Unicorn boy

19.

a zenének szokásosan semmi köze a részhez, csak ez megy a fejemben az énekóra miatt.

Sean általában igen sokáig szokott zuhanyozni, de valamiért mégis úgy gondoltam, hogy nem lenne jó, ha a fiók tartalmát bámulva talál a szobájában, ezért elhelyezkedtem az ágyon, és próbáltam a lehető legnormálisabban viselkedni.

Na, ezzel csak az a gond, hogy bármennyire is jó színész vagyok, valahogy képtelen vagyok az lenni, ha valamiféle számomra... zavarba ejtő helyzetbe kerülök. És ez is ilyesmi volt.

- Szóval mihez lenne kedved? - lépett be a helyiségbe, majd amikor rám nézett, elnevette magát és valamiféle sejtelmes mosollyal ült le mellém. - Miért vagy ilyen vörös? - kérdezte.

Hozzátenném, nagyon nem segített, hogy szokásához híven a felsőtestét fedetlenül hagyta, ezzel ha lehet, még több gondolatot ébresztve bennem bizonyos témákkal kapcsolatban. Tininek lenni szar.

- Láttam egy videót - nyögtem ki az első kevésbé borzalmas választ, ami eszembe jutott.

- Milyen videót? -röhögött fel megint, közben egyenesen a szemembe nézett, én pedig nem akartam félrenézni, állni akartam a tekintetét. Persze ezt mind direkt csinálta, mert tudta, hogy ettől csak kínosabban fogom érezni magamat. Ismétlem, mintapasi. - Valami pornót?

- Ja, mondhatjuk - vontam vállat. - Hagyjuk, mit is kérdeztél? - próbáltam terelni a témát miközben eldőltem az ágyon, de neki ehhez még nem volt kedve, túlságosan is szórakoztatta a helyzet.

- Ilyen az, ha az ember sokat néz sorozatokat a neten - válaszolta, mire én erre azért mégis vetettem rá egy amolyan "ez most komoly?" tekintetet.

- Sean, My little pony-t nézek. Szerinted a My little pony netre feltöltött részei dobnak fel pornóreklámokat?

- Ezek szerint igen - feküdt le mellém. - Mert te láttál egyet, ugye?

- Komolyan, hagyjuk a témát, oké? - néztem félre még mindig enyhén pirosas arccal. Hm. Most konkrétan magamnak mondtam ellent, nem? Mert máshol nem láthatok ilyesmit, ez igaz. Hacsak nem keresek rá. És miért keresnék rá? Mindegy, inkább én se fejtegetem a saját hazugságomat.

- Ahogy akarod - válaszolta vigyorogva. - Szóval mit csináljunk? Az alváson kívül, az kizárva - kérdezte, majd mielőtt válaszolhattam volna valami olyasmit, hogy "ötletem sincs", már folytatta is. - Előkotorhatom anyuék szobájából a társasokat, vagy csinálhatunk valami kaját, vagy csinálhatunk nyálas közös képeket, vagy a kedvencem, megírhatod a töri házimat.

- Az utolsó kettő kizárva - fintorodtam el.

- Jó, akkor legyen a második. Éhes vagyok.

Szóval, elkezdtünk sütit csinálni valami netes recept alapján, ami úgy volt hirdetve, mint "egyszerű, sütés nélküli desszert", és elég jól nézett ki.

Hozzátenném, hogy pár hozzávaló kimaradt, mivel tekintve, hogy általában Sean vásárol a szülei helyett, nem szokott venni sütéshez - vagy bármihez, aminek köze van a saját magunk által készített kajákhoz - kellő dolgokat. De nem baj, azért megoldottuk.

Nos, nem nézett ki úgy, mint a képen, és az ízét is annyival le lehetne tudni, hogy "túlcukrozott tejes massza", de legalább mi csináltuk.

- Meg kellene tanulnod főzni - közöltem vele az asztalnál ülve, végignézve a liszttel (nem is kellett bele liszt) és cukorral beterített padlón és konyhapulton.

- Tudok telefonálni, és kívülről tudom minimum három étterem számát - vont vállat szórakozottan, közben a kreálmányunk darabkáival próbálva betalálni a sarokban lévő szemetesbe. - Meg amúgy te is szar vagy. És te telefonálni se tudsz.

