𝚌𝚛𝚎𝚊𝚝𝚒𝚟𝚒𝚝𝚢 // avagy egy kihívás

Félelem // bts - yoonmin

Rettenetesen félek és jó magam sem tudom, hogy mi tévő legyek.

Összekulcsolt ujjainkat csak mi látjuk, de így is fennáll a lebukás veszélye.

- Yoongi, te nem félsz? – kérdeztem halkan, miközben alig bírtam megülni nyugodtan a seggemen.

- Mitől kellene? – kérdezett vissza és cseppet sem lettem kisegítve a válaszától.

- Mindegy. – elhúztam a szám és magamban pár szitokszó is elhangzott.

Éreztem, ahogyan szorítása erősebb lett, majd enyhült.

- Jól vagy? – kezdtem aggódni.

- Én igen, és te?

- Talán. – majd a tekintetemet újra a vászonra szegeztem.

Mikor vége lett a filmnek kicsit megszeppenve vettem tudomásul, hogy végig Yoongi kezét fogtam és a hirtelen tudatosulás után éreztem, hogy apró pír borítja az orcámat.

Yoongi rám mosolygott, majd jobb kezével arcomhoz közeledett.

Lassan megfogta az arcom, és a fülemhez hajolt, majd motyogott valamit, amitől libabőrös lettem, bár semmit se hallottam belőle.

- Waaaaaa! – ordított bele a fülembe, ezzel frászt hozva rám.

- Te hülye, majdnem bepisiltem. – ököllel megütöttem a mellkasát és durcásan hátat fordítottam neki.

- Félsz? – szólt lágy hangon, és derekamra csúsztatta a tenyerét.

- Igen! – szóltam neki erélyesen, majd egy gyors mozdulattal maga felé fordított.

- Engem a félelem éltet. – kacéran elmosolyodott, és egy lágy, de mégis érzéki csókot kaptam tőle. A csók nem tartott tovább pár másodpercnél, de ki merem jelenteni, hogy életem legjobbja volt.

- Már nem félek. – összekulcsolta az ujjainkat és így sétáltunk végig az utcán, engem pedig büszkeséggel töltött el a tudat, hogy Min Yoongi az én pasim.