BONEISLAND Spaced-out Part I.

<3. Fejezet>

-Bob? Ő meg ki?-kérdeztem összevont szemöldökkel miközben próbáltam tartani a lépést Bessel.
-Még kilencedikben ismertük meg. Ő volt az idegenvezetőnk Krawfordban. Tavaj végzett, most pedig fuvarozza a sziget lakosait. - nevetett Bess míg rövid lábai sietve lépkedtek lefelé a dombon az óriás vaskapu irányába.
Amint odaértünk felemelte a tenyerét és az óriási "K" monogrammra tapasztotta majd hátrább lépett engem is vissza tólva amikor az nyikorogva elkezdett kitárulni .
- Ki is ment a fejemből hogy így működik. Még anya csinálta. -fórdultam meg így hátra felé sétálva a pinfákkal övezett erdélyi úton, ahol a nap arany sugarai csíkokban szűrődtek át a magas ágak világoszöld levelei közt.
-Nem ment ki a fejedből csupán elfelejtetted. - mondta Bess egyenesen előre nézve miközben a karjait maga mellett lengetve csoszogott le a domboldalon. - Ezt is mindig anyud mondta.-mosolyodott el mire vissza fordultam hogy nehogy megbotóljak. Bess jól ismerte anyumat, majdnem annyira jól mint én. Bele se gondoltam hogy valyon őt hogy érinthette a hír.
Nem volt alkalmam megkérdezni tőle mert a következő pillanatban egy fülsíketítő kerékcsikorgás után egy megviselt fehér taxi kanyarodott be és nagy sebességgel felénk hajtott majd egy féket nyomva leparkolt mellénk , az ajtói ezzel kinyíltak.
- Ne ilyedj meg. Mindig ezt csinálja. - paskolta meg a vállamat majd beült a hátsó ülésre és intett hogy menjek utána.
"Üdv itthon Skyler!"Ez nem New York."
Amerika leggyorsabb hullamvasútja vizet sem vihetett Bob vezetéséhez. A majdnem 180 fokos szerpentineket olyan könnyedséggel és gyorsasággal vette amit bármely kocsisversenyző megirígyelhetne . Miközben az anyósülést markólva próbáltam nem elszéldülni Bessre pillantottam aki kényelmesen elhelyeszkedve dőlt neki az ablaknak és böngészte a telefonját.
Amint beértunk az iskola területére Bob egy nagy féket nyomott amitől a homlokom a fejtarton végezte.
Bess eközben szemrebbenés nélkül olvasta tovább a fear cikkeket.
Becky mindig azt mesélte hogy a Krawford Gimnázium mennyire gyönyörű hely és hogy falai kamaszkora legjobb élményeit őrzik.
A jobb szemöldököm felett nyilaló fájdalmat tapogatva kipillantottam az ablakon. A hatalmas "L" alakú hegyvonulat csúcsainak havas sziklái gyémántokként csillogtak a napfelkeltében. Kanyarulatában egy azur kék tó villantotta meg egyik felét míg másikat a húsz emeletes két épületből álló iskola árnyékolta be.
Körülötte több száz hektárnyi lombhullató erdő terült el. Furcsa volt abba belegondolni hogy a következő három évet nap mint nap itt fogom tőlteni. Lehúzva az ablakot megcsapott a friss erdei levegő, a kinti élet ahogy az elhaló levelek utolsó tánca a levegőben véget ér és a társaik közé hullanak .
-Köszönjük Bob! - nyújtott át Bess pár arany érmét az fiú csontos kezébe majd kihúzott a kocsiból.
Maga után nagy porfelhőt hagyva hajtott el a fehér taxi, amitől hunyorítani kezdtem. Az iskola kimagasló teteje távolian csillogott a erdő fölött. A diákok tömegesen sétáltak be a két erdőt elválasztó futó növénnyel benőtt alagútba. A több milliónyi zöld, szív alakú levél, kupola szerűen borította be az iskola felé vezető utat. A reggeli nap gyenge sugarai kétségbeesetten törték át a zöld burkot és csillogtatták meg az összes diák csuklóján ragyogó más más színű mixet.
-Sky! Figyelsz rám? - kérdezte Bess, kezét az arcom előtt lobálva tágra nyílt szemekkel.
-Mi? Bocs, elbambultam. - kaptam el a tekintetem az alagút belsejéről.
-Szóval, ott tartottam hogy mennyire szerencsés vagy amiért lemaradtál az évnyitoról. Egy órányi unalom a nagyteremben. - sóhajtott hátrahajtva a fejét. - Egyébként mivel Jane nem tudott eljönni gondoltam hogy én majd körbevezetlek.
-Thália? Ő kellett volna körbe vezessen? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen. Ő az iskola prefektusa. Minden rendezvényt ő szervez meg és év elején körbevezeti az ujjoncokat. - vonta meg a vállát Bess.
-Wáo! - bólogattam tágra nyílt szemekkel. Az a Tháliát akit én ismertem lehetetlen volt elképzelni prefektusként. Régen még elrángatni egy ünnepéllyre is nehéz volt, nemhogy ő szervezze meg.
De gondolom négy év alatt megváltozott. Ő is.
Amint kiértünk az alagútból Bess elém állt és lefogta a vállaimat. - Egy lépést se! Én vagyok a túravezető, emlékszel? - jelentette ki izgatottan, mire elnevettem magam és megadóan bólintottam.
-Nos akkor-csapta össze a tenyerét- Üdvözöllek a Krawford Jackson Gimnáziumban, ami köztudott hogy több száz éve Csontsziget legjobb iskolája. És ezt nem csak azért mondom mert én is ide járok. A városiak is jól tudják. Ez az alagút amin épp átjöttünk a diákoknak van. A tanároknak és a kollégiumosoknak van egy parkoló az iskola előtt - magyarázta miközben elsétáltunk pár rusztikus klubház mellett és bekanyarodtunk az útra ahonnan már teljes életnagyságban látszott az iskola. Bess azt mondta hogy a klubházakban az ittlakó diákok élnek és hogy meg kell majd mutasson egyet mert imádni fogom a hangulatát.
-Itt jönnek az izgi dolgok. - tapsolt kettőt majd megköszörülte a torkát és folytatta. - Az iskolától balra található a sportrészleg. Amit csak akarsz hogy fit legyél. Kosár, foci, úszás, tenisz ping - pong mittudom én. - sorolta majd az arckifejezésemet látva halkan felnevetett. - Tudom mire gondolsz, de a versenyek és a harcok nem itt rendeződnek. Jane kivitette ezeket a nagymezőre. A sportcenter mögötti erdőn túl van a Bio részleg és a wellness. Mondanom se kell hogy az a kedvenc helyem. - nevetett miközben még jó pár klubház ajtaja előtt elugráltunk. - Balra pedig a sárkány palyta/verem. Hívd aminek akarod.
-És ott? - emeltem fel a tenyeremet a homlokomhoz hogy ne süssön a tetőről visszaverődő fény a szemembe ahogy felnéztem az egyik hegycsúcsra.
- Ja. - zsugorított Bess. - Ott épül az új csillagleső. A régi felrobbant, nem igazán tudjuk hogyan. Biztos túlhevült vagy valami ilyesmi.
- Az iskola mögött van a park és a tó.- biccentett. - Szünetben és ebédidőben szoktunk ott lógni a piknik asztaloknál vagy épp egy fa alatt.-vonta meg a vállát mosolyogva miközben a tanári parkolón csoszogtunk át.
-Bess!-kiáltotta valaki a hátunk mögül.
Meg fordulva egy hosszú befonott szőke hajú, velünk egy idős lány futott felénk a sárkány verem irányából. Talpig feketébe volt öltözve, lábszárig erő bőrbakkancsa kopogott az aszfalton.
-Beatrix? - döldöttem oldalra a fejem összevont szemöldökkel.A lány amint rámnézett elkerekedtek a szemei és hozzám érve a nyakamba ugrott. -Sky! - lehelte a nyakamba megkönnyebülten, miközben kiszorítottuk egymásból a szuszt is.
-Épp azért jöttem hogy meg kérdezzem Besst hogy megérkeztél - e. - tolta el magát tőlem és fülig erő mosollyal mért végig.
-Nos, remélem kielégítő választ kaptál. - nevettem el magam mire mosolyogva átkarolta a vállamat és az iskola kapuja felé irányított.
-Felettébb. - kuncogta. - Üdvözletem Ms. Dragur - karolt bele a baloldalon baktató Bessbe aki csak fejcsóvalva mosolygott a barátnőjére.
A többi diákkal együtt sétáltunk be a folyósóra. A lakkozott mahagóni padlón kopogva haladtunk az osztályterem felé miközben balra pillantva az óriási vaskeretes ablakokon keresztül néztük az óriási tó égszínkék, napfényben csillogó vizét. A menybéli képekkel festett pafonról lelógott antik csillárokat figyeltem, minden öt méterenként más és más.
-... Anya és a hülye pasija a fear világba akar költözni, pont az én anyám! - siránkozott Beatrix nagyokat gesztikulálva, miközben besétáltunk egy kis kitérőre az ebédlőbe. Óriási kupola szerű tetején ugyanolyan elképesztő, monumentális festmények virítottak mint a folyósón . Minden csillagból egy drótzsinoron lógott le több száz apró lámpa ami bevilágította az ebédlőt. Az óriás ablakokon át a tóra néző kerek asztalok között szlalomoztunk a hosszú pult felé ami mögött kedvesen mosolyogtak ránk a konyhás nénik.
-... És most meg apámhoz kell költöznöm. -sóhajtott Trix Bessnek hátat fordítva aki épp a pultnak dőlve beszélgetett az egyik idős hölggyel.
-Nem értem mért vagy így kikészülve. - válaszoltam miközben a nyakamat nyújtogatva figyeltem az asztaloknál röhincselő diákokat.-Apud telke a legmenőbb hely a szigeten és bármit kérsz ugrik rá.
-Épp ez a baj. Olyan mint egy robot. Ha szükségem van valamire csak bólint és szól az egyik cselédnek ahelyett hogy figyeljen rám. - csóválta a fejét. - Hidd el a kastéllyal nincs problémám. Nekem is az a kedvenc helyem a szigeten, és a sárkányaim is ott vannak, nem tudom. - fújta ki a levegőt fáradtan. - Nem költözhetnék inkább hozzátok?
-A Kingston ajtó mindenki előtt nyitva áll de komolyan, ha te nem költözöl apád üres várába akkor majd én fogok. - mondtam mosolyogva amikor megakadt a szemem valakin. Az egyik sarokban levő kerekasztalnál ült egy beesett arcú, sovány fiú. Fekete göndör haja kocosan hullott a szemei elé. Kimerült tekintettel figyelte a leghangosabb asztalt körül ülő diákokat. Akaratom ellenére is jobban elkezdtem figyelni . Nem szeretek kutakodó lenni csakhogy New Yorkban a képességeimet nem használhattam nyilvánosan ezért néha csakúgy beültem egy kávézó és figyeltem a feareket. Az érzelmeiket a vágyaikat vagy épp ami a fejükben volt. Annyi utálat mások és önmaguk iránt. Viszonyitgatás a nekik kedvező irányba . Dolgok amik annyira egyszerűek lennének de félnek tőlük amiért elbonyolítják ezzel mégnagyobb baj keverve.
Nem tudtam le venni a szemem róla. Egyszerűen olyan erőssé tett hogy már drogként tapadt rá a tekintetem.
Az irigység és magányosság ami áradt belőle elég lett volna vagy ötven embernek. Arrébb tólta az előtte lévő tányért aminek teli tartalmára még csak egy pillantást sem vetett majd az asztalra könyökölve motyogni kezdett. Egyből felismertem az morgor eredetű ősszavakat amiket a szájával formált. Fogalmam sem volt hogy miért használ ilyesfajta igézetet ameddig az egyik lány furán nem kezdett viselkedni.
Az eddig leghangosabb tag egyszer csak lassan az asztalra mászva valami furcsa malyom táncba kezdett. Erre mindenki más a teremben nevetésben tört ki a barátain kívül akik értetlenül próbálták letessékelni őt a ételeik mellől. A fiúval egyszerre húzódott félmosolyra a szánk. Csak egy pillanatig pillantott körbe a teremben amikor elkapta a tekintetem. Az önelégült mosoly egyből le is tőrlődött az arcáról és sietve felkapta a megviselt táskáját majd kikocogott az ebédlőből.
-Na és még egy dolog - ragadott meg Bess nevetve egy oldalról míg az ugyanannyira szórakozott Beatrix átsétált a másikra. - Az ilyesfajta igézetek tiltottak. Vicces meg minden, de ha elkapnak repülsz ! -szegezte rám a mutatóujját.
Miközben Bess és Beatrix kontrázva sorolta azokat az igézetek amiket tílos tanár felügyelete nélkül használni betértünk az osztályterembe. A padok lépcsőzetes félköralakba vezettek le a masszív mahagóni iróasztalig ami körül a tanároknak jó sok helye volt csoszogva magyarázni.
Jobb oldalon a rusztikus vaskeretes ablakok kissé megviselt üvegén keresztül a tóra és a parkra lehetett látni. Egy hosszú sötétbarna hajú lány volt lehajólva a velünk szenbeni asztalnál és beszélgetett felsőssel. Citromsárga pulcsit és világoskék nadrágot viselt. Ha nem ismerném őket azt hinném hogy Bessel összeöltöztek. Halkan odasomfordáltam a háta mögé és letalasztottam a szemét.
-Kopp Kopp Thália!-suttogtam eltórzult hangon.
-Csak egy embert ismerek aki Tháliának szólít. - válaszolta mosolyogva majd letépte a tenyeremet a szemeiről és villám gyorsan megfordult. - Sky! - ölelt át megkönnyebbülten.
Beoldalaztam a ablakfelöli utolsó előtti padsorba majd leültem a bársonypárnás székbe Thália és Bess közé.
-Úgy hallottam hogy új tanárunk lesz. - hajolt közelebb Thália.-Az egyik végzős kikotyogta. De hála istennek! Nem bírnám ki ha még egy évig Mr. Bsers haldokló hangját kéne hallgatnom. - sóhajtott.
A tanár nem sokkal később be is igyekezett a terembe. Amint rájött hogy nem késett el megtorpant és lassan, méltóság teljesen lépdelt lefelé a lépcsőfokokon egészen a katedráig. Mindenki döbbent szemekkel követte minden mozdulatát. Huszas évei elején járhatott, világos barna haja hosszú tincsei folyamatosan a szemébe. Sötétkék feszülő vászonnadrágot hordott , fekete öltönyének a szegéllyére egy arany madár volt csíptetve. Holló vagy szarka. Egy lusta mozdulattal az asztalra dobta az aktatáskáját majd szembe állt az osztállyal karba téve a kezeit.
-Sziasztok!A nevem Lui Moronge. Nektek csak Mr. Moronge. - mosolyodott el mire több lány is elolvadt a teremben.- Idén én fogom tanítani nektek az őslénytant.- jelentette ki mire már el is ment a kedvem az órától. Utálom a tőrténelmet. Nem érdekel miről tanulunk benne. Sóhajtva nyitottam ki a füzetemet az utolsó lapokra és kezdtem neki az el nem tervezett rajzomnak.