- Miből gondolod, hogy nem tudok? - néztem rá kissé sértődötten.

- Soha nem szoktad felvenni, ha hívlak.

- Senkinek nem szoktam felvenni, nem csak neked.

- Mert nem tudsz telefonálni - válaszolta, oldalra billentve a fejét, mire én is megragadtam egyet a sütik közül, csak én nem a kuka belsejét céloztam meg vele, hanem a fiú arcát. És el is találtam, amin eléggé meglepődtem, de kevés szebb látvány van annál, ahogy a cukros, valami oknál fogva barnás színű massza folyik le Sean arcán.

Eléggé meglepődött, pár másodpercre még az az önelégült vigyor is eltűnt, de aztán egy hirtelen mozdulattal felvett vagy 3-4 darabot és szintén nekem hajította őket.

Végül valahogy az összes ilyesmi módon végezte, mi meg röhögve a padlón, ahol a csatának köszönhetően az összes hozzávaló elterült, és a fehér járólapot eltüntetve valami addig nem létező, új létformává állt össze.

Hozzátenném, ekkor már lehetett vagy fél tíz körül.

- Újra el kellene menni zuhanyozni, mi?

- Ja, kellene - értett velem egyet, majd feltápászkodott és a kezét nyújtva engem is felsegített. - Takarítás holnap.

- Kellemes vasárnapi programötlet - sóhajtottam fel a fejemet rázva, de azért egy mosolyt is küldtem a fiú felé.

- Jobb, mint a sütés - nevetett fel, aztán közelebb húzott magához és átölelte a derekamat.

Ha arról a pillanatról készült volna egy kép, valószínűleg nagyon nyálasan festettünk volna rajta. Nem, inkább cukormázasan. Ez a szó most ide jobban illik. Ugye milyen humoros vagyok?

- Az is a te ötleted volt - emlékeztettem rá, de mintha ezt már meg se hallotta volna, az ajkaimra hajolt és adott egy igen hosszú csókot. Még mindig nem szoktam meg, amikor ezt csinálja, de valahogy imádom is. Mondjuk ezt soha nem mondanám ki hangosan.

- Akarsz együtt fürdeni? - vetette fel, és a hangjából ítélve komoly ajánlatnak hangzott. Őszintén szólva a pillanat heve vagy valami ilyesmi baromság miatt simán igent mondtam volna, de két dolog is visszatartott.

A, ha igazából csak viccből kérdezte, és én mégis elfogadom, akkor az rohadt kínos.

B, ha igent mondok, és nem viccből kérdezte, akkor is rohadt kínos.

Tudjátok, van, amikor még nem állsz készen arra a pillanatra, hogy akár egy másodpercig is csak úgy meztelenül lásd a pasidat. Vagy ő téged. Vagy mindkettő egyszerre.

Főleg a mai, a szobában tett felfedezésem után. Üdv újra, stressz okozta gyomorgörcs, jó volt ez a pár óra nélküled!

- Ennyi nyál egy napra elég volt - forgattam a szemeimet, majd azért még adtam egy puszit az arcára, és elindultam az emeletre, mielőtt megláthatta volna, hogy milyen vörös az arcom. Hű. Olyan férfias a viselkedésem, hogy azt nem lehet felülmúlni.

- Te tudod, Hercegnő - hallottam még a hangját odalentről, ami egész vidáman csengett. Ki tudja, miért. Talán mert ritka tőlem, hogy mosolygok, és közvetlenül viselkedem, és én is teszek valami kis "mozdulatot" felé.

Vagy csak ízlett neki a süti. Mondjuk ez alighanem lehetetlen.

---------

nyálwarning. ja, lehet, hogy ezt fentre kellett volna írnom.

funfact, a rész egész második fele "improvizáció" volt, nem terveztem meg előre. guglin kerestem programokat, amiket "otthon csinálhatsz a pasiddal", és ez tetszett a legjobban.

hm. vajon hogy alakul a rész vége, ha mégis a társasozás mellett döntök?

ezt már soha nem tudjuk meg.