La Rose Noire( A Fekete Rózsa)

🌷1🌷

Egy utolsó pillantást vetettem magamra  a tükörben.Konstatáltam,hogy úgy nézek ki, ahogy ki kell néznem, felhúztam fekete csizmámat és kiléptem az ajtón.
Majd miután kulcsra zártam azt, megindultam a már jól ismert utcákon. Út közben a biztonság kedvéért még megigazítottam fekete barettemet, amely alatt hajam feszes konytba volt összefogva és végig simítottam hosszú, szintén fekete szövet kabátomon. Átlagos voltam. Egyáltalán nem voltam  kirívó. Számomra ez volt a lényeg, hogy ne szúrjanak ki a tömegben. Ebben a teljesen fekete ruha nagy segítségemre volt. De természetesen a hoszzú ujjú kabát alatt ott lapult, a csuklómra kötött piros sál.
A jelképe annak, hogy én is bele tartozom azon,(sajnálatos módon elég csekély létszámú) emberi rétegbe akik nem tűrik az új rendszert, akik szabadok akarnak lenni, akik vissza akarják szerezni azt  ami az övék.
Egy szóval: Én is egy  lázadó vagyok.
De ti nyilván nem is értitek miről van szó.Hogy miért van egyátalan szükség bármiféle lázadásra?
Elmagyarázom.
1946-ot írunk jelenleg.
Pontosan 2 éve a németek megtámadták az országunkat. És azóta nem igazán hajlandók elmenni.
Hogy miért? Kérdezzétek meg őket.  Gondolom jól érzik itt magukat. Mi már kevésbé örülünk a társaságuknak.
Szeretnénk minél hamarabb az országunkon kívül tudni őket. Ám előbb valamit még vissza akarunk szerezni tőlük. Valamit amitől 2 éve ugyanúgy megfosztottak minket,mint a szabadságunktól. Ez a valami mindennél fontosabb számunkra.
Ezért mi ellenálók elhatároztuk,hogy visszaszerezzük ezt. Kerüljön bármibe is.
Na elég lesz mára a belső monológból.
Koncentráljunk a mai napra. Tovább haladtam az utcákon az ég fölöttem szürke volt. Sokan voltak az utcán, mint mindig reggelente.
Mindenki sietett a munkájába.
Csupa ugyanolyan arc. Ám hirtelen kiszúrtam valakit a tömegben és ennek nagyon nem örültem, mert ha én kiszúrtam, más is kifogja.
-Francois!- léptem feldúltan az öcsém mellé, majd megragadva a karját elrángattam egy félre eső zugba.
-Neked is, szia!- mondta miközben a kezét fájlalta, ahol az előbb (talán egy kissé túl erősen) megráncigáltam.
-Normális vagy?!-szegeztem neki a kérdést, miközben leszedtem a sapkájáról, az oda kötött piros szalagot.-És ha észreveszi egy német tiszt?
- Akkor észreveszi! Ma nem volt kedvem rejtegetni!
- Mi az, hogy ma nem volt kedved rejtegetni? És ha nekik meg kedvük támad megölni?! Néha olyan idegesítő tudsz lenni!- mondtam miközben szépen össze hajtottam a piros kis szalagot,majd azt Francois szürke mellényének zsebébe raktam, úgy hogy még véletlenül se látszódjon ki. Barna haját kissé meg borzoltam,majd vissza raktam fejére a sapkáját.
- Ma is nagyon feszült vagy!- mondta vigyorogva a testvérem, aki valószínüleg jól mulatott  az idegességemen,mint mindig.
-Egyszer te fogsz a sírba vinni!
-Legalább egy dicső ember kezei által,hunysz el!-mondta majd kacsintott egyet.
- Ha az a ,,híres-neves" dicső ember nem vigyáz magára előbb huny el,mint én!
- Túl izgulod Rose!
- Nem, te nem izgulsz eléggé Francois!
-Hé!-ragadta meg mindkét vállamat és mélyen a szemembe nézett.- Itt vagyok. Nem fogsz elveszíteni,mert vigyázok magamra.Megígérem.-mondta, majd szorosan magához húzott és átölelt. Fejem a mellkasába fúrtam( hiába vagyok két évvel idősebb mégis egy fejjel magasabb,mint én) miközben ő a hátamat simogatta nyugtatás képpen.
-Minden rendben lesz! Tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen!-erre felnevettem
-Bolond vagy!
-Bolondoké a világ hugicám!
- 2 évvel idősebb vagyok!
-Meg egy fejjel alacsonyabb is!- erre vállba ütöttem.
-Au! Na!
- Így jár aki, a magasságommal viccelődik!
-Na siess, mert elkésel! De előbb!- mondta majd, mögém lépett levette a barettemet, kivette a hajgumit a hajamból és összeborzolta barna tincseimet- Tökéletes!
- Tudod te  mennyit szenvedtem azzal a konttyal?!
-Nem! De nem is érdekel!- mondta,majd egyszerűen csak sarkon fordult és ott hagyott. Én pedig csak  hitetlenkedve megráztam a fejem. Francois minden reggel meg tud nevetetni,minden reggel fel tud bosszantani és minden reggel el tudja érni, hogy késésben legyek a munkából.

Bocsi,hogy ilyen későn hozok részt de elkapott az ihlet! Sorry!Remélem, hogy azért tetszett a rész! Ha igen kérlek jelezd komment vagy vote formájában.
A rózsa legyen veletek!🌷