A Hibásak

ÖT

Több szó már nem hangzott el James és legújabb barátja között, amíg be nem értek az Állam tulajdonában lévő hajóba. Ott a fegyveres még egyszer jól hátbavágta a fiút, hogy tempózza meg magát, aki természetesen rossz néven vette az oktalan agressziót és bunyóba is kezdett volna, ha valaki félbe nem szakítja:

- Haver, hagyd. Nem éri meg - azonnal felismerte a szomorkás hangot. Vett egy mély lélegzetet és rendbe tette magát.

- Találkozunk még - vetette oda a férfinak, majd köpött egyet.

Követte Michael-t, aki egy tágas termen vezette át, amibõl egy hatalmas, kétszárnyú ajtó nyílt.

- Oda kell bemennünk.

- Inkább szökjünk meg.

- Most? - kérdezte a rémült arcú fiú.

- Meddig akarsz még várni? Persze, hogy most! - mondta izgatottan James, de megindulni már nem tudott.

Háta mögül ugyanis kibiztosított fegyver hangját hallotta, ráadásul kettőét. Szemét forgatva megfordult és igyekezett minél magabiztosabbnak tűnni Michael előtt.

- Mért nem vagytok még benn? - kérdezte az egyik férfi.

- Ha nem szakítanak félbe, talán már ott lennénk - felelte karba tett kézzel James.

- Na nyomás befelé - intett a másik igencsak méretes fegyverével a kétszárnyú ajtó felé. A fiúknak nem volt más választásuk, engedniük kellett.

Amíg a kínos csendben sétáltak felfelé a lépcsőn, az idősebb fiú lopva társára nézett. Arcáról csupa félelmet és kétségbeesést olvasott le. Rosszul érezte magát, amiért nem sikerült megnyugtatnia őt.

Belépve a hatalmas terembe megszámlálhatatlan mennyiségû széket találtak, és majdnem mindegyiken ült is valaki. Mind azok az emberek voltak, akik a 183-as szobában is.

A szoba úszott a fényben. Óriási csillárok lógtak a mennyezetrõl, és méretes ablakok szegélyezték a termet. Ha nem ilyen helyzetben lettek volna ott, James talán még a csodájára járt volna. Így viszont csupán egy nagy helyiséget látott, tele foglyokkal.

- Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet! - szólt a szemben lévõ pódiumról egy vékony férfi.

- Gyere James, üljünk le - Michael magával húzta a fiút, mert tudta, hogy magától úgysem fogad szót egy ilyen erõtlen férfinak.

A székek precízen elrendezve álltak négy nagy oszlopban. Ezekbõl az egyik szélén foglaltak helyet, hogy amint lehetõségük támad, elsõként hagyhassák el ezt a borzalmas termet.

- Nyilvánvalóan tobzódnak magukban a kérdések - kezdte a férfi, amikor a terem elcsendesedett. - Nem is véletlenül. Hiszen úgy gondolják, ok nélkül vannak itt. Ami nem igaz - James és Michael gyanakodva egymásra néztek. És ez volt az elsõ pillanat, amikor az idõsebb fiú elszántságot látott társa szemében. - Ugyanis önök között nincs olyan, aki ne kapta volna meg a kollapszónia elleni védõoltást. Amivel nem is lenne semmi baj! Azonban a maguk szervezete nem helyesen reagált az oltásra, ami azt jelenti, hogy önök mind fogékonyak a betegségre.

Szünetet tartott. Direkt húzta az idõt. De ez a pár másodperc pont elég volt arra, hogy James megrémüljön. Az a végtelen magabiztosság megremegett és félelem vette át a helyét. Számtalanszor gondolt már a halálra mint megoldásra, de egyszer sem komolyan. És most védtelen egy végzetes betegséggel szemben. Csak úgy, mint Michael, akit meg kéne védenie. Rápillantott. A fiú maga elé bámult, sötét tekintettel. Õ sem tudott mit kezdeni a hírrel.

- Figyelj, haver - suttogta neki James. - Nem lesz semmi baj.

- Hát persze. Mert már van - szemei csillogtak a könnyektõl. Mielõtt azonban James elkezdhetett volna bármiféle válaszon agyalni, a férfi folytatta:

- De ne aggódjanak. Az Állam ugyanis rájött a megoldásra. Amerika tulajdonában áll egy sziget, ami tökéletes otthont jelenthet a számukra. Gyanítom, nem szívesen maradnának egy olyan városban, mint London. Mert gondolom azt maguk is észrevették, hogy a fertõzöttek száma egyre csak nõ. A Könnyek szigetén viszont ez a probléma kiküszöbölhetõ lenne, hiszen egy kollapszóniával diagnosztizált ember sem jutna el oda. - ezután ismét abbahagyta egy kicsit, majd elmosolyodott. - Most pedig élvezzék a hajó nyújtotta lehetõségeket és foglalják el szobáikat. Az elsõ emelettõl egészen a huszadikig maguké a terep! További szép napot!

- Huszadik?

- Huszadik - bólintott Michael, azzal felpattantak és kirohantak a kapun.

Jamesben megerõsödött a szökés gondolata. Eljött az alkalom. Azonban amint körbenézett, el is szállt, mert az egész helyiség csak úgy hemzsegett az õröktõl. Képtelenség lett volna kijátszani õket, így úgy döntött, még várniuk kell.

Besiettek egy liftbe, ami a lépcsõ mellett állt közvetlenül. Michael benyomta a húszas számot mire becsukódott a lift ajtaja.

- Nekem ez nem tetszik - mondta határozottan a fiatalabb fiú.

- Nekem sem. Miért törődne velünk ennyit az Állam? Hiszen csak néhány polgár vagyunk, akiken nem működött az ellenszer. Hiába van antant, vagy hogy hívják ezt a szövetség-izét, én akkor sem hiszem, hogy ennyit változott a nagykutyák véleménye rólunk.

- Ja, szerintem sem. Meg aztán... mire ez a fényűzés? - mutatott körbe a liftben Michael. És valóban, még az is szépen kidolgozott, aranyszínű volt. Kacifántos motívumokkal díszítve.

- Fogalmam sincs. Elvihettek volna egy csónakkal is erre az idióta szigetre.

- És a cápák?

- Milyen cápák? - James hirtelen a fiúra kapta tekintetét, mert nem értette, hova akar kilyukadni.

- Az óceánban biztos vannak cápák.

- Ez oké, de mit akarsz te velük?

- Csónakkal veszélyes lenne - Michael megvakarta az állát, miközben sandán Jamesre nézett.

- Te meghibbantál? - kérdezte, majd felröhögött. - Komolyan a csónakon akadtál fenn? Rendben, akkor legyen ladik.

- Az ugyanaz - mondta erre halkan Michael.

- Na jó, tudod mit, ez hülyeség. Holnapig ne szólalj meg.

- Igenis, mester - tisztelgett, aztán megfeszülve állt James mellett.

- Barom.

Az idősebb fiú vállon veregette barátját és vele nevetett. Családja halála óta ez volt az első felhőtlen alkalom, amikor nem a világ problémáival foglalkozott. Tudta, hogy Michaelben egy őszinte és jó barátot talált, akit bűn lenne elveszíteni.

Minél többet beszélgettek, annál közelebb kerültek egymáshoz. Jó, ha az embernek szörnyű helyzetben is van egy barátja. Így az a helyzet nem is olyan szörnyű.

Holnap 31, szóval boldog új esztendőt gyermekek!😊