LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

20

- Sose ilyen. Nem tudom mi történt vele...

Fordult gondterhelten felém.

-Gyerünk Riley, ne csináld ezt! Mondj valamit.

Próbálkozott bíztatóan, de az ő hangjában is fájdalom csengett.

Hallgattam.

-Bántottátok?!

Kiáltott aztán fel mérgesen Nigel és megindult Drake felé. Hiába volt alacsonyabb nála, Drake mégis behúzta a nyakát.

-Nem, hidd el, egy ujjal se nyúltam hozzá. Megígértem neked.

Magyarázkodott.

-Akkor, hogy kerülnek rá azok a foltok?

Mutatott felém mérgesen.

-Hát... Jeremy elvitte egy...

-Ki az a Jeremy?!

Vágott közbe idegesen Nigel, az arcára pedig valódi aggodalom ült ki.

Drake már éppen nyitotta volna a száját, amikor közbe szóltam.

-Ember viadalon voltunk.

Mondtam hűvösen, mire Nigel szemei kikerekedtek. A száját szóra nyitotta, de nem mondott semmit. Egy gyilkos pillantást vetett Drake felé, aki látszólag elszégyellte magát, majd elindult felém.

-Na jó, eleget hallottam!

Morogta, majd megragadta a karom.

-Gyere Picúr, elmegyünk.

Indult kifelé az ajtó, mire belém nyilallt a félelem. Ha most elvisz, sose jutok haza és soha többé nem látom Mairennt.

-Ne!

Kiáltottam fel, Drake-vel egyhuzamban.

-Hé, várj már, nem viheted el!

Szólt utánunk, mire Nigel gyilkos tekintettel megpördült és egyenesen a szemébe nézett.

-Azt mondtam, egy hajszála se görbüljön. Örülj, hogy visszafogtam magam és épségben hagytam a fejed!

Morogta, majd megpróbált felemelni, de kibújtam a karja alól.

-Itt akarok maradni.

Jegyeztem meg csendesen a padlót bámulva.

-Mi?! Miért?!

Hajolt le hozzám értetlenkedve és felemelte a fejem.

-Drake megígérte, hogy visszavisz.

Léptem egyet hátrébb. Még mindig kísértést éreztem, hogy megöleljem, de tartanom kellett magam.

Nigel pár másodpercig csak mereven állt, majd megrándult a szárnya és a válla fölött Drake-re nézett.

-Nem viheted vissza!

Mondta parancsolón, de mégis aggodalommal a hangjában.

-Mi?!

Kiáltottam fel.

-Nem akartam visszavinni.

Vonta meg a vállát Drake.

-Helyes...

Sóhajtott fel Nigel, majd újra felém fordult és felém nyújtotta karját.

-Na gyere, megyünk.

Elütöttem a kezét és hátrálni kezdtem. A látásom lassan elhomályosították a könnyek a hallottak alapján.

-Nem!