Jó döntés. (2.évad) [Cameron Dallas]

😞3.Szükségem van rád😣

-Én már négy éve se nem csókolóztam, és olyan kapcsolatban sem voltam senkivel. Ő meg. Hmm.. Vajon mit csinálhattak már együtt? -tettem a fejemre a párnát. -Nekem pia kell. -ültem fel az ágyról.

-Szerintem inkább hanyagold. -próbált lebeszélni a szemüveges.
-Hidd el, nekem most az kell. -álltam fel, aztán a cipőmet levéve belebújtam a bundás papucsomba. Kábultam mentem be a konyhába, és ott a hűtő melletti kis hűtő szekrénybe ahol az italokat tartottuk odamentem az egyikért. Egy már felbontott pálinkát vettem ki onnan, amiből még csak egy-két korty volt elfogyasztva. Se pohár, se semmi, én csak az üveggel együtt a nappaliba mentem, majd ott a fotelba leülve beleittam az üvegembe. Csak úgy húztam le a benne lévő erős folyadékot, ami a torkomat marta. Mindenki engem nézett, ezért egy kérdő fejet vágtam nekik.

-Mi van? -kérdeztem meg morcosan.
-Szerintem nem kéne ilyet innod. -állt fel Blake, majd a kezemből akarta kikapni az alkoholos üvegem. De én két kezemmel átöleltem, és csúnyán kezdtem el nézni rá.
-Inkább törődj a barátnőddel. -néztem rá Amre.
-Add ide. -nyúlt a pálinkámhoz.
-Neem! -öleltem át szorosabban.
-Sophi! -szólt rám. Minden erejével húzni kezdte az üveget. De már annyira húzta azt az italt, hogy amikor a kezemből kikapta, hátra esett vele. Én habozás nélkül ráugrattam a fiúra, és úgy ismét a pia visszaszerzésére jutottam.

-Sophi, add ide! -parancsolt rám megint.
-Neeem! Nekem most szükségem van rád! Vagyis az italra! -zavarodtam össze.
-Ti miért nem segítettek?! -nézett Blake a barátainkra, akik csak nevettek rajtunk.
-Mert mi videózunk. -válasszolt egyszerűen Juliana.
-Mind az öten? -dülledtek ki a fiú szemei. De ahogy nem figyelt, én gyorsan kikaptam a kezéből a martinit, majd futni kezdtem vele.
-Hahaha, ennyi vagy! -kezdtem gúnyolódni.
-Úgy is elkaplak! -pattant fel a fiú, majd futni kezdett utánam.

Én sikítottam egyet, majd én is megeredtem. Össze vissza futkorásztunk, és még a kanapén át is ugráltunk. Valamikor nevettem rajta, de amikor még már majdnem elkapott, akkor csak sikítoztam. Mindannyian nevettek rajtunk, és közben meg videóztak minket. Ez az egész Magcon-t úgy behozták a fiú még amikor kezdték a középiskolát, hogy tovább is vitték magukkal. Az iskolának ugyan már nincs meg ez a klubbja, mert most már igazából vagyunk egy banda. Köztünk páran híres énekes, meg táncosok is lettek. De attól függetlenül még velünk vannak. Amikor nem figyeltem akkor belerúgtam abba a kis asztalba, és elestem vele. Az italt felfelé tartottam, hogy azt véletlenül se törjem össze, s vágjam meg magam. A szőke hajú fiú megbukott bennem, mert szinte mögöttem jött. De azt a megbukást úgy is vélhetjük, hogy inkább át esett rajtam. Mindenki nevetett ezen, csak mi ketten nem. A szőke hajú barátnőm nevetve ment a pasijához, majd dédelgetni kezdte.

-És én?! -néztem rá a lányra.
-Gyere ide. -húzott magához Blake, majd ő átölelt engem. De ahogy megölelt hátulról, úgy gyorsan el is vette az italomat, majd azt Hayesnek átnyújtotta.
-Szemét! -csaptam meg a mellkasát a szőke hajú fiúnak. És ilyenkor volt az, hogy rajtam kivül mindenki röhögni kezdett. De én is hamar beadtam a derekam, majd már a könnyeket a nevetésem miatt kellett letörölnöm. Aztán mind a ketten felálltak, majd engem is felhúzott Blake . Aztán mélyen a szemembe nézett, és szomorkás tekintettet vett fel.
-Sajnálom.-ölelt meg. Tudtam jól, hogy mire érti, ezért egy idő után én is megöletem. De akkor már ismét nem bírtam. Sírásnak eredtem.

-Blake... -áztattam a pólójának a vállát. -Miért? -zokogtam tovább. A hátamat kezdte el simogatni, és nyugtatni is próbált. De az nem ment annyira, mint áhított szerintem az ő szánta. Csak sírtam, és sírtam. Az egész nappalit az én hangom töltötte meg. Mindenki síri csendben kémlelt minket, miközben én az orromba szívtam vissza a taknyomat.