A Herceg És A Boszorkány (Befejezett)

A Bál

Tom

A vendégek csak úgy tódultak be a bál terembe. Árad a parfüm illat, lobogott a  sok láng. Láttam hogy Andrew-nak mutatnak be mindenféle lányt, volt köztük pár igazán szép lány, de a bátyám pár udvarias szóval mindet lekoptatta. A másik két bátyám a választottjaikkal társalgott, Edward egy fekete hajú lánnyal, Brian egy szőkével.
Szememmel végig csak Cherilt kerestem, de lehet hogy Cheril el se jön? Apám, a király és a nagyherceg nekem is bemutattak pár hölgyet, de egyik sem bizonyult túl értelmesnek. Az uniformisom (ami dísznadrág az egyenruhához) egyre jobban szorított. Hol lehet már Cheril?

Ekkor a terembe vezető lépcső tetején megláttam Cherilt. Elegáns, királynői megjelenés volt. Hosszú vöröshaját feltűzte, és ruhája az erdő zöld lombjainak színeiben pompázott, és mikor felemelte többrétegű szoknyáját, hogy lépjen le a lépcsőn, kivillantak topánkái. Hangtalanul lépdelt lefelé a lépcsőn, és olyan szépen mosolygott. Leért és lassan megindult felém, én meg felé. Hallottam, hogy a cipője sarka koppan a padlón. Megszűnt létezni a kűlvilág, csak ő volt, meg én.

- Hát eljöttél.- mondtam. Ő csak bólintott.

Oda vezettem apámhoz, és illedelmesen meghajolt. Apámnak is szimpatikus lett.

Hallottam a nyitó tánc zenéjét, amit a bátyáimmal kell megnyitnom.

Meghajoltam Cheril előtt és kezet csókoltam. Elfogadta a táncba való felkérésem.

1, 2, 3, 1, 2, 3, 1, 2, 3. És csak léptünk a zenére, a külvilág megszűnt létezni, csak ő volt meg én. Suhantak körülöttünk el a gyertyalángok, közelről éreztem a bőre illatát, és a szemeit, ami valóságos lángokat szórt, úgyéreztem hogy a balkeze összenőtt az enyémmel a másikkal a szoknyáját fogta, nehogy rálépjen.

Cheril

Olyan volt mint egy álom. Egy szót se szóltam, mégis értettem a tekintetéből. A lépcsőn le jövet megcsusztam a lépcsőn, a szívem pedig a torkomban dobogott. ÚRISTEN!!! TOM A HERCEG!!! Le döbbentem teljesen. Ez akkor lett végképp világos mikor bemutatott az apjának, a királynak. És az első tánc... olyan szédült volt. 1, 2, 3, 1, 2, 3, 1, 2, 3, 1, 2, 3, és csak léptünk és léptünk. Olyan szép volt. Majd kitáncoltunk az erkélyre levegőzni. Olyan közel voltunk egymáshoz, és akkor az ajkát hozzáérintette az enyémhez és megcsókolt. Megfogta a hátam, én a vállát, és éreztem hogy a vállán, a karján és a melkasán megfeszülnek az izmok. Hátulról megfogtam a haját, ami hátul már szinte tüsi volt, de azért még selymes. A  szemét néha kinyitotta. Néha azt rebegtem ,,Oh Tom", erre ő, ,,Oh" nélkül ,,Cheril". Arcán éreztem minimális borostáját és hogy néz ránk a telihold. Azután lesétáltunk a palota kertbe.

- Már azt hittem el se jössz. Mondta mikor már lent sétáltunk.

- Én is.- Válaszoltam zavartan, majd hozzá tettem habozva.- Az MGSZ gyűlésről nehezen engedtek el.

- És mi volt a vita témája?

- A Grimm testvérek elleni fellebbezés részletei amit ha megvalósítunk a gonoszok boldog befejezést kapnának. Együtt lehetnénk, nem kéne többet gyerekeket ennem.

- Cheril, ez nem olyan jó ötlet.

- Miért? Kérdeztem.

- Ha a gonoszok azt tehetnék amit akarnak, akkor itt eluralkodna a káosz, megtorlások és elnyomások tömkelege várna ránk.

- Így pedig üldögélhetek a mézeskalácsházikómban és arra várhatok mikor raknak a kemencébe megint.- Vágtam rá kissé ingerülten.

- De ha a trollok leérnek a szikláikról, és bejutnak az országba nem tudjuk majd megállítani őket, és mindent szétzúznak.- Vágott vissza, és igaza volt, de még nem akartam beismerni. Ezt látva mosolyogva és engesztelve oda súgta halkan.- Senki nem állhat közzénk. Soha többet nem kell gyerekeket enned.

- Ígéred?

- Ígérem.

Át adott egy gyűrűt és meg csókolt...

Építő kritikát szívesen fogadok, persze nem számítok túl sok jóra🤣.