Leann Raynek mindene megvan a szép ruhákon keresztül a csodás lakáson át, a tökéletes családig. Egyetlen dolgot hiányolt: a kalandot. Vajon hogy lesz a „kis" kalandjából egy akkora csetepaté, amire álmában sem gondolt? A maffiózók körében nem minden...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mióta bekerültem a bandába, fenekestül felfordult stréber életem, csak azért, mert egy este belebotlottam minden olyan dologba, amibe nem szabadott volna. Vinek köszönhetem, hogy valószínűleg már sosem fogok tudni kimászni ebből az egészből. Barátnőm szó szerint belerángatott a Monstercatbe, vagyis a bandába, aminek a főnöke Caden. A férfié az egész szórakozóhely, és nem merek ellenkezni, vagy mást csinálni, amit mond, mert nem néz ki hülye embernek a Testing banda vezére.
Egy hónappal ezelőtt
San Francisco legjobb kertvárosában szombat esténként csend van, azonban a mi házunk zengett a Twenty One Pilots, Ride című számától. A szobám különösen, mivel én csak üvöltő zene mellett tudtam leghatékonyabban a fejembe vésni a dolgokat, mint például aznap a kínai írásjeleket. A garázsban kutakodva rátaláltam Apa régi könyvekkel teli dobozára, amiben találtam egy kínai könyvet. Fogalmam sincs, honnan szerezhette, mivel ő nem tud kínaiul. Mindenesetre elhatároztam, hogy el fogom olvasni. Véletlenszerűen lapozgattam a nyelvkönyvet, amit még aznap vettem, mikor megéreztem a zsebemben a telefonom rezgését. A legjobb barátnőm, Vi, hívott, ezért gondolkodás nélkül felvettettem, miután lehalkítottam a zenét.
‒ Leann, hála az égnek, hogy elértelek! ‒ lihegett a telefonba.
Egészen addig olyan nyugodtnak éreztem magam, de amint meghallottam a lány hanglejtését, kifutott minden vér az arcomból.
‒ Mi történt Vi? ‒ Hangom sokkal kétségbeesettebb volt, mint amire számítottam. ‒ Bajba keveredtél? Hívjam apukámat?
‒ Nem, de azonnal ide kell jönnöd! ‒ A tomboló zene miatt alig hallottam a hangját.
Már megint egy buliban van, akár egy normális tini, azonban Vi nem egy átlagos tinédzser volt, mert különösen oda volt a durva partikért.
‒ Miért? Vi, kérlek mondd, hogy nem raboltak el, és csak annyi az egész, hogy le kell koptatnod egy srácot! ‒ emeltem fel a hangom kissé idegesen. A tenyerem elkezdett izzadni, akaratlanul is gyorsabban kezdett el verni a szívem, amint belegondoltam, hogy most a hely női mosdójából hívhatott.
‒ Nem, semmi ilyesmiről van szó, jól vagyok, de most azonnal ide kell jönnöd! Elküldöm érted Maxet, húsz perc, és ott lesz nálatok! ‒ hadarta, majd meg sem várva a válaszom, lerakta.
Kikerekedett szemmel meredtem a mobilomra, és próbáltam értelmezni az előbb elhangzott beszélgetésünket. Újra és újra visszapörgettem a szavait, de semmivel nem lettem okosabb.
Vivel egyébként is elég furcsa barátságunk volt, mert, ha csak ránk néz valaki, egyből leszűri, hogy olyan ellentétek vagyunk, mint a nyár és a tél. Ő magas, szőke hajú, sportol én pedig alacsony vagyok, fekete hajjal, és ahogy egyszer Vi maga mondta, az iskolai státuszom a stréber. Ő imád bulizni, én viszont még egyszer sem voltam részeg tizennyolc éves létemre.
