LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

15

Leugrottam.

Na jó, túlzok egy kicsit. Leereszkedtem valami függöny szerű izén és miután elég közel kerültem a parkettához, elengedtem.

Nem estem nagyot, maximum fél métert.

A szobámba lopakodok és minden egyes sarkon kilesek, nehogy összefussak Jeremyvel. Ha most találkoznánk, nem engedném kiborítani magam. De azok után, hogy szinte megengedte, hogy nekifussak, végre kitölthettem a dühöm és az elnyomás érzését.

Ahogy a szobámba értem, megláttam Dorcust, aki az ágyamon feküdt.

-Te meg mit keresel itt?

Kérdezem nevetve.

Rám néz, nyávog egyet és az ágyról leugorva felém sétál.

Nekidörgölődzik a már így is macska szőrös nadrágomnak, és dorombol.

-Na jó, gyere ide te kis cukiság!

Emelem a karjaimba, mire kényelmesen elhelyezkedik, és elégedetten nyújtózik egyet.

Leülök vele az ágyra és a gondolataimba merülve a falat bámulom.

Próbálom kitalálni, mennyi idő telhetett el, mióta elraboltak otthonról.

Drake házában már pár napja itt vagyok, Nigelnél meg minimum egy hónapot töltöttem. Ez pedig csak az, amiről tudok. Az idő anyjaira összefolyt, már nem is nagyon tudom, milyen évszak lehet. Tavasszal volt az utolsó bevetésem, de a bezártságom alatt nem láttam napfényt, mire kiértem meg már csak a fák zöld lombkoronáit láttam. Virágokat rajtuk sehol. Már nyár lenne? Annyi idő eltelt volna? Három hónap? NEM! Az lehetetlen, annyi ideje biztos, hogy nem vagyok rab! Haza kell jutnom, minél előbb. Nem hagyhatom cserben Mairennt. Úgy hiányzik! Legszívesebben most azonnal megölelném!

-Riley!

Szólal meg egy mérges hang, mire összerezzenek.

Az ajtó felé fordulok, Dorcus pedig kiugrik az ölemből.

Drake áll ott bosszús arccal és keresztbe font karral.

-Miért nem jöttél, amikor hívtalak? És egyáltalán! Hogy jutottál le?

Kérdezi és lehajol a macskához.

-Hívtál?

Kérdezem halkan. Nem hallottam semmit se.

-Igen!

Néz rám idegesen.

-És jobban tennéd, ha most szépen felemelnéd a segged az ágyról és idejönnél!

Egy pillanatra értetlenül nézek rá. Már megint bunkó. Lehet, hogy skizofrén és nem teljesen komplett? Mi másért lehetne, hogy egyszer kedves, másszor viszont durva?

-Nem hallod, rabszolga?!

Kérdezi már szinte kiabálva. A szívem egy pillanatra kihagy. Nem akarok hinni a fülemnek. Még Nigeltől se fájt ennyire ez a szó...Rabszolga...

Remegő léptekkel elindulok felé és próbálom elfojtani a könnyeim. Valami rosszat csináltam?

Elé érek, mire szó nélkül megragadja a karom és maga után vonszol. Hiába kérdezem, mit tettem, nem válaszol.

Kiérünk a ház elé és szó nélkül felkap. Egyáltalán nem gyengéd, fáj ahogy tart. A magasba lendül, de csak a szárnycsapásit hallom.

Nem nézek, nem látok. Az arcomon lefolyik egy könnycsepp, de meg se próbálom letörölni. Félek, ha megmozdulnék, leejtene.