Oneshots~

#2 Changheon

Az egyetem folyosójának a párkányán ülve, a zenémre nyomorékul rázva a fejem várom Jooheont, akinek elvileg tíz perce véget ért az emelt irodalma.
Mikor kinyitja az ajtót épp a dobszólómat játszom el ceruzákkal, és egy apró rajztáblával.
Joo rendes ember módjára hagyja, hogy kiélvezzem a két ceruza által nyújtott szórakozást. Mikor végzek, kihúzza a fülemből az egyik fülest, és kiveszi a kezemből a rögtönzött dobverőket.

-Jó akkor a gitár szóló, és mehetünk - mondom egy vonalzóval a kezemben, de amint nekiállok pengetni a radírommal leállít.

-Hány éves vagy? - kérdi mosolyogva miközben a térdeimen támaszkodik.

-Huszonkettő... - forgatom a szemeim.

-Ha kivonsz belőle húszat megkapod az fejbeli korod is - paskolja meg az arcom, majd elindul.

-Anyád... - nevetem el magam, majd mindent a táskámba söpörve szaladok utána.

-Akarsz enni? - néz fel rám éhes szemekkel.

-Hülye kérdés - veszem elő a kocsikulcsom, majd amint kiérünk kinyitom a rozoga járművet.

-Elindul még? - vonja fel a szemöldökét.

-Jaa... - nyitom ki az ajtaját Jooheonnak, aki a nyikorgástól kissé habozva, de belül - felrobbanni csak nem fog - kezdek el nevetni majd mielőtt kiszállhatna belőle Joo, és inkább busszal menne bezárom az ajtaját. Mikor meghallja a kattanást össze húzott szemekkel néz rám, én pedig vigyorogva pörgetem meg az ujjamon a kulcsot.
Miután bepattanok mellé és elindítom a motort, amit kicsit se kecsegtető hanggal indul be.

-Nem megyünk inkább gyalog? - néz rám kissé rémült tekintettel.

-Mert? Így is úgy is kettesben maradunk - mondom vigyorogva, az arcát nézve, ami lassan egyre pirosabb árnyalatot vesz fel.
Szemeit forgatva próbál kiszállni a kocsiból, csakhogy az még mindig be van zárva. Mikor rám néz, felmutatom neki a kulcsokat, amiket megrázok a levegőben, és az ingem mögé dobom, így kénytelen lesz benyúlni érte.
Reményvesztett tekintettel nézi végig ahogy a kis kulcscsomó lassan, idegőrlő hanggal leér az övem fölé, ahova betűrtem a fekete inget.

-Na? - teszem karba a kezeim, míg ő a tenyereibe temeti az arcát. Mosolygva nézem, ahogy aranyosan ül az ülésben, és lepereg előtte az egész élete.

-Gyaloglunk - kezdi el lehúzi az ablakot, csakhogy mint eddig is, megakad a felénél, amin szerencsére nem fér ki egyikünk se.

-Tudom - nyúlok át az öle fölött, s felhúzom az ablakot. Míg a kis karral szenvedek, arcom túlságosan közel kerül ahhoz a bizonyos testrészhez, így nagyot nyelve elpirulok. Mintha csak olvasna a gondolataimban, "véletlen" ráteszi a kezét a fejemre, és az ölébe nyomja.

-Huppsz - mondja félig röhögve, félig dadogva. Érdekes kombináció, de kifejezetten tetszik.

Össze húzott szemekkel nézek fel rá, de ő csak vigyorog. Mikor felvonom a szemöldököm csak megvonja a vállát, majd elkezdi kigombolni az ingem. Bizsergő hassal nézem végig a műveletet, majd mikor teljesen az aljához ér, kiveszi a kulcsokat és a mellkasomra bökve megszólal.

-Sétálunk - nyomja meg a kocsi nyitógombját, és kiszáll az autóból. Sokkos állapotban húzom össze a ruhadarabot, majd követve őt begombolom. Hát ő se habozik az biztos.
Utána futok, és össze borzolva a haját a zsebembe süllyesztem az ördögi csomót.

-Kikészítesz - mondom a fejemet csóválva.

-Te is engem te dobos - teszi zsebre a kezeit. Egy ideig csendben megyünk egymás mellett, majd hirtelen ötlettől vezérelve kiveszem a zsebét a kezéből és össze kulcsolom az ujjaink. Mihelyst megérzem magamon perzselő tekintetét, elfordítom a fejem és úgy teszek, mintha az utat nézném.
Bár páran megnéznek minket, cseppet se érdekel a véleményük. Mikor Joo már nem figyel ránézek, és elmosolyodok. Nem véletlenül bolondultam bele ebbe az emberbe. Egyszerűen túlságosan is aranyos, és szexi ahogy vöröses haját a szemébe fújja a szél, és ahogy a nap megvilágítja az arcát.