A Herceg És A Boszorkány (Befejezett)

Látogatóban A Grimm Testvéreknél

Cheril

Megérkeztünk a másik világba. Egy piactéren voltunk. Ide-oda sürörgtek az emberek.

- Szerinted merre vannak?- kérdeztem Tomot.

- Nem tudom.

Megpróbáltam varázserővel megkeresni, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ebben a világban nincs varázslat. Hát nem volt más választásom, mint megkérdezni valakit. Egy úr végül megmondta, hogy keressük őket az egyetemen. Elmentünk hát az egyetemre, a ruháink miatt mindenki megbámult minket. Végre oda értünk. Ott egy idős úrtól megkérdeztük merre találjuk Hr. Grimmet. Utána megtudtuk, hogy ebédszünet alatt, a testvérével az egyetem mellett sétál. Meg is találtuk őket. Csillogó szemmel néztek ránk, mintha ismernének.

- Önök Hr. Jakob és Wilhelm Grimm?- kérdezte Tom.

- Mi vagyunk- fordultak felénk, majd megkérdezték- és bennetek kit tisztelhetünk?

- Én Tom vagyok, ő meg Cheril. Mi a meséitek szereplői vagyunk.

- Igen, tudják a meséikben szereplő gonoszok és jók között, most hatalmas ellentétek vannak, már háborúig fajult a helyzet.

- Engem a Mesebeli Gonoszok Szövetsége küldött, hogy kérjem meg önöket arra, hogy változtassanak a mesék végkimenetelén- szóltam közbe én is.

- Értem- mondta Wilhelm- de nem tudunk segíteni, a mesék már megvannak írva, mi nem tehetünk semmit.

- A mesék végével a szereplők nem szűntek meg létezni, a történetek folytatódnak. Maguk változtathatnak a tőrtneten, kérem.

- Én szeretném elvenni Cherilt, de mivel ő egy boszorkány, akinek az erdőben kell élnie és gyerekeket ennie nem tudok.- mondta kicsit ingerülten Tom.

- Te az a boszorkány vagy?- kérdezte tőlem Jakob.

- Igen. Az én kezemet az MGSZ köti, amitől nem tudok szabadulni.

- Meglátjuk mit tehetünk.- mondta Wilhelm- Gyertek fel a lakásunkban, ha úgy kívánjátok, ott össze adunk titeket, és átnézzük a meséket, hátha tudunk egy kicsit változtatni, és az is igaz, hogy mi nem jártunk a ti világotokban, nem tudjuk milyen súlyos a helyzet, ezért örömmel vennénk, ha elvinnétek oda minket.

Felmentünk hát a lakásba, ott behúztunk minden fűggönyt és meggyújtottunk egy gyertyát. Wilhelm pabírt, pennát vett a kezébe. Leírta a mi mesénket.
A Herceg És A Boszorkány

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy daliás herceg, és egy vénséges boszorkány, akik mindennél jobban szerették egymást, olyannyira, hogy mindent feláldoztak volna egymásért. A herceg meghívta a gonosz boszorkányt a palotába, egy bálra, ahol megkérte a kezét. Ám a király nem adta áldását fiára és választottjára, ezért mikor a nagyherceg megsúgta a királynak, hogy a fia hált a boszorkánnyal, kitagadta a fiút és elzavarta. A herceg és a boszorkány egy másik világba futott, hogy ott a herceg elvehesse a boszorkányt és az egész történetét megváltoztathassa. Meg is találta a mesék attyait és megkérte őket válasszák  el szerelmét a gonoszok nemzettségétől és adják hozzá feleségül. A mesék attyai, habár a történeten már nem tudtak változtatni, összetudták adni a két szerelmest...   (folytatódik)

- Hát ez nem egészen így történt- mondta Tom- Cheril nem öreg, nem csúnya és nem is gonosz. Az apám meg nem tagadott ki otthonról, elkísértem Cherilt a küldetésére.

- Persze, hogy nem, de így sokkal meseszerűbb a történet- mondta Jakob- a történetnek nég nincs vége, folytatnunk kell.

- Az volna megoldás ha együtt átutaznánk- mondta Wilhelm.