Egy + Egy = Három

Kilencedik Fejezet

Mivel Shawnék végig próbálták az éjszakát, semennyire nem tudtam beszélni vele a gondolataimról. Mondjuk felmerült már bennem az is, hogy valószínűleg idegesítem már, de ha úgy vesszük nem én rángattam el magam.

Immáron a lakosztályunk konyhájában keverem össze a kis instant kávémat, amikor Huntert pillantom meg kicsoszogni a szobájából. – Jó reggelt. – köszöntöm kedvesen, amit biccentéssel viszonoz. Kicsit kényelmetlen ennyi ismeretlen emberrel egy légtérben "laknom" úgy, hogy nem egy az anyanyelvünk. Emiatt néha ideges is vagyok, nehogy esetleg rosszul mondjak valamit, hiába van nyelvvizsgám és tapasztalatom. – A fiúk mikor mentek el próbára? Azt hittem pihennek a koncert előtt.

– Én is, de a színpadi producer azt mondta, hogy biztos ami biztos, most reggel próbáljanak. – osztja meg velem teljes unottsággal az információt. – Nem sokára úgyis jönnek, ha minden igaz ilyenkor reggelit is hoznak. – teszi hozzá, amit bólintással reagálok. Ennél kínosabb már nem is lehetne a beszélgetés, szinte látom magam kívülről. – Mióta is vagytok együtt Shawnnal? – tér olyan vizekre, amikben legszívesebben megfojtanám magam.

– Uhm, négy napja. – számolom össze hazugságaink alapjait. – A koncert után jobban egymásra találtunk, és.. most itt vagyok. – mosolygok kínosan.

Egy ideig gondolkodik, míg szerintem nekem az életem lepereg a szemem előtt. Mi van ha kinevet, esetleg elhord minden szarnak, vagy még rosszabb, mi van ha leáll velem veszekedni? Ezek pörögnek a fejemben, mindaddig ameddig hümmögve bólogatni kezd.

– Eddig te vagy a legmeglepőbb. Sosem volt olyan, hogy csupán négy nap után magával hozza a lányokat. – Pardon? Ezt most vegyem bóknak? Értetlen arckifejezésem láttán halványan elmosolyodik és ismét neki kezd. – Shawntól megszokott, hogy randizgat lányokkal, de azt is csak addig, ameddig az adott országban vagyunk, majd megyünk tovább, a kalandnak pedig vége szakad. Ezt persze mind úgy csinálja, hogy semmilyen kép vagy fotó ne szivárogjon ki erről, mert akkor lemegy a színvonal. Ez a te esetedben más.

Érdeklődve hallgatom a sorokat. Avagy Shawn nem is olyannyira ártatlan, mint az állítják. A kedves, szerény és felénk szomszédsrác igazából ugyanolyan, mint a többi szívtörő rossz fiú, aranyos mosoly mögé dugva.

– Ezekről bevallom, nem nagyon tudtam, de – vonok vállat. – ezek mind előttem történtek. – nevetek zavartan.

– Jaj igen, persze, nem is arra céloztam. – esedezik, majd mellém érve kivesz egy bögrét és bekavar egy enyémhez hasonló por kávét, ami valószínűleg már az én kezemben ki is hűlt.

Kétségbeesetten kapkodom a fejem a gyönyörű anyagok között. Csipke, bársony, szatén és különböző besorolású darabokkal vagyunk körbevéve. Míg a fiúk próbálnak, a két lány kezelésbe vett a holnapi MTV Video Music Awards vörös szőnyegére.

– Erre a gyűrt velúr ruhára gondoltam, ez szépen kiemeli az idomokat, de mégsem annyira, hogy túl sokat mutasson. – magyarázza Britney, miközben kezembe adja az említett smaragdzöld ruhát. – Megmostad a kezed ugye? – húzza el hirtelen, majd miután megbizonyosodik arról, hogy nem most kopasztottam csirkét, visszaadja.

Jól kezdődik Luca, jól kezdődik.

– Szerintem túl egyszerű, egy díjátadóról van szó, egy sifon ruha sokkal bohókásabb és előnyösebb stílust ad. – száll ellenvetésbe Tiffany, miközben én csak a szememet kapkodom, mivel nem értek semmit a témáról. Én elvagyok a farmerommal és a crop felsőimmel.

Ennek hallatán csillogó szemekkel fordul felé a másik. – Uuu most gondol el ezt egy over size blézerrel! Tökéletes lenne! – választja ki az adott kiegészítőt, majd kezembe nyomva betolnak a francia fal mögé. Idegenkedve veszem le a sajátjaimat, majd öltöm magamra a nekem tervezetteket.