Nate
-Nate kelj már fel! - hallom legjobb barátom hangját, a telefonomon keresztül. Na szuper, ha nem tévedek ma sem szólt az ébresztőm.
-Milyen nap van?- hallom meg saját rekedtes hangom.
-Kibaszott hétfő van, úgyhogy told ki a szottyadt seggedet az ágyból! Robinsonnal lesz az első óránk! - csapta rám a telefont Zack. Persze már megszoktam tőle az ehhez hasonló hadműveleteket, de e z az utolsó mondat még jobban elvette az élet kedvemet a mai naptól, így inkább visszadőltem még pár percet pihenni.
Kerek tíz perc múlva valahogy kibotorkálok az ágyamból, majd kávé után kutatva kimegyek a konyhába. Próbálok némi életet lehetne magamba több, kevesebb sikerrel. Körbenézek, de anya nyílván már elment dolgozni, mint ahogy általában. A Westfort családnál ez már csak így megy. Lehúztam a kavémat , majd szép komótosan visszaslattyogtam a szobámba és felöltöztem. Elláttam reggeli rutinomat, végül vállamra dobtam a táskámat és elindultam a suli felé. Miután kiértem a házból vetettem egy pillantás szerelmem felé, de ma rávettem magam, hogy gyalog vágják neki az útnak. Ha már úgyis kések, minek sietni?
Végül az óra utolsó negyed órájára értem be, amit Mr. Robinson egyáltalán nem díjazott.
-Jó reggelt Mr. Westfort!-köszönt mérges a biológia tanárom. Hát... Nem mondanám, hogy a szíve csücske vagyok... - Mondja csak! Ezen a fényes reggelen mégis milyen kifogást talált ki a késésére? - bök felém újjával.
-Hát tudja Mr. R az a helyzet, hogy marhára nem jut eszembe egy kifogás sem. Ajánlhatna valamit. - nézek rá mosolyogva, mire jócskán kiakad.
-Na ide figyeljen maga kis szószátyár! Két év után azt hittem leesett magának, hogy nem tolerálom az ilyen fajta viselkedést ! Az én órám nem pucc parádé! Értette? - vörösödött bele szegény feje.
-Igen Mr. Robinson. - hangsúlyoztam a nevét, bár láttam az arcán, hogy ezt már nem kellett volna.
-Ebből elég! Üljön le a helyére, de azonnal és ne higyje, hogy ennyivel megússza! Tanítás után szeretettel várom önt az elzáráson!- mondja miközben a helyemre vonulok.
Az utolsó sorok között elfoglalom helyemet kedves barátom mellett, akinek köszönhetem a kellemes reggeli ébresztőmet.
Bár nem nagyon vett észre miközben a telefonját nyomkodta. Persze akkor is Samantával beszélgetett. A csaj teljesen rá van akaszkodva mióta együtt vannak. Bár ahogy észrevettem ezt Zack nem igen bánta.
Mr. R órájának csaknem 5 perc után vége lett, így végre szabad voltam. Persze nem is ő lett volna, ha nem emlékesztet a büntetőre mielőtt eltűnik.
A nap többi része elég monotonon telt. Órák után természetesen kötelező volt bemennem az elzárásra, így még kétszer 45 percet bent rohadtam a suliban. Persze az a dög a végén már eleve úgy köszönt el, hogy viszlát holnap! Ch...
Amint kiszabadultam a lepratelepről hazamentem és ledobtam a cuccaimat a helyére. Élni nem volt kedvem, úgyhogy csak lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam.
Igazából nem voltam az a panaszkodós és önsajnáltatós pöcs, de utáltam Phoenixben élni. Két éven át nem telt úgy el nap, hogy ne hangzott volna el ez a mondat a fejemben. Mióta itt élünk anyu az egész napját végig dolgozza, így semmire sincs ideje. Talán azért is akart ideköltözni, hogy ne legyen ideje gondolkozni a dolgokon. Persze ezért nem hibáztam, csak ne higyje azt, hogy nekem ettől minden jobb.
A nap hátralevő részében Zack végre leakadt a csajáról és átjött játszani egyet, majd este fele az egyik kosaras srác meghívott minket valami elcseszett házibuliba. Persze egyikünk sem finomkodott, egymás után húztuk le a feleseket. A végén versenyeztünk, hogy melyikünk tud meginni többet. Zack nyerte meg, így mint vesztes kedves barátom kitalálta, hogy pucéran körbe kell futnom az udvart.
-Komolyan? - menni se bírok egyenesen, nem hogy futni.
-Gyerünk barátom. - ütögette meg a vállamat.
-Hát jó!! - kiáltottam fel, majd lekaptam magamról mindent.
Igen.... Nos... Ennyi maradt meg az estéből...
Élénk fényre nyílt a szemem. Először nem nagyon láttam semmit, majd pár perc után rájöttem, hogy az ablak mellett fekszem és telibe az pofámba van a nap. Miután kirajzolódtak a kint lévő dolgok a saját udvarunkat véltem felfedezni. Szuper! Legalább otthon vagyok! Kis idő múlva megpróbálkoztam a felüléssel, azonban olyannyira szédültem, hogy a hányás kerülgetett. Amilyen gyorsan csak tudtam elmásztam a fürdőig, így nem is kellett több, kijött belőlem minden. Pár percnyi kábulat után összekaptam magam, majd lementem a nappaliba. A látvány egyszerűen borzalmas volt! A nappali konkrétan szét volt szedve.
Ez mégis hogy a kisfaszomba történt??
Ahogy jobban elkezdtem szemlélődő megláttam egy szőke hajzuhatagot a kanapén. Úristen, ezt nem mondod komolyan? Még csak nem is emlékszem rá!!!
Lassan közelebb sétáltam, majd végignéztem a lányon. Egy szál melltartóban és bugyiban szunyókált a kellemes anyagú szöveten. Körbenéztem, de sehol nem találtam a többi ruháját, így kénytelenek voltam így felkelteni.
-Hé! - rázta meg a vállát. Ő is teljesen k.o. volt, már messziről éreztem rajta a pia szagát.- Ideje lenne felkelni! - ráztam tovább, mire kinyitotta a szemét. Pici barna szeme, úgy csillogott, mint a kutyáké. Teljesen ki van a csaj. Megfogta a tarkóm, majd közelebb húzott és megcsókolt. Keveredett a reggeli szájíz és a tegnapi vodka együttese és bevallom nem volt a legjobb... Azonban ez az egész olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ledermedtem és csak néztem a lányt. Hiszen nem is emlékszem rá, most mégis mit csináljak?
Hirtelen elhúztam a fejem, mire neki mosolyra húzódott a szája sarka.
-Jó reggelt Nate.- ölelt át. Na jó, ez nagyon gáz! Ezek szerint ő emlékszik.
-Ööö... Jó reggelt. - mondom, mire a csaj kissé furcsán néz rám.
-Na mi van, nem emlékszel rám? - kezdett viccelődni.
Hehe... Nem, kurvára nem!!
-De.. Deee. Dehogynem!! Csak épp a neved. Tudod a nevekkel mindig is hadilábon álltam....
-Te most hülyéskedsz ugye? - pattant fel a kanapéról, majd összeráncolta a szemöldökét. Megrántottam a vállam, azt sugallva, hogy ez esélytelen lesz.
Persze ő sem habozott, megemelte a kezét majd tenyere akkorát csattant azt arcomon, hogy még a fejem is belerázkódott.
-Egy utolsó pöcsfej vagy! - ordította, majd elszelelt a bejárati ajtón. Merész kis szuka azt kell, hogy mondjam. Egy szál alsóneműben kizúzni... Már értem miért kellett nekem.
De hé... Senki ne mondja, hogy nem próbáltam menteni a helyzetet!!
Fáradtan ledőltem a kanapéra, majd az órára néztem. Szuper, ma már tuti nem megyek suliba!
Alig öt teljes óra után a nappali jobban nézett ki, mint új korában. Hé másnaposan nem könnyű! Az öt óra is túl gyors volt!
Délután felé felhívtam Zacket, azonban ő saját elmondása szerint a házibuli helyszínén ébredt. Csak épp kint az udvaron. Na mindegy, ezt is megéltük. Legalább nem csalta meg senkivel Samantát.
Körülbelül délután öt lehetett, mikor anya hívott a munkahelyéről. Ettől a telefonról fostam egész álló nap. Bár azt hittem szemtől szembe kell majd tisztázni magam, de lehet így jobb is. Viszont nem értem akkor miért most hív? Már csak egy óra van hátra a munka idejéből.
-Szia anyu.-kezdtem nyugodtan a beszélgetést.
-Szia édes. Tudom furcsák, hogy most hívlak, de van egy nagy hírem!- közölte boldogan. Ó.. Szóval... Akkor nem is jött rá a dolgokra??
-Igen? Na és mi az?-kérdeztem kíváncsian. Most jön a "katona suliba adlak" rész?
-Képzeld egy csomó dolgozót átvett a kórházunk egy másik kis falucskából és így nem kell 12 órákat dolgoznom!
-Komolyan?- lepődtem meg. - Gratulálok anyu! - tényleg nem tud a tegnapról? - Figyelj csak anyu! Kérdezhetek?
-Persze mond!
-Szóval... - köszörültem meg a torkom- tegnap este te...
-Ó tudom, tudom az én hibám! Nem kellett volna aggódnod!...
Hogy aggódni? Ezt most nem igazán értem!
-Este behoztak egy daganatos kisfiút és az anyukája teljesen állapotán kívül volt. Nem tudtam őket magukra hagyni, ne haragudj.
Ekkora szerencsét öcsém! Ezt most jól megúsztad!
-Jajj, anya. Mindig túlvállalod magad.
-Tudom, tudom. Legközelebb nem lesz ilyen esküszöm. Viszont most mennem kell. Hamarosan úgy is otthon vagyok. Szia.
-Szia. - tettem le, majd levetődtem az ágyamra. El se hiszem, hogy megmenekültem. Ilyet többet soha!!
Miután besötétedett kiültem az udvarra, majd önfeledten bámulni kezdtem a csillagokat. Egy idő után elfeküdtem nemrég lenyírt fűre, majd behunytam a szemem. Jó volt csak úgy lenni. Úgy éreztem magam, mint gólyafos a levegőben.
Nem sokkal később halk neszre leszek figyelmes, majd megfordulva anyával találom szembe magam.
-Szia Nate. - anya a hátsó ajtónak dőlve állt mosolyogva. Odasétáltam hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. Jó érzéssel tölt el, mikor valakit így atölelhetek. Percekig álltunk így, majd rávettem, hogy nézzünk csillagokat. Nagyon rég nem csináltunk ilyet.
Mind a ketten elhevertünk a pázsiton és egyetlen csillagot kerestünk. Apát.
