törölte. Még mindig fájt neki a dolog, hiszen szerette Blaine-t, hozzá akart menni, együtt éltek. Ez nem valami kis viszony volt, amin hamar túl van az ember fia.

Telefonja újabb csörgésére már kapásból nem akart figyelni, de a csengőhang más volt. Ez csak egy személyt jelentett. Sebastian Smythe-t.

– Szia! – köszönt a Warblers vezetőjének.

– Hali. Tudtommal már itt kellene lenned a kávézóban, és nem otthon lődörögni – mondta Sebastian kötekedve.

Sebastian, hogy elvonja Kurt figyelmét a megcsalásról, sokszor beszélgetett vele a kávézóban vagy a PeacePalace-ban, hogy kimozduljon otthonról. Habár mindig dohogott, ha Kurt rázúdította a panaszait, sosem mondta le ezeket a találkozókat. Egy idő után már természetes volt nekik, hogy összefutnak pár órára.

– Oh, basszus! Elfelejtetettem! – kapott észbe Kurt. – Megyek...

– Nem kell – vágott közbe Sebastian. – Úgyis indulni készültem már a Warblers gyűlésére.

– De... Ne haragudj!

– Nem fontos. Gondolom, már megint Blaine miatt felejtetted el. Várj! Ne is mondj semmit! – vágott közbe, mikor meghallotta telefonon keresztül is, hogy Hummel épp levegőt vesz, hogy hozzákezdjen a mondanivalójához. – Biztos megint sms-ekkel zargat... Már ideje lenne, hogy túltedd magad azon a hülyén.

Kurt nem válaszolt, csak nagyot sóhajtott. Smythe kéretlen őszintesége néha rosszul esett neki – főleg ha Rachel „Béküljetek ki, hisz' szereted!" monológja után kapja meg –, de szüksége volt rá, hogy felnyissa a szemét. A fiú volt az egyetlen, aki nem babusgatta, nem járt lábujjhegyen mellette, hanem megmondta az igazságot, vagy legalábbis azt, amit annak gondolt.

– Talán itt lenne az ideje, hogy megbeszéljétek a dolgot – hallotta meg Sebastian hangját Kurt. – Nem kerülgetheted mindig Blaine-t, azzal nem oldasz még semmit.

– Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésére – ellenkezett rögtön Hummel. Rosszul volt már az emlékétől is, ha Blaine és a szeretője eszébe jutott, ahogy ott fetrengtek az ágyukban. Kurt és Blaine ágyában!

– Miért? Az jobb, amit most csinálsz? Kerülöd, hozzá sem szólsz, ha meglátod, szinte elszaladsz – gúnyolódott Sebastian. – Ez aztán a megoldás!

– Jól van, megpróbálok beszélni vele – adta meg magát Kurt. – De nem ígérem, hogy nem fogom felpofozni.

– Oh, azt szívesen végigasszisztálnám – nevetett bele a telefonba Sebastian.

Kurt állta a szavát, így amikor legközelebb Blaine hívta, nem nyomta ki, hanem felvette. Volt vőlegénye rögtön el kezdte mondani, mennyire hiányzik neki, és hogy nagyon sajnálja, hogy megbántotta, ám erre Kurt nem volt kíváncsi. Ha őszinte akart lenni, Blaine számára már csak a múlt volt.

A PeacePalace-ban történt csók óta Kurt már kezdett vonzalmat érezni Sebastian Smythe iránt, ami ijesztőbb volt még az exével való találkozásnál is, hiszen ő és Smythe mindig is utálták egymást. Na jó, már nem így állt a helyzet, de még akkor is furcsa volt kettesben lenni a Warblers vezetőjével.