Egy + Egy = Három

Első Fejezet

– Nem muszáj bemennetek a tömegbe. – teszi hozzá apa, ezzel motiválva arra a válaszra, amit amúgy is mondanom kell.

Hosszas gondolkodás után nézek húgomra, aki idegesen dobolt körmeivel az asztalon. Anyáék csak rám bíznák, szóval én vagyok az egyenes út Dorka számára. Sóhajtva hátradőlök a párnázott székben egy bólintást megkísérve. – Rendben. Elviszlek. – jelentem ki, amit mindenki hallani akar, amire az előbb említett személy visítva pattan fel és ránt szoros ölelésbe. Nevetve viszonzom a tettét, miközben ő egyfolytában egy szót ismétel: köszönöm.

A szobám fehér szőnyegére pakolom le a laptopomat mindaddig míg a falnak dőlök és az ölembe veszem. Beírom a weboldal címét, majd az előadókat kezdem felfedezni. Dua Lipa, Kygo, Shawn és ehhez hasonlók próbálják majd két órára nyakukba venni a fesztivál nagyszínpadát.

Nagy robajjal csapódik be a szobám ajtaja, mire felkapom a fejen. Húgom áll az említett helyen, miközben kulcsra zárja az ajtót és ledob elém rengeteg felsőt és nadrágot. – Muszáj segítened! – jelenti ki ellentmondást nem tűrően mire elnevetem magam. – Ha oda megyünk háromra –

– Hétkor indulunk. – szakítom félbe. Plafonig szaladt szemöldökkel néz rám, majd leül törökülésben az ágyam szélére, a ruhái mellé.

– Tudom hol vannak a jobb helyek, nem most megyek először Szigetre. – világosítom fel és a telefonomért nyúlok. Az elmúlt két nyaramból egyszer sem maradt ki a nevezetes fesztivál. Barátokkal összespóroltunk annyit, amennyi kellett, aztán sátorral felszerelkezve emlékeket gyártottunk. Így születtek meg a jó nyári sztorik, vagy a belsős poénok is.

Láthatólag nem tetszik neki a válaszom. Száját elhúzza és körmeit piszkálgatja. – Biztos hétkor akarsz menni? – teszi fel a kérdést bizonytalanul.

Sóhajtva hátradöntöm a fejem. – Nem fogok ott állni négy és fél órát, hogy aztán a semmit nézzem. – emelem felé a telefonom kijelzőjét, amin egy volt gimis barátom profilja virít. – Ismered Ákost, nem?

– Ő nem az a srác, aki egyel fölötted járt és egyszer részegen belezuhant a medencébe? – gondolkodik hangosan. Az emlék hatására halványan elmosolyodom, ugyanis telibe talált.

– De, Ő az. Nem régen rakta le a vagyonvédelmit, így most a fesztiválon dolgozik. Ha beszélek vele, szerintem simán el tud intézni nekünk egy jó helyet. – mosolyodom el halványan, Dorka reakciója láttán. Teljes bezsongással fekszik hasra majd szorít egy párnát az arcára, ezzel vigyorát eltüntetve.

A beszélgetést megnyitva meglepetten tapasztalom, hogy már vagy három hete nem beszéltünk, így egy kis zavarral, de elkezdek gépelni.

Luca❣️:
Szia Áki, tudom, hogy most a melót nézve sok a dolgod, és hogy borzalmasan régen beszéltünk, de eskü bepótoljuk!🙏 Dorkával holnap mennénk a Szigetre a kedvenc énekese koncertjére és gondoltam segíthetnél jó helyet találni, esetleg.. 😬😬😬

Ákos❣️:
A te értesítésedet is régen láttam kicsi lány 😳 Amúgy sima ügy, jóval könnyebb elintézni, mint ahogyan én azt gondoltam. Majd megbeszélünk mindent a helyszínen, de Dorkáért bármit, régen láttam úgyis 😌

Luca❣️:
Ez komoly? Semmi cserébe, meg ilyenek? Úristen Ákos, ne tudd meg mennyire hálás vagyok most❤️
Luca❣️:
Hétkor találkozunk a kapunál, vigyek valamit neked? Kaját, innit hálám jeléül?

Ákos❣️:
Hálád jeléül ötre gyertek, én már hétkor szolgálatban vagyok 😐😕

Luca❣️:
Megbeszéltük, köszönöm mégegyszer❤️

Gondolatmenetemből egy egész mázsa szakít ki, ugyanis mielőtt bármit is mondhatnék az Ákossal való beszélgetésem után, Dorka ugrik rám és veszi el a készüléket magától. – Ötre kell ott lennünk. – állapítja meg az olvasattokból.

– Nem tudtad volna egyszerűen elkérni? – nyöszörgöm, miközben az oldalamat masszírozom.

– Négykor kell elindulnunk, ha Óbudára akarunk érni. – hagy teljesen figyelmen kívül.

Az ajtón három kopogás hangzik el, mire mindketten odakapjuk a fejünket. – Lányok, kész az ebéd, jöttök? – halljuk meg egyszerre anya hangját. Egymásra nézve, szinte egy emberként kiáltunk fel miközben egymást lökdösve versenyzünk, ki is jut el előbb az ajtóig.