A fehér lány

[5]

Látva Ben barátját, ahogyan kiosztja a fiút miért nem kéne jönnöm, nem volt kedvem már semmihez sem.
Ben viszont szorosan fogta a kezem, és azt hajtogatta, ha én nem megyek akkor ő sem fog.

Végül Sean lelépett, mi Ben-nel pedig elindultunk a kávézó felé. Csúnyán összevesztek, kiabáltak egymással, ami nem csak a diákoknak, de a tanároknak is feltűnt. Így elküldtek minket.
Sean csak azt mondta: - Szórakozz a ribiddel! – ami egy kicsit rosszul esett.
Gondolom mostmár nem csak a kinézetem alapján fognak kritizálni a többiek az iskolában.

Mikor odaértünk azonnal fejemre húztam a kapucnit, amit Ben amilyen gyorsan tudott le is húzott.

- Ne! Így szebb vagy.

Nem reagáltam arra, amit mondott. Ugyanis szerintem sehogy nem voltam szép. Ez pedig nem önsajnálatból mondom, mivel nem igazán nézett úgy ki az arcom, mint a többi lánynak, akiket eddig láttam: kerek fejem volt, kicsi szám, nagy szemem, de legalább egyenes volt az orrom, ami a családunkban elég ritka. A nagyapámnak volt utoljára egyenes orra, de ő sajnos már nem él.

Mihelyst beértünk a kávézóba, azt gondoltam, hogy nagyon rossz lesz, de most nem érdekel, hogy néznek. Most elősször. És jó érezés volt. Lehet inkább az emberek azon gondolkodtak, egy ilyen helyes fiú mit keres egy ilyen lánnyal itt?

- Mit szeretnél kérni? Én tuti iszom egy jeges kávét. – annyira bele volt bújva az étlapba, mintha még sohasem látott volna ilyet. – Nézd, van fehér csokis forró csoki!

- Fehér csokis...

Folytatjuk...

Tegnapmaholnap

Nos, majd' 4 hónap késsésel, de meghozam a részt.
Remélem tetszik!