Oneshots

Oneshot Aninak (Overwatch ff)

Hello! Ez egy teljesen más töltetű írás mint az eddigi, speciel ez egy barátomnak készült, Overwatch fanfiction, rövid oneshot.
Ui.: Mivel nem szoktam ilyen rövid terjedelemben dolgozni, így lehet, hogy a félig való kidolgozás kevésnek tűnik a gyors befejezéshez képest.
Azért remélem tetszik!

Az Overwatch bázisán sétáltam mikor is szembe jött velem Genji. Sietős volt a dolga, és kicsit idegesnek tűnt.

 - Hé Genji, minden oké? - Néztem rá mire ő megállt és visszanézett rám.

 - Nem, nincs. Nem találom a testvérem és nem tudom, hova mehetett.

 - Ó, ez baj. Megkeressem?

 - Tudod, merre keresd?

Elhallgattam egy pillanatra. - Nem...

 - Uh. Fenébe!

 - Mihez kéne?

 - Lenne egy munkája, azért keresem.

Mielőtt válaszolhattam volna, Reaper sétált oda hozzánk, mondván, ő látta, merre ment. Genji ezáltal megkért minket, hogy keressük meg a testvérét. Gabriel először nem akarta, hogy vele menjek de győzködésemnek hála beleegyezett. Egész úton alig beszéltünk, akkor is csak én próbáltam felhozni valamit. Őhalálsága nem volt beszédes kedvében, bár ez tőle megszokott volt. Gabriel elvezetett a város másik végébe, ahonnan már a saját utunkat kellett járnunk, hogy Hanzora leljünk. Genji, tartozol nekem egyel, ha megtalálom a testvéred...Felvetettem a különválás gondolatát, úgy könnyebben tudtuk volna keresni. De Reaper mégis elutasította, mondván, hogy itt nem kéne egyedül mászkálni. Pislogtam egy sort, sosem láttam ilyennek. Beleegyeztem, rosszat nem mondhat.Valamivel később verekedés hangjára lettünk figyelmesek az egyik közeli ivóból. Mire bementünk volna, Hanzot kidobták elénk. Mérgesen és ittasan állt fel a földről, öklét rázva a már csukott ajtó felé.

 - Akit kerestünk - szólalt meg keserűen Gabriel.

 - Ne legyél már ilyen... - Mentem oda Hanzohoz és mikor beszámoltam neki a dolgok állásáról, még ő volt felháborodva és ellenkezett, hogy visszavigyük.

Szerencsémre mindig volt nálam egy kevés altató, így azt használvaa férfin, elaltattam. Legalább nyugodtan telt az út további része, és mikor megérkeztünk, mentem Genjt keresni.

 - Hé, engem itthagysz? - kiabált utánam Gabriel mikor elkezdtem sietni.

 - Meg tudsz várni! - siettem el.

A férfi ezt egy sóhajtással jóvá hagyta és megvárt míg megkerestem Hanzo testvérét.Valamivel később vissza is értem vele, addigra Hanzo is felkelt. Nem volt rettenetesen boldog, hogy látja a testvérét. Genji örült, hogy megtaláltuk és el is küldte a fivérét a dolgára.

 - Köszönöm szépen, Anita! Megmentetted a helyzetem. Tartozom neked, szóval kérhetsz bármit.

 - Oh uh. Köszönöm, még átgondolom. - Mosolyogtam rá és elsétált.

Gabriel még ott állt és ránk várt. Felé fordultam mire ő rám nézett.

 - Személy szerint kicsit aggódok Hanzoért. Biztos rendben lesz így?

 - Ő egy képzett hős, nem lesz semmi baja. - Ment el. Biztos voltam benne, hogy a hangjában féltékenységet hallok.

Érdekes, hogy így válaszolt. - Gondoltam magamban és a dolgomra mentem.
Este, mikor már készültem volna lefeküdni, kopogást hallottam az ajtómon. Furcsálltam, hogy valaki ilyenkor keres. Magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót, majd ajtót nyitottam. Meglepetésemre, Reaper és Hanzo állt az ajtóban. Reaper előrébb lökte, én még mindig csak Kérdőn álltam.

 - Ugh! Izé, sajnálom. A viselkedésem. Bocsánat. - Mire ezt kimondta, Gabriel bólintott. Biztos ő vette rá, hogy kérjen bocsánatot.

 - Oh hát... Köszönöm. - Mosolyogtam rájuk ami szemlátomást mindkettőnek tetszett.

Elhallgattak és csak ácsorogtak. Miért teszik, hisz amiért idejöttek, már végrehajtották.

 - Um, ha már itt vagytok, nem jöttök be? Nemrég csináltam teát.

Egymásra néztek, beleegyeztek. Én elléptem az ajtóból és gyorsan a szobámba mentem, hogy elrakjam a cuccaim. Nem vártam vendéget így az alváshoz készített ruhám most csak hanyagul félredobtam és visszamentem az előtérbe. Adtam nekik egy-egy csészét és magamnak is raktam ki. A teázásnak sztorizgatás lett a vége, ennek meg az, hogy az este további részében a bejárati ajtón már nem ment ki senki.