Egy + Egy = Három

Ötödik Fejezet

– Te most komolyan Shawn Mendessel söröztél? – pislog rám Erik, miközben a hűtőnkben talált, öt napos spenótos tésztát eszi. Személyem szerint az már biztos, hogy nem jó, de egészségére.

– Nem is az a lényeg, csak –

– Csak te rohadtul egy világsztárral buliztál, aki ott feküdt, ahol most én! – szakít félbe Regina, aki a kanapénk jobb sarkában helyezte kényelembe magát.

Társaságunk egyetlen férfi tagja csak a fejét rázza. – Nem értem miért nem szóltál amúgy. Átjöttem volna letesztelni, hogy ki is alszik itt egyházban azért veletek. – döfi a villát duzzogva egy tésztadarabba. – Ez igazságtalan, mi van, ha bérgyilkos?

– Ne beszélj már így róla, a légynek se ártana! – szól rá Dorka, aki éppen csak befordult a konyhába.

– Jaj, te meg csak behódoltál neki! – forgatja meg a szemét. – Mosolyog kettőt, elénekel egy nyálas szerelmes dalt és már odadobjátok neki a szíveteket. – sóhajt nagyot.

Szemöldök ráncolva nézek rá, mire megvonja a vállát. – Én miért dobtam volna neki a szívem? Nem is beszéltem vele semmit sem. Ez hülyeség. – állok ki a tartásom mellett, majd felülök a konyhapult tetejére. – Shawn egy rendes gyerek, már amennyit mutatott magából.

– Nem beszélve Aaliyahról, az a csaj egy szeretet bomba, de tényleg. Nem találkoztam még ennyire normális velem egykorúval. – teszi hozzá Dorka mutató ujját felemelve. Elmosolyodom mondanivalóján. Ő és Aal rengeteg időt töltöttek együtt. Már amennyit egy fél nap alatt sikerül.

– Beszéltetek azóta? – gondolok itt a tegnapi elköszönésre.

– Hát, igazából ma áthívtak minket a hoteljükbe. – vigyorog rám, mire lassan pislogok magam elé. Azt hittem végleg elengedjük Shawnékat és ezt az egész mindenséget. Nincs bajom velük, de nem érzem magam komfortosan a túlzottan nagy "ranglétrai" fokok különbsége miatt. – Nem akarsz jönni? – komorodik el, mikor észreveszi némaságom.

– Majd megbeszéljük. – zárom le ennyivel. Nincs kedvem pont a barátaim előtt ezt a témát boncolgatni. Túlságosan furcsa. A változások mindig is rosszul érintenek.

A fagyott hangulatot körbeöleli az is, hogy a két vendég közül az egyik imádja ezeket kiemelni. Erik köztünk kapkodja a tekintetét és szája elé szorítja az öklét. – Uuu, Luca most bekeményített! Nem akar Lamborghiniben ülni és koktélt szürcsölgetni! – sóhajt túl játszva a fejét, mire összehúzott szemekkel nézek rá.

Konyharuhával törlöm át azt a maradék tányért amit a mosogatógép mosott el nekünk. Dorka az egyik bárszéken ülve nyomkodja a telefonját, egészen azóta, mióta Regiék elmentek.

Nagyot sóhajtva emeli rám a tekintetét, majd lezárja képernyőjét. – Elmondod végre? – vonja fel fél szemöldökét.

– Egyszerűen csak kényelmetlenül érzem magam. Ennyi. – vonok vállat. – Nem hiszem, hogy megyek.

– Gyere már, gyorsan, gyorsan! – visszhangoznak még Dorka suttogásai is a Pesti utcán, miközben Aaliyahval beszél telefonon.

Jöhet a kérdés, hogy végül miért jutottam oda, hogy egy szál vékony hosszú ujjúban fagyoskodom fél tizenegykor, egy popsztár hoteljének parkolójában.