Nem sokára elis készültem egy egyszerű fehér ruhát vettem fel,hajamat begöndörítettem és egy enyhe smink is helyet kapott arcomon.
Épp a rúzsomat vittem fel ajkaimra,amikor kopogtattak az ajtómon.
-Gyere...-szóltam.
-Nahát gyönyörű vagy Emma...-lépett be a szobámba Jack.
-Köszönöm,te is jól nézel ki.-fordultam felé mosolyogva.
-Indulhatunk?-kérdezte vidáman.
-Igen.-indultam el és felvettem a kabátomat.
Beültünk az autóba és már indultunk is.
-Na és hová megyün?-kiváncsiskodtam.
-Na jó elmondom...kébzeld elviszlek a tengerpartra vacsorázni,ugyan is ma lesz egy és fél hónapja,hogy megismertelek és van egy meglepim is.-kacsintott rám.
-Oh Jack,de édes vagy...te tényleg számon tartod a napokat?
-Igen...-állította le a motrot , majd felém fordult.-megérkeztünk,gyere szálj ki.
Egy gyönyörű étterem fogadott minket a parton.A hatalmas épület mellett egy gyönyörű sétatér húzódott egészen közel a tengerig.A már sötét éjszakát a sátatér lámpáinak gyenge fénye világította meg,a csendet pedig a tenger hullámzó hangja törte meg.
Jack megfogta a kezem és bementünk az étterembe,ahol már egy teritett asztal várt minket.
Megvacsoráztunk,majd kimentünk sétálni a gyönyörű éjszakába.
Nem szólaltunk meg,csak élveztük az estét és a csendet.
Egyszer arra lettem figyelmes,hogy Jack keze az enyéimre kulcsolódik.Rám mosolygott és tovább sétáltunk.
-Emma én nekem muszály elugranom egy percre.-állt meg hirtelen.
-Mi?Mégis hová?-kérdeztem értetlenkedve.
-A mosdóba.-nevetett-De várj meg itt,jövök mindjárt.-hagyott ott.
-Rendben.-nevettem fel.
Amint ott álldogáltam és Jackre vártam,valaki hirtelen egy puha anyagot nyomott az orromra.Éreztem,hogy lassan homályossá válik minden és elnyel a sötétség.
Jack szemszöge:
Hazudtam Emmának ugyanis nem a mosdóba mentem,hanem a virágcsokorért meg a maciért,amit ma vettem neki,mert ma eldöntöttem,hogy azt akarom,hogy a barátnőm legyen.
Remélem,hogy ő is így érez és igent mond nekem.
Mosolyogva sétáltam vissza oda,ahol otthagytam Emmát,de nem volt ott.
Biztosan nem hagyott itt,hiszen azt mondta megvár.Leültem egy padra és vártam hátha vissza jön...de nem jött.Már elég rég óta vártam,ugyhogy inkább elindultam haza.Amint haladtam a földön megtaláltam Emma karkötőjét.Imádta ezt az ékszert.Mindig felvette,ha valami fontos alkalom volt...
Nagyon vigyázott rá mindig,de most mégis hogy kerül ide?
Jaj Emma hol lehetsz most?Hová tüntél?